Hirdetés

St.Martin: Szeretek a jelenben élni

Google Plus

Huszonöt éve ugyanazt a minőséget képviseli a szopránszaxofon és a pánsíp hazai mestere. Nemrég jelent meg Budapest Royal című albuma, december 16-án nagykoncertre készül a MOM-ban. Munkássága elismeréseként több kitüntetéssel jutalmazták, a Magyar Rádió eMeRTon Díját kapta, az év hangszeres szólistája kategóriában, Regionális Príma Primissima Díjat és A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést is elnyerte.

Hogyan fertőződtél meg a zenével?
Gyerekkorom óta a zene a nagy szerelmem. Hat éves koromban én kértem a szüleimet, hogy irassanak be a zeneiskolába. Az érettségi után a Zeneművészeti Főiskolán folytattam tanulmányaimat. A zene nemcsak igényem, hanem mindennapi szükségem is! Még mindig ugyanazzal a  örömmel, nyitottsággal, kiváncsisággal viszonyulok a saját régi és új dalaimhoz, a zenészekkel való kapcsolataimhoz itthon és külföldön egyaránt.

Hogyan társult a zenéhez a versírás és a fotózás?
Tizenhárom éves korom körül fogott meg a vers zeneisége, akkoriban alakult ki bennem az udvarlás igénye. A lányoknak is versekkel kedveskedtem. A feleségemmel való kapcsolatom is így kezdődött. Volt egy haverom, akinek szintén tetszett Ildikó, és őt kértem meg, hogy együtt dobjuk be a táskájába a versemet. Jót nevettek a barátnőjével, de az akciót sikeresnek mondanám, már 30 éve együtt vagyunk. Ami a fotózást illeti, három évig jártam egy fotós szakkörbe, ahol megtanultam az alapokat. Kezdetleges kis gépekkel kezdtem fotózni. A képek komponálása érdekel a fotózásban, amihez úgy érzem, van adottságom. Annak ellenére, hogy számos kiállításom volt főleg a természetfotóimból, soha nem ezzel a céllal készítek képeket. Jó néhány portréfotóm is van, többször megkértek barátok, hogy készítsek róluk fotókat a könyvük borítójára. Könnyebben megnyílnak nekem.

Gyakran választasz különleges helyszíneket, szakrális helyeket a koncerjeidhez, mint az Aggteleki Cseppkőbarlang, ahol huszonkét éve rendszeresen fellépsz. A szellemi, transzecendens dolgokhoz való vonzalmadból fakad?
Titkon működik valami, amit a transzcendenciával, a misztikummal párosítok, nem látom, nem tapintom, de létezésében mégis biztos vagyok, mert a belső szenzoraim veszik a jeleket. Nem szeretek beszélni róla, viszont nagyon figyelek ezekre az üzenetekre. Hiszek abban, hogy ha felteszel magadnak egy kérdést, rövid időn belül megjön rá a válasz.  Ez felfogás, látásmód, életfilozófia nálam.

Otthonról hozod magaddal?
Édesapám nagyon intuitív ember volt, Édesanyám számára a szakrális világ megnyugvást és erőt adott, a hatalmas szeretetével tartotta össze a szűkebb és tágabb családot.

Van egy nagyon kedves sztorim ezzel kapcsolatban. Bécsben jártam, egy régiségbolt kirakatát néztem zárás előtt. Az ajtó résre nyitva volt, a tulajdonos, egy hetven körül férfi, behívott. „A kinézeted alapján muzsikus lehetsz”- szavakkal szólított meg.  Majd kissé könnybe lábadt szemmel mondta: „A kedvenceim vagytok, mert  az ég és a föld között ti vagytok  a létra.” Jó érzés volt számomra, hogy röviden megfogalmazta azt, hogy mit jelent a zene az embernek.   

Eredetileg a trombita volt a hangszered. Gondolom, nem véletlen, hogy a szopránszaxofonnál kötöttél ki.
Megmosolyogtak a tanáraim, amikor hat évesen közöltem velük, hogy nyakba akasztós trombitán, tubán akarok játszani. A fúvós hangszerek iránti vonzalmamat a városi katonazenekar alapozta meg. Mint a vas a mágneshez, úgy tapadtam a trombita hangjához. Tizenéves koromtól dobolni, zongorázni és basszusgitározni is tanultam, különböző stílusirányzatokat ismerem meg, amelyeknek az alapját a klasszikus zenei képzés adta. Egy téves orvosi diagnózis miatt- miszerint fémallergiám van - eltiltottak a trombitától. A szaxofon is érdekelt, de akkoriban csak a dzsesszzenészek játszottak rajta.

A lírai alkatod mellett a testi- lelki harmónia, a természetközeliség is jellemez. Hogyan fér meg mindez azzal az életformával, amit a hivatásod diktál?
Azt mondják, két élete van az embernek, a másik akkor kezdődik, amikor megtudja, hogy csak egy van. Nem mindegy, hogy milyen testben, milyen lélekkel élek, mit fogadok be, hogyan táplálkozom, az energiákat hogyan hasznosítom. A lelki táplálék mellett éppúgy fontos a fizikai erőnlét. Rengeteget sportolok, napi két óra testedzés minimum kell ahhoz, hogy meglegyen a kondícióm.

Huszonhét éves koromig egyáltalán nem ittam alkoholt,  rengeteg szemrehányást kaptam emiatt a kollégáimtól. A cigarettát is kipróbáltam, de nem tetszett... Egyszer megkértek, hogy a borászok éjszakájára írjak bordalokat. Akkor bevezettek a borivásba, lassan kitanultam a borászatot.  Még borlovagnak is megválasztottak háromszor.

A védjegyeddé vált a hosszú, göndör hajzuhatag. Mit akarsz üzenni ezzel magadról a világ felé?
Nem szeretnék semmit képviselni. A hosszú hajat valaha a huligánok viselték. A szüleim szigorúan neveltek, az mondták, majd akkor viselhetek hosszú hajat, ha a saját kenyeremet eszem. Amikor még különböző zenekarokban játszottam, bőrdzsekit, szegecses farmert, borostát viseltem. Ha megláttak az utcán, kikerültek. Majd amikor átálltam a saját zenei stílusomra, mindenki azt mondta, milyen gyönyörű hajam van.

Egy ideje a pánsípnak is fontos szerepe van a lemezeiden. A földöntúli hangzása miatt választottad?
A pánsípnak mágikus a hangzása. Nagy vita folyik arról, hogy ki mondhatja magáénak mint nemzeti őshangszert. A görögök megfogalmazása szerint Pán isten beleszeretett Syrinxbe, a tavitündérbe, aki nem viszonozta érzéseit, hogy megmentsék Pántól, testvérei náddá változtatták. Pán különböző hosszúságúra vágta a nádat és hangszert formált belőle, azt mondják néha, még mindig Syrinx sóhajtása hallatszik a játék közben. Tizennyolc éves korom óta megvan a pánsípom, ma is azon játszom. Egy dobos kollégám rendelte Kubából, megvettem tőle a gyönyörű, kézzel készített hangszert. A huszonkét instrumentális lemezem közül a huszonegyedik a Best of pánsíp albumom St.Martin és Syrinx címmel.

Mi árulható el az ősszel megjelent új lemezedről?
A Budapest Royal swinges zenéket tartalmaz a hetvenes évek világából. Az egyik legfontosab feladatomnak tartom, hogy úgy válasszam meg a lemez címét, hogy tükröt mutasson a benne szereplő dalokról. A Budapest Royal ezzel szemben az előadóról kapta a címét. Egyfajta tisztelgésnek szántam Budapest szépsége, fenségessége előtt. Feltettem magamnak a kérdést: tudok-e minden nap úgy végigmenni a városon, mintha először járnék itt.

Alapvetően a líraiság képviselőjének tartanak, ugyanakkor más műfajokban is kalandozol. Mi az a sajátos „koktél”, amiből összeáll St. Martin zenéje?
Minden fúvós azon dolgozik világ életben, hogy ha meghallják a rádióban, egyből be tudják azonosítani, pl.: Charlie Parker, Candy Dulfer. A fúvóka választásával és a hangzás speciális kialakításával kísérleteztem. Azontúl, hogy az improvizatív zenét képviselem, belenyúlok a világzenébe, a swingbe, a mediterráneum  zenéjébe, és mindegyiket stmartinosítom. Ha sikerül, a közönség elfogadja. Sokáig a romantika hercegének tartottak, de éppúgy játszom temperamentumos, pörgős dalokat, mint jazz improvizációkat.  Olykor csodálkoznak ezen.  Sokan azt hiszik, hogy mindig egyedül játszom, holott vagy tízféle formációban előfordulok, gyakran szimfonikus zenekarral lépek fel. Többször lett volna lehetőségem külföldön maradni, de utólag úgy érzem, jól döntöttem, Magyarország az origo, a kiindulási pontom.

A fiad, Norman is a zenei pályát válaszotta, musicalszínész lett. A gyakori távollétek, külföldi turnék miatt bizonyára adódtak nehézségek a kapcsolatotokban.

A fiam nagyságára vall, hogy nagyon jól kezeli a kapcsolatunkat. Kérdeztem annak idején, hogy problémát jelent- e neki, hogy St. Martin az apja.  Az egyik legnehezebb feladat, hogy az apja minőségében teljesítsen egy fiú.  Eredetileg orvosira jelentkezett, majd miután nem vették fel, két évig a Corvinus Egyetem hallgatója volt. Egy sms-ból értesültünk arról, hogy otthagyta az egyetemet és musical szakra felvételizett. Büszke vagyok rá, főszerepeket játszik az Operettszínházban, és Európa nagy színházaiban (pl.: Drezda, Bazel, Bécs) .

Mennyire tudod előre tervezni a jövőt akár szakmailag, akár egyéb téren?
Egy indiai gondolkodó mondása szerint: ”Az a bajotok, nektek európaiaknak, hogy a múltat próbáljátok fejtegetni, a jövőt tervezitek, és a jelenben sosem éltek.”  Szeretek a jelenben élni, de a zenei világ úgy működik, hogy ha vége van egy koncertnek, már tervezzük a következőt.

Szentgyörgyi Rita

Képek

St.Martin: Szeretek a jelenben élniSt.Martin: Szeretek a jelenben élniSt.Martin: Szeretek a jelenben élniSt.Martin: Szeretek a jelenben élniSt.Martin: Szeretek a jelenben élniSt.Martin: Szeretek a jelenben élni

Google Plus

Galéria

St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni
  • St.Martin: Szeretek a jelenben élni

Hirdetés