Vannak múlhatatlan szerelmek. Az örök vonzódásnak – főképpen a férfiszíveket rabul ejtő, majd tántoríthatatlanul foglyul is tartó – jellegzetes példája az autócsodák iránti rajongás. Amilyen Janó Pétert, a Mercedes Oldtimer Klub – hivatalos nevén a Mercedes-Benz Classic Magyarország Egyesület – oszlopos tagját is fűzi a Mercedesekhez.
Az igazi ritkaságokat felvonultató Haraszti úti klubhelyiségben a gyártószalagról legördülő elsőtől a 90-es években megjelentekig az összes típus, minden fontos fajta ki van állítva az úgynevezett SL-sorozatból.
„Csupa oldtimernek minősülő darab sorakozik itt fel, vagyis mindegyik olyan, amely legalább 30 éves” – magyarázta alkalmi „idegenvezetőnk”, aki féltucatnyi egyedi remeket külön is a figyelmünkbe ajánlott.
„Hadd kezdjem a 64 éves, vagyis 1954-ben született autóval, ez a fő kedvencem, az egykori Ezüstnyíl kategóriából. Ha egy ilyen 54-esbe az ember beleül, és kiszáll belőle Milánóban, azt mondhatja: csaknem ezer kilométeren végigmentem úgy, hogy nem fáradtam el, az utat végig élveztem” – idézte fel saját ezüstnyilas élményét Péter, aki hozzátette: – A mostani autókat is idevéve az úton nincs ellenfele ma sem, sőt… néznek utána, úgy száguld ez az alumínium kasztnis autó, amely a mai napig is megy 240-260-at, pedig ezer kilónál könnyebb.”
Az Ezüstnyíl versenyautónak készült – tudtuk még meg -, abban az időben a maga 180 lóerejével világhírű volt, egyedi, az ötvenes években nem volt verseny, ahol ezeket a kocsikat meg tudták volna előzni, legyen szó sivatagról, a Nürburgringről vagy amerikai pályákról akár…
„A három Ezüstnyíl közül egy itt van nálunk, a klubhelyiségben kiállítva, eredeti pompájában, a klub éke, de ugyanilyen kedvencem a sorozatból az első, az SL 129-es, amely 1989-ben gurult le a szalagról, szintén klasszikus kategória. Jó érzés, élvezet menni az automata ponyvarésszel ellátott kabrióval, az utolsó darab ebből 1996-ben készült. Különlegesség a 111-es 3,5-es teljesen restaurált kupé és az originált 2,8-as kabrió is, nagyon kevés van belőlük Európában. – avatott be újabb részletekbe a szakember.
„Abban az időben nagyon drága autónak számítottak, ebből itt kettő is van, egy teljesen restaurált, a másik pedig egy eredeti, originál kabrió, 1964-ből”– folytatta Péter az ízelítőt, arról sem megfeledkezve, hogy a Mercedes-tárlatukon látható „az SL-sorban az Ezüstnyíl után jött 190-es, egy kabrió, amely népautónak készült, utána következett a Pagoda, majd a 107-es és a 129-es. Ezek mind kiemelt autói a klubnak, különlegesek és kivételesek”.
Aki pedig nemcsak állásukban, hanem mozgásban is látni szeretné a „szupermerciket”, jegyezze be idei határidőnaplójába július 24-ét. „Minden évben van Budapest Grand Prix, 2018-ban is lesz. Előtte pedig kisebb versenyeken is felbukkannak oldtimereink, persze itt nem a sebesség a lényeg, nem arról szól, hogy gyorsan menjünk, hanem hogy ügyesek legyünk, és mi is megmutatjuk magunkat” – zárta a „tárlatvezetést” Péter.
Mi azonban még időzzünk el a klubhelyiségben, már csak azért is, mert nemcsak kocsik láthatók itt, hanem a Tramarossa, a farmernadrágok Mercedese is. Története 1967-ben indult, akkor kezdte el gyártani egy olasz család, a mai napig ők – négy testvér – viszik az üzletet kézi manufaktúrában. A világ 67 országába szállítják terméküket, Magyarországon négy esztendeje vannak jelen.
A Tramarossa egyik különlegessége, hogy monogramozható, vagyis két betű felrakására is van lehetőség: akárkinek a monogramja ott lapulhat az aprópénztartó zseben. Szintén nem mindennapi módon a nadrágok úgy vannak szőve, hogy alakformálók is egyben! Merthogy a készítéskor beleszőnek keresztbe – fenék-, comb- vagy éppen lábrészre – elasztál szálakat, formássá, rugalmassá, amellett kényelmessé téve a farmert női és férfi viselője számára is. Továbbá: a világon egyedüliként élt varrnak a szár közepére hosszában. Szóval vonzó ez is – akár a Mercedes…
