Hirdetés

Állatkerti reneszánsz

Google Plus

Emlékszem egy plakátra: 1966-ban úton-útfélen látható volt az a falragasz, amelyen egy a világra rácsodálkozó struccfej volt, alatta pedig a felirat: Százéves az Állatkert! Az eltelt közel ötven év alatt kívül-belül sokat változott az intézmény. Voltak sovány és kövér esztendők, számos törekvés akadt fönn a különböző pénzügyi zátonyokon, néhány álomból viszont valóság lett. Erről mesél prof. dr. Persányi Miklós főigazgató, aki azon szerencsések közé tartozik, akinek gyermekkori vágya – nevezetesen az állatkert igazgatójának lenni – valóra vált..

Az állatkert megnyitása hosszú előkészületek után 1866. augusztus 9-én zajlott le, Xantus János igazgatásával. A kezdeti sikerek után az intézmény egyre lejjebb csúszott és végül permanens válságkezelési feladatokkal váltották egymást az igazgatók, Serák Károly volt az egyetlen, aki sokáig, majd három évtizedig regnált.

Mint a kultúra egyéb ágaiban – zenében, táncban, sportban, építészetben – az 1896-os millennium hozott némi fellendülést az állatkert tájékán is. Millenniumi ünnep azonban hamar elmúlt és a következő szürke esztendők alatt az állatkert tovább amortizálódott. A finanszírozást teljesen lehetetlenné tette az, hogy a főváros – a harminc évre szóló jelképes egy arany helyett – tetemesen felemelte az állatok „albérleti díját”. Az intézménnyel szemben 1907-ben megindították a csődeljárást, majd a bezárás elleni tiltakozások hatására ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára az üzemeltetést átvette a székesfőváros.

Budapest ebben az időben már világváros hírében állt, így méltatlan lett volna a lerobbant épület- és állatállományt toldozgatni. Dr. Bárczy István városépítő polgármester vezetésével megalapították az Állatkertépítő Bizottságot, mely hozzá fogott a kert teljes rekonstrukciójához. Lendl Adolf, kitűnő zoológiai koncepcióját követve a régi épületek helyére újakat emeltek a korabeli legnevesebb építészek közreműködésével: Neuschloss Kornél, Räde Károly, Ilsemann Keresztély, Végh Gyula, Zrumeczky Dezső és nem utolsó sorban Kós Károly tervezték újjá az egész Állat- és Növénykertet. Az újjáépített és akkoriban Európa egyik legmodernebb állatkertjét 1912. május 20-án adták át a nagyközönségnek. Az ezernyi állat – köztük sok újdonság volt – bemutatásán kívül az átépített parkok, arborétumként funkcionáltak. A látogatók megtartására mindenféle ötletes, közönségcsalogató programot kínáltak: pónilovaglást, elefántháton utazást, katonazenét, éttermet illetve kávézókat. A műsziklán kialakított Barlang Mozi is rövid időn belül nagy kedvenccé vált, az 1925-ben induló honi rádió innen közvetítette első hangversenyét.

Az 1914-ben kitört világháború nemcsak az embereket meg az országot pusztította, hanem az állatkertet is visszavetette. A világválsággal súlyosbított küzdelmes időszak után végül Nádler Herbert és csapata újabb korszerűsítésbe kezdett, amely végül bizonyos ideig nemzetközi hírnévhez segítette az intézményt.

A második világháborúban a vasút közelsége miatt az állatkert stratégiai célpontként romhalmazzá vált. Az állat- és trópusi növénygyűjtemény egésze odalett. Heroikus munkával, erősen redukált programmal, de már 1945. május elsején megnyitották a kapukat. A hatvanas években dr. Anghy Csaba azáltal növelte az intézmény népszerűségét, hogy nyitott az iskolák felé és az állatkertet pedig az akkor születő és egyre népszerűbb televízióba vitte. A Kádár-korszakban – a permanens hiánygazdálkodás viszonyai között – a felújítások csak tüneti kezelést és sokszor inkább rongálást hoztak. Értékes hajdani épületek helyére tehenészeti színvonalú, istállószerű betonmonstrumok kerültek, és ketrec ketrec hátán borított el minden szabad helyet.

Az utóbbi évtizedekben viszont tudatos munkával az elpusztult építmények eredeti rekonstrukciója folyik. Ezt a korszakot méltán nevezhetjük reneszánsznak. A tönkre ment, lebontott vagy eltorzított művészi értékű – Neuschloss, Zrumeczky és Kós Károly féle - épületek. Sorra megújulnak, sőt, eredeti szépségüket is visszanyerik. Ennek köszönhetően 2008-tól műemlékké nyilvánították a Fővárosi Állat- és Növénykertet. A világban akadnak olyan állatkertek, amelyben még őriznek itt-ott régi állatházakat, de nálunk maradt meg a legtöbb védett műemléki létesítmény, illetve itt látható legszebben az egységes múlt évszázadbeli arculat. A művészi környezet egyedülálló atmoszférát teremt, bár nem könnyű a műemlékeket összeegyeztetni a korszerű állattartás elveivel.
A felújítások bemutatását kezdjük talán az Elefántházzal, amely 2000-ben megkapta a rangos Europa Nostra díjat. Neuschloss Kornél csodálatos épületét „keleti álomnak” nevezte, s az iszlám illetve a hindu világot jelképezi sajátos szecessziós stílusban. Az első világháború alatt lebontott tornyát újból felhúzták, ennek következtében egy szép kilátóval egészült ki a „vastagbőrűek háza”. A már csak képekről ismert hajdani belső freskók, Zsolnay majolika díszek, rézlámpák és egyéb értékes műtárgyak szintén visszakerültek a házra.

Az erdélyi templomépítészet jegyeit hordozó Madárház és a Fácánosház az újjáépítés során visszakapta művészi faragásait. Mindkettőn érzékelhető a kalotaszegi népművészet illetve bizonyos román kori hatás, mely Kós Károly szerint a magyar építészet alapja. A Madárház toronyablakai sokáig vakon maradtak, mígnem tíz éve Kós Károly eredeti vázlata nyomán Horváth Mária artisztikus, színes ólomüveg ablakait elhelyezték.
A háborúban teljesen elpusztult Pálmaház kilenc évi rekonstrukció után eredeti szépségében látható, ahol – többek között – újra világítanak a művészi kivitelű kandeláberek. A Pálmaház alatt található Tengeri Akvárium hosszú felújítási szünet után eredeti mozaikjaival és pompázatos állataival várja a látogatókat. Az állatházak közül a háború alatt sajnos több is tönkre ment (pl. strucc, krokodil, bivaly, zsiráfház stb.). A régi Struccház a kongói bennszülöttek kunyhóit mintázta, melynek oldalán két totemoszlop (bálványfa) ékeskedett, ezek újra faragtatva ismét láthatóak a zsiráfkifutó mellett.

Egy másik szépen faragott faoszlop a Norvégházban áll, rajta Kós Károly szavai olvashatók: „Tudtunk nemcsak javakat elélni, de tudtunk javakat produkálni.”
A messziről is jól látható műsziklák a hamburgi állatkert mintájára készültek és Európában a legmagasabbak közé számítanak. A Végh Gyula tervei szerint 1909-12 között – szobrászok és geológusok közreműködésével - épült szikláink egyike egy mészkő- karszt-hegyet, a másik egy északi gránitrögöt utánoz. Valamikor a Nagyszikla oldalába ékelve működött a „Központi Tejcsarnok”, melyben többek között kecsketejet is mértek. A viszontagságos évtizedeket átvészelve ez az „intézmény” az 1950-es években nyomokban még megvolt, később azonban egy vasbeton szörnyűséggel eltűntették. A Nagyszikla 2008-ban befejeződött tudatos rekonstrukciója során szerencsére újból látható.

A Nagytóról és a Sziklakertről is szót kell ejtenünk. A Nagytó száz évvel ezelőtti koncepció szerint készített vizes élőhelyként sokáig jól szolgálta az állatokat. Mára azonban megérett arra, hogy komplex rendszerként újraértelmezzük és tájképileg valamint vízgazdálkodási szempontból korszerűbb tavat hozzunk létre. Fontos feladat mostanság a természetszerű hatás fokozása, a vízminőség javítása, ezért nagy erőkkel folyik újjáépítése. A Nagytó térségében található Japánkert és a leendő Sziklakert egységes botanikus kerti bemutató rendszerré szerveződve működik a jövőben.

A háborúban leégett, fából készült Bölényház helyére egy vasbetonból készült házat tettek, és hasonlóan járt az arab stílus egzotikus jegyeit mutató Zsiráfház is. Mindkettő még ebben az esztendőben úgy születik újjá, hogy eredeti formáját teljesen visszanyeri. A látogatók nagy örömére a hajdani Krokodilház már felújítva megtekinthető a Nagytó partján.

Folytathatnánk a megújuló és a már megújult építmények, műtárgyak felsorolását, de szerencsére olyan sok van, hogy meghaladná terjedelmi korlátainkat. Jelenleg állatkertünkben több mint száz képző- és iparművészeti alkotás található, melyek az utóbbi évtizedben kerültek ide. Az „állatkerti reneszánsz” megálmodói, a műemléki hangulat varázslói a kortárs építőművészet élvonalához tartoznak, mint például Fazekas Csaba, Gall Anthony és Kiss Péter.
A két évtizede folyó állatkerti reneszánszról csupán ízelítőt adhattunk. Művészi képeink némi vizuális élményt nyújthatnak ugyan, de az igazi mégis csak az, ha belépünk a Róth Miksa üvegmozaikjával díszes, híres elefántos Főkapun és végigjárjuk a Kertet.

Fotók: Nika Ferenc, Szaka József

Szerző: 
Takács Ferenc
Fotók: 
Nika Ferenc
Szaka József

Képek

Állatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánszÁllatkerti reneszánsz

Google Plus

Galéria

Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz
  • Állatkerti reneszánsz

Hirdetés