Rippelék rendületlenül…

A föld és a levegő az alapvető életterük, de vízben és vízen is otthonosan mozognak a Rippel fivérek, akik eddig kilenc világrekordot állítottak fel, a tizediket pedig most nyárra tervezik. S elöljáróban még annyit: idén 30 éve, hogy a 47 esztendős Feri és a 45 éves Viktor állami díjas, diplomás artistaművész.

„Az említett időszakot megelőzte tíz év gyakorlás, így igazából azt mondanám, negyvenedik éve csináljuk, s ha valaki ezt szívből szereti és ténylegesen odateszi magát, addig tudja folytatni, ameddig akarja” – adott „kortalansági” helyzetképet Feri, aki szerint még negyedszázadnyi idejük biztosan van ebben a szakmában.

„Hogy miként bírjuk? A testünket nagyon sokat eddzük, folyamatosan képezzük, és miután sikerült „kivenni” szervezetünkből a méreganyagokat, amiket napi szinten bevittünk, tehát kivontuk a cukrokat, a glutén alapú és a tejtermékeket, megszűntek a mérgező források. Azt mondhatom, hogy még legalább 20-25 évig kemény artistaművészetet vállalhatunk.”

Már-már az örök fiatalság receptje sejlett fel, amikor az idősebbik Rippel fivér így folytatta:

„Semmi olyan jelzése nincs a testünknek, ami azt mutatná, hogy ezt ne lehetne sokáig csinálni. Vannak bizonyos szabályok az étkezésben, amit az anatómiánk megenged, ennek megfelelően élünk. Ebben az egészségtudatos állapotban, letisztult étkezés, életvitel mellett a betegségek elkerülnek. Miközben eléggé veszélyes dolgokat csinálunk, és kemény tempót diktálunk magunknak, egy-egy húzódás, ütődés, fájdalom átmenetileg akad ugyan, de szervezetünk egysége miatt ezek gyorsan rendeződnek.”

A kiváló testi és szellemi állapotuk teszi lehetővé, hogy folyamatosak az új képzéseik, újabb és újabb terveket szőnek és valósítanak meg, új produkciókat tanulnak meg és hajtanak végre sikerrel.

„Két sulink működik a fővárosban, s idén szeretnénk egyet vagy kettőt még, mert nagy lett az igény rá, hogy ezt a fajta mozgáskultúrát átadjuk fiataloknak, vagy akár középkorúaknak is” – szőtte tovább mondandóját Rippel Feri, kitérve rá, hogy ha úgy adódik, a vízen is előállnak valamilyen kunszttal.

„Szeretjük a vizes közeget is, nagyon jól úszunk, a torony- és műugrással is jó barátságban vagyunk. Ha víz van alattunk, az nekünk már egy óriási megnyugvás, világrekordjaink is voltak víz felett.”

A közbevetésre, hogy mi a helyzet a vitorlás akrobatikával, jött az újabb érdemi válasz:

„Voltak ilyesféle kísérleteink, másztunk már, voltunk árboc tetején is, de bizony, amikor egy vitorlás hajó mozog, ott fenn nagyon félelmetes, ilyenkor nagyon kell kapaszkodni. Hullámzásnál pedig megette a fene az egészet, nem tudunk megállni még a saját lábunkon sem, nemhogy egymáson…”

Persze hétköznapi vitorlás emberként is kipróbálták már magukat.

„Elvégeztünk egy igen komoly tanfolyamot. Fél éven át tartó komplex képzés végén pedig vizsgát tettünk Horvátországban, s mindketten 30 bruttó regisztertonnás határig vezethetünk vitorlást és motoros hajókat tengeren. Természetesen nem vagyunk profi szinten, de a Balatonon már három Kékszalag-versenyen részt vettünk, s nem celebként… De voltunk az Adrián is, és most nyáron is bőven leszünk vízen. Ezúttal úgy, hogy az Adriára tervezünk családi nyaralást, nagyobb csapattal megyünk, kibérelünk egy hajót egy hétre, s horvátországi körutat teszünk.”

És a szakmai kihívás?

„Szeretnénk idén a tizedik világrekordunkat összehozni, de még kidolgozás alatt van a produkció, de az ötlet már adott, viszont, hogy mi lesz az, azt még nem árulhatjuk el…

 JK