Hirdetés

Cseh László visszaült a trónra

Google Plus

Beszélgetés a tíz esztendő múltával ismét világbajnokká avanzsált úszóklasszissal

Az augusztusi, oroszországi világbajnokságon 50-es medencében megszerzett kilenc magyar úszóérem egyharmada az ő nevéhez fűződik: nyert egy bronzot ötven méter pillangón, egy ezüstöt százon és egy aranyat 200 méteren. Persze ez utóbbi a legnagyobb szenzáció: Cseh László éppen tíz évvel első vb-címe után tudott ismételni, s második győzelmével visszaülni a pillangóúszók trónusára.

Ezzel egyszersmind 12 világbajnoki medálnál tart, aminél egyetlen európai vetélytársa tudott csupán többet szerezni: a német Michael Gross, aki 13-mal éllovas. Kockázata alig van, így hát szögezzük le bátran: két év múlva, a budapesti vb-n Cseh Laci elébe kerülhet a kontinentális örökranglistán. Amiben viszont már világelső a magyar pillangókirály: csak ő volt képes eleddig hét világbajnokság mindegyikén legalább egy érmet nyerni, s nemcsak az említett műfajban, hanem gyakorta vitézkedett háton és legfőképpen vegyesúszásban, 200 és 400 méteren is. Mindez sokoldalúságának is bizonyítéka: a 2015-ös pillangódiadalok előtt egy évtizeddel, a 2005-ös melbourne-i úszócsúcson – ahol ugyanúgy jutott neki mindhárom színű medálból egy-egy - éppenséggel a két vegyesszámban és 100 háton állhatott dobogóra. Annak is a legtetejére 400-on, mely számban olimpián is végzett már második és harmadik helyeken, amellett világbajnokságon nyert aranyat, ezüstöt, bronzot, Európa-bajnokságokon pedig - öt alkalommal is- a kontinens legjobbja lett. Az idő múlásával aztán a hosszabbik vegyes, majd programütközés miatt a 200 vegyes is kikerült a Cseh-féle repertoárból, s átvette helyüket a pillangó.

De ne szárnyaljunk tovább a számok száraz világában, hanem adjuk át a szót neki! Találkozásunkkor sajátos úszómatekkel tettem próbára a memóriáját, azt a kérdést téve fel neki bevezetésképpen, hogy tudja-e, csupán a vb-ket tekintve hány és milyen színezetű medáliákat gyűjtött…

A két aranyat persze könnyű számon tartani – ment bele az emlékezettesztelésbe. - Ami az ezüstöket illeti, már nehezebb a dolgom, de várjunk csak – mélyedt el a számolgatásban -, szerintem hármat nyertem az elmúlt tizenkét év alatt…

Nem-nem – serkentettem pontosabb múltidézésre a decemberben harmincesztendős kiválóságot.
Négy? – próbálkozott tovább, hogy aztán örömmel nyugtázza a végeredményt: a magammal vitt statisztikai összesítés tanúsága szerint az oroszországiakéval együtt öt világbajnoki ezüstöt és ugyanennyi bronzot termelt a 2003-as első érem óta.

A Cseh Lacihoz köthető kalkulusok világában tán még kevésbé járatos olvasók kedvéért is hadd rögzítsem: írásunk hőse a 2004-es, a 2008-as és a 2012-es olimpiákon összesen háromszor állhatott a dobogó második, s kétszer annak harmadik fokán, az Eb-k összes medáltermése pedig így fest esetében: 12 arany, három ezüst, négy bronz… Szóval nem csoda, hogy az amúgy 95-szörös (!) magyar bajnok „sportnumizmatánknak” is gondot okozott a bőséges kollekció valamennyi darabjának megjegyzése. Már csak azért is, mert nem a számok bűvöletében élő ember, sokkal fontosabb számára az, hogy az elvégzett munka, ha úgy tetszik, az úszásba vetett mérhetetlenül sok óra eredménye visszaköszönjön.

Az a lényeg, hogy jól menjen a versenyzés, s ha utólag kiderül, hogy előbbre kerültem a különböző listákon, ez egy kis pluszt adhat hozzá az egészhez. Versenyeket el lehet veszíteni a legjobb időeredménnyel is, és lehet úgy nyerni, hogy nem úszod meg a legjobbadat, ez elfogadható, de úgy kikapni, hogy nem úszod meg a legjobbadat, holott azzal nyerhettél volna, na, az csalódás.

Ha elnyeri is Budapest az olimpiát, 2024-ben már aligha fogsz versenyezni. Ám előtte van két nagyon is kézenfekvő lehetőséged még: a 2016-os riói olimpia és a 2017-es budapesti világbajnokság…
Ha Budapest kapná a jogot az olimpiarendezésre, az már nem az én versenyem lenne. A 2017-es hazai vb viszont minden szempontból jó, és feltétlenül indulni fogok. Akkor se leszek még túl idős, de azért akkor már úgy kell gondolkodnom, hogy ott lesz a szervezetem, a testem teljesítőképességének, na meg az én úszásszeretetemnek a határa.

Gyanítom, a hazai vb-szereplésed független attól, hogy mi lesz Rióban…
Teljes mértékben, vagyis 2017-ben mindenképpen úszni fogok. Azt is remélem, hogy az olimpia jól fog sikerülni, úgy történik minden, ahogyan szeretném, ahogy álmodok róla.

Megfordult azért a fejedben az, hogy hiába próbálkozol, nem leszel újra világbajnok, és olimpiát sem fogsz tudni már nyerni?
Persze, felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha már soha többet nem leszek én a világ legjobbja, de mindig is hittem, bíztam magamban, hogy igenis bennem van ez a lehetőség, csak ki kell tudni hozni magamból. Ezzel a kazanyi vb-arannyal megkönnyítettem egy kicsit a saját életemet. Amikor idén januárban azt mondtam, olimpiai bajnok szeretnék lenni, levegőbe beszélésnek tűnhetett, de most már tényleg az a helyzet, hogy nem légből kapott dologról van szó. Nagyon is valóságossá vált, hogy megfelelő felkészüléssel van esélyem az olimpián is.

Ahol ugyan nincs programban az 50 méteres pillangó, de akárhogy is nézzük: pillanatnyilag 100 és 200 pillangón – az amerikaiak 18-szoros olimpiai bajnoka, a karrierjét sikerrel újrakezdő Michael Phelps, és a dél-afrikai olimpiai- és világbajnok Chad Le Clos mellett, akit Kazanyban 200-on legyőztél – egyike vagy a világ három legjobbjának…
Ezt én is így látom. Nagyon jó érzés úgy a világ három legjobbja közt lenni, hogy közülünk bárki a legjobb lehet a végső elszámolásnál. De az is benne van a pakliban, hogy addig feltűnik valamilyen fiatal versenyző, akivel esetleg nem tudunk majd mit kezdeni. Miként az is előfordulhat, hogy én sem leszek olyan jó formában, mint most.

A két pillangó adott. Melléjük esetleg egy harmadik szám? Például a 200 vegyes?
Meg kell majd még néznünk az olimpia programját, én úgy emlékszem, hogy a 200 vegyes és a 100 pillangó valamilyen szinten üti egymást. És hát nem leszek már fiatalabb én sem, a regenerációra alapvetően nagyon nagy szükségem van, és ezt csak úgy tudjuk megcsinálni, hogy ha a két pillangó között van elegendő pihenő. Tehát valószínű, hogy a 200 vegyes áldozatul fog esni.

Ha szabad személyes megjegyzéssel folytatni: jóval oldottabb, könnyedebb, görcs nélküli ez a mostani Cseh László, mint a korábbi évekbeli…
Mivel a döntőben már fejben dőlnek el a dolgok, nagyon fontos, hogy nyugodt tudjak maradni, s legyen bennem egyfajta magabiztosság is. Hogy ne úgy álljak oda: jaj, bocsánat, hogy élek. Korábban ez nem volt meg. Hogy miért? Mert nem kaptam évközben meg a kellő visszajelzést, hiányzott a külső megerősítés, így nem tudtam felépíteni saját magamat.

Ebben az évben viszont ez szerencsére sikerült… Igaz, mindehhez kellett a klub- és edzőváltás, hogy a Kőbánya SC helyett az Egri Úszó Klub versenyzőjeként folytasd.
Az idén már mind az edzéseken, mind a versenyeken folyamatos visszajelzéseket kaptam, és az élettani mérések is azt mutatták, hogy nagyon-nagyon jól állok. Az elmúlt pár évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerettem volna. Joggal gondolhatta bárki, hogy ennyi volt, én viszont éreztem, hogy sokkal több van bennem, csak nem tudom kiadni magamból. Jött az isteni szikra, meghoztam a döntésemet, hogy változtatok. Tudatosan választottam gyerekkori edzőmet, Plagányi Zsoltot, miután számba vettem, kik lehetnek azok, akikkel együtt dolgozhatok, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, akik olyan edzésmunka hívei, ami nekem passzol.

Az oroszországi vb igazolta, hogy jó döntést hoztál.
Így van, de most jön a neheze. Feladtuk a magas labdát magunknak, most ezt a szintet kell tartani, vagy még jobbá tenni. 

Kedves teher…
Örülök neki, hogy fél év alatt ilyen csodálatos fejlődést értünk el, és remélem, ez a folyamat tart tovább. Jó útra léptünk rá, amely apró kiegészítésekkel elvisz bennünket a célunkig. Zsolt látta, érezte, tudta, hogy bennem van a nagy eredmény. Azt mondta, világbajnok is lehetek akár, ha minden úgy alakul, ahogy kell és szeretnénk, én ebben kezdtem hinni. Azt is látom, van még fejlődési lehetőség.

A következő két év csúcsviadalait már érintettük, de most hadd legyek konkrétabb: mi állhat Cseh László neve mögött a riói olimpia eredményjelzőjén, és mire számítsunk a budapesti vb-n?
Rióra is úgy készülök, hogy győzni akarok! Vagy 200, vagy 100 pillangón, vagy mind a kettőben akár. Nekem mindegy – csak a legjobb lehessek. S ugyanez igaz az itthoni világbajnokságra is. Hazai közönség előtt szeretnék megint nyerni.

Folytatás?
Most pihenés van szeptemberig, azután kezdődik megint a felkészülés.

Előtte azonban,  jelentős családi esemény volt nálatok…
Igen, feleségül vettem  Diát, a barátnőmet, nemrég volt az esküvőnk. Régóta együtt vagyunk, jól megvagyunk, működik a dolog.

Mostantól már az ifjú házas Cseh László rója a kilométereket a vízben, de hol is?
Törökbálinton tartjuk az edzések nagy részét, 25 méteres medencében, de Egerben is készülünk. Az ottani ötvenes medencét ki akarjuk használni, havonta egy hetet lenn vagyunk, bár most a 25-ösben sokkal jobb edzeni, főleg, mert decemberben rövidpályás Európa-bajnokság lesz Izraelben.

Jancsó Kornél
Fotók: Szaka József

Képek

Cseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónraCseh László visszaült a trónra

Google Plus

Galéria

Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra
  • Cseh László visszaült a trónra

Hirdetés