Hirdetés

Fodor Rajmundéknál a víz az úr

Google Plus

Keresve sem igen lehetne jobb alanyt találni nála, ha az a cél, hogy példáján keresztül szemléltessük az igazi hungarikumnak számító magyar vízilabda eredményességét, érzékeltessük a nagy hagyományú sportág kiemelkedő alakjait jellemző mentalitást, bemutassunk valakit, aki elvitathatatlanul a „bezzeg-emberek” közé tartozik élsportolóként, családfőként egyaránt. Fodor Rajmund szűk egy év múlva lesz negyvenesztendős, de már kerek az élete: sikerek tömege áll mögötte, a medencén kívüli diadalait pedig kétgyermekes apaként, edzőként és játékvezetőként, nem utolsó sorban pedig táborvezetőként gyarapítja tovább.             

Első kiemelkedő nemzetközi eredménye egy junior-világbajnoki bronzérem volt 1991-ben, egy év múlva korosztályos Európa-bajnok lett, a nagyválogatottban 1993-ban mutatkozott be, hogy aztán jó másfél évtizeden át gyakorlatilag minden fontos címet begyűjtsön mind a nemzeti együttessel, mind pedig klubcsapataival. Példának okáért négyszeres magyar bajnok, bajnoki címhez jutott Máltán és Szaúd-Arábiában, nyert BEK-et és Szuperligát, olimpiai bajnoki titulusa pedig kettő is van: az első 2000-ből, a második 2004-ből.

Ugye tudják az ifjabb korosztályhoz tartozó pólósok, hogy kicsoda Fodor Rajmund? Jelesül, hogy az ötkarikás játékokon aranyérmes magyar válogatottnak két ízben is tagja volt, nem beszélve arról, hogy világbajnokságot, Európa-bajnokságot, világligát és világkupát is nyert legalább egyszer – vágtunk neki „statisztikai alapról” a beszélgetésnek.
Igen, tudják. A Vasasban, ahol a 18-19 éveseket, a juniorcsapatot edzem, egészen biztosan. Tőlük egyébként is elvárom, hogy tisztában legyenek sportágunkkal, ismerjék alaposan a történetét, legyenek tájékozottak és naprakészek, mert nemzeti sportunkról van szó, amelyben a legeredményesebbek vagyunk az egész világon.

Tavaly kezdte az edzősködést, s ha úgy vesszük, mindjárt a mélyvízbe dobták, mivel a végzős korosztályt kapta a keze alá…
Kétségtelen, hogy nemcsak edzőnek kell lennem, hanem kihívás ez pedagógiailag, pszichológiailag egyaránt. Pár hónap, és a vízilabda szempontjából is felnőtt korúvá válnak játékosaim, már pusztán ezért is nehéz ez az időszak.  Azt érzem a gyerekeken hét közepén, a vasárnapi bajnokik előtt, hogy már félig kifacsartan jönnek az edzésre, amikor már nehéz mit kezdeni velük.  Nem könnyű…, de birkózom a helyzettel.

Nagyon az elején jár az útnak. Tavaly nyáron még a másodosztály bajnokságát megnyerő Újpestben játszott, most pedig – szeptember óta - már a medence széléről irányít. Edző lesz?
Meglátjuk, éppen az idő rövidsége miatt még nincs, nem lehet erre kész válaszom. Majd kikristályosodik a magam és a szakma számára is, hogy kellünk-e egymásnak. Mindenesetre tavalyelőtt elkezdtem a szövetség által meghirdetett képzést, a nyáron meglesz a papírom is róla, hogy edző vagyok.

A dilemmát tarkíthatja, hogy Fodor Rajmund a tréneri pálya első grádicsait járva egyszersmind bíráskodik is, felnőtt- és utánpótlásmeccseken, női- és férfimérkőzéseken egyformán fúj. Vagyis egy másik pólós szakma rögös útján is elindult…
Két éve vezetek, az ellenőröktől nyolcasnál rosszabbat még sosem kaptam - miközben a tízes osztályzat a legmagasabb -, erre igazán büszke vagyok. Miként annak is örülök, hogy bekerültem a harmincas elitbe, azon belül is legjobb tíz hazai játékvezető közé. Ám akárcsak az edzősködésé, rögös út, nagy felelősség ez is. A legjobb tudásommal igyekszem mindkét területen megfelelni, a helyem megállni. Úgy gondolom, nekem küldetésem van. Ha nem is mindent, de rengeteget kaptam a vízilabdától, próbálok valamit visszaadni. A magyar vízilabdának ma is a része vagyok, akár külföldön, akár idehaza ténykedem.

Utóbbi megjegyzés, gyanítom, arra vonatkozik, hogy a nyári hónapokban Máltán edzőtáboroztat gyerekeket. Tegyük hozzá: ideális, vonzó környezetben.
Máltán, ezen a Földközi-tengeri csodálatos kis szigeten immár a nyolcadik idényt kezdem el a nyáron, a világ minden részéről érkező fiatalokkal. Már-már hazajárok, kis túlzással azt mondhatom, hogy szinte mindenki ismer abból a háromszázötvenezer emberből, aki ott él. Náluk a másik fő sport a foci, de a vízilabda még a labdarúgásnál is népszerűbb! A kötődésem az én két gyermekem miatt is roppant erős Máltához, hiszen itt ismerkedtek meg a tengerrel, a vízzel, az elmúlt nyarakat velünk töltve itt tanultak meg, s jól is úszik mind a tízéves kislányunk, mind a lassan hatesztendős kisfiunk. Víz nélkül már ők sem tudnak meglenni…

Nyilván elsietett félmondat részemről, hogy máris felsejlik a vízilabdás jövő…
Ezt még nem lehet tudni. Ami tény: sportolnak mindketten, és feleségemmel a családi logisztika keretében próbáljuk az optimális megoldást megtalálni, mert idehaza manapság az a legfőbb, minden mást megelőző feladat, hogy mindennap eljussunk oda, ahová kell, legyen az rg-verseny, gördeszkapálya vagy éppen úszás.  

Ha a gyerekek kicsik is még, azért más szempontból nyilván Fodor Rajmund fantáziáját is megmozgatta a döntés: 2017-ben Budapest ad otthont a vizes vb-nek, benne a vízilabda-világbajnokságnak.
Eleve boldoggá tett, hogy korábban már házigazdái lehettünk úszó- és vízilabdás Eb-knek, a mostani vb kapcsán pedig úgy gondolom, hogy jó, ha Európa közvéleménye tud róla: Magyarország kiváló rendező és változatlanul vízilabda-nagyhatalom!  Nagy húzásnak tartom, hogy nem kell 2021-ig várni, hanem már két év múlva nálunk lesz a világbajnokság. Presztízs szempontjából is nagyon nagy dolog ez, amellett úszásban és vízilabdában is megvannak a sztárjaink, akik a dicsőséget szállíthatják. Biztos vagyok benne, hogy Budapest képes sikeres vb-re, egy ilyen hatalmas esemény lebonyolítására is, és bízom benne, sok magyar aranyérmest köszönthetünk 2017 nyarán.

Jó páran vannak, akik a magyarországi vizes vb-t egyfajta előpróbának tekintik, úgy vélvén, hogy egy sikeres világbajnoksággal közelebb kerülhetünk egy majdani magyarországi olimpiához is.
Jómagam maximálisan egyetértek azzal, hogy legyen budapesti olimpia!  Kétségtelen, hogy a Dagálynál felépülő új uszodakomplexum - amely az ötkarikás nyári játékok szempontjából mint az egyik leendő helyszín kiemelkedő jelentőségű - gondokat is okozhat, az ilyesfajta infrastrukturális fejlesztések óhatatlanul közlekedési nehézségekkel, dugókkal járnak. Szerintem azonban az emberek elfogadnák ezeket a zökkenőket cserében azért, amit kapnánk érte. Mert óriási dolog lenne, ha egy olyan kis országnak, mint amilyen a mienk is, komolyan vennék a jelentkezését, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nekünk ítélné a játékokat. Különben meg valamilyen szinten, jó pár sportágban már a mostani létesítményeinkkel, új és szép stadionokkal is megoldanánk egy olimpiát. Én nagyon boldog lennék, mint kétszeres olimpiai bajnok meg különösképpen az, ha megkapnánk a jogot a világ legjelentősebb sporteseményének a megrendezésére.

Azt még nem tudjuk, lesz-e olimpia, azt viszont igen, hogy lesz vízilabda-vb nálunk. Kérdés, a 2017-es világbajnoki pólótorna milyen új szabályokkal zajlik majd, mennyire akar-mer-tud hozzányúlni az eddigi regulákhoz a vizes sportok nemzetközi szövetsége, a FINA. Merthogy a reformerek mintha újfent erőteljesebben hallatnák a hangjukat, s a FINA is elmozdult volna a minden maradjon a régiben alapállásról.
A vízilabda mára oda jutott, hogy szinte teljesen a fizikai-kondicionális képességek dominálnak. Az én időmben a fantáziadús póló dívott, a taktika, a technikai tudás jóval többet ért, sokkal színesebb volt a játék. Ma hat pár gyömöszöli egymást a medencében, kevés a tiszta szerelés. Régebben ki tudott jönni a különbség, a tényleg spíler játékosok érvényesülni tudtak. Mostanra azonban beszürkült a mezőny, a legjobbakat is felőrli az erővízilabda, amely Jugoszlávia szétesésével „izmosodott” meg igazán: egy helyett három „jugó” csapat lett, s a szerb, a horvát és a montenegrói stílus ebbe az irányba vitte el a sportágat. Az én időmben más volt a módi. Jómagam azon kevés vízilabdázó közé tartozom, aki még az öt az öt elleni reformpólót is játszotta, nemcsak azt, amikor a csapatokat hat-hat mezőnyjátékos alkotja. Az akkori feltételekkel nyertünk junior-világbajnokságot, utána a régi szabályokkal felnőtt vb-t, Eb-ket, olimpiákat. A mostani, részben megint elővett elképzelések nekem tetszenek, így az, hogy kisebb labdával, rövidebb pályán játsszanak a csapatok, bár arról például nincs szó, hogy a hét méternél messzebbről lőtt gól kettőt érjen. Ezzel együtt, ha változtatnak, gyorsabbá válik a játék, még több ügyes pólós lesz, aki eddig is ügyes volt, az még inkább azzá válik, s több gól fog esni a mérkőzéseken. Azért is üdvözölném a szabálymódosításokat, mert ezek az idősebb pólósoknak is kedveznének, s a reformoknak köszönhetően akár még negyvenévesen is játszhatnának.

„Aranyos” reményekről szólt 2017-tel kapcsolatosan. Most „konkretizáljuk” a budapesti vb előtti világesemények várható magyar szereplését is! Tehát mit remél az idei, oroszországi világbajnokságtól és a 2016-os riói olimpiától?
A kazanyi vb-n én éremre számítok a lányoktól, s arra, hogy Rióra összeérik a Merész András irányította válogatott. A Benedek Tibor vezette fiúk aranyesélyesek, ők a világbajnokok, nekik meg kéne védeni a címüket a nyáron, s mivel klasszisokról van szó, a brazíliai olimpián is nyerhetnek.

 Jancsó Kornél

Képek

Fodor Rajmundéknál a víz az úrFodor Rajmundéknál a víz az úrFodor Rajmundéknál a víz az úrFodor Rajmundéknál a víz az úrFodor Rajmundéknál a víz az úr

Google Plus

Galéria

Fodor Rajmundéknál a víz az úr
  • Fodor Rajmundéknál a víz az úr
  • Fodor Rajmundéknál a víz az úr
  • Fodor Rajmundéknál a víz az úr
  • Fodor Rajmundéknál a víz az úr
  • Fodor Rajmundéknál a víz az úr

Hirdetés