A siker ára

Sztárok, akik belerokkannak a hírnévbe. Magyar és nemzetközi példák is bőven vannak erre. De mi az, amit nem tudnak feldolgozni? Tényleg össze kell roppanni a tehertől, ami a sztársággal jár? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe.

They tried to make me go to rehab, I said, “No, no, no” (Megpróbáltak elvonóra küldeni, de én azt mondtam: nem, nem, nem). Ezzel a számmal robbant be Amy Winehouse a zenei világba 2006-ban. Öt évvel később súlyos alkohol- és kábítószerfüggőségben töltött évek után, váratlanul halt meg 27 évesen. Bekerült az úgynevezett huszonhetesek klubjába. A klub eredeti tagjai Brian Jones, Jim Morrison, Jimmi Hendrix, Janis Joplin és Kurt Cobain. Mindannyian 27 évesen haltak meg, de a huszonhetesek klubja elnevezés nem csak erre utal: ezek a zenészek többnyire túladagolás és az ehhez vezető lelki összeomlás miatt vesztették életüket.

Jim Morrisont egy párizsi szálloda fürdőkádjában találták holtan, halála okáról rengeteg elmélet, sőt, konteó terjedt el. Utóbbiak közül való, hogy a kormány megrendezte a halálát: megölték valahol máshol, majd a holttestet elhelyezték a szálloda fürdőkádjában, ahol végül megtalálták. Valójában a hivatalos jelentés szerint szívinfarktust kapott, nyilvánvalóan szoros összefüggésben azzal, hogy súlyos alkohol- és kábítószerproblémákkal küzdött. Életrajzából és a róla készült filmből is tudható, hogy mindez sajnos előre kiszámítható volt: Morrison élete vége felé már nem találta a kapcsolatot a valósággal.

Utolsó, 71-es albumán, az L.A. Womanben még a címek is erről árulkodnak. A Been down so longban például azt énekli: „Well, I’ve been down so Goddamn long
That it looks like up to me” (Annyira mélyen voltam rohadt sok ideig/hogy már erre is azt érzem, fent vagyok)

Kurt Cobain halálával kapcsolatban is sok legenda kelt szárnyra, egyes elméletek szerint barátnőjének, Courtney Love-nak is köze lehetett hozzá. De mindez a lényegen mit sem változtat: tény, hogy Cobain élete utolsó időszakában nagyon mélyre került. Ekkor már egy fészerben töltötte a napjait, jól láthatóan elszakadva a külvilágtól és a valóságtól – mondja Penke Bence blogger, az Ígéretes titánok blog szerzője.

Utólag persze könnyű okosnak lenni. Az utolsó számok szövegeiből, illetve az utolsó koncertek felvételeiből már rendszerint kiolvashatóak a közelgő tragédia előjelei. Csakhogy a jelenben ez nem mindig ennyire egyértelmű. Sosem tudhatjuk, hogy ezek az egyébként valóban mély depresszióról árulkodó szövegek a művészi önkifejezés részei, vagy ténylegesen arról szólnak, hogy a zenész kétségbeesett jelzéseket küld a külvilág felé.

Így volt ez Chester Bennington, a Linkin Park volt énekese esetében is. Nem voltak egyértelműek a jelek. A rajongók sikeres és magabiztos előadóművészt láttak, aki hozza a tőle várt maximumot, mosolyog, felrobbantja a színpadot, látszólag imádja a reflektorfényt és a rászegeződő figyelmet. Aztán egy nap, épp akkor már néhány éve elhunyt barátjának a születésnapján, váratlanul végzett magával.

Pedig a Numb című számban is arról énekekelt, hogy baj van:  

„I’ve become so numb/I can’t feel you there/Become so tired” – (Annyira érzéketlenné váltam/Nem is érezlek/Annyira fáradt lettem)

Penke Bence is hangsúlyozza: az esetek többségében a színpadi csillogás elrejti a mély problémákat, nem tudhatjuk, hogy a színfalak mögött hogyan él, milyen lelki válságokat él át a zenész.

Kivétel Amy Winehouse, róla híressé válása pillanatában világos volt, milyen súlyos élethelyzetben van – hiszen a Rehab című szám nem sok teret hagyott a találgatásnak.

De mi vezet idáig, mitől omlanak össze a művészek, akiknek látszólag mindenük megvan? Füredi Júlia pszichológus segít a megértésben. A nagy művészek és szupersztárok – mondja – akik képesek másokra óriási hatást gyakorolni, különlegesen érzékenyek, sokkal kifinomultabb látásmóddal szemlélik maguk körül a világot. Elképzelhetetlenül sok érzelmet adnak ki magukból egy-egy fellépés alatt. Ennek természetesen ára van: azt a finom lencsét, amin keresztül befogadják a külvilág ingereit, folyamatosan állítani kell. Néha élesebbre, máskor épp kicsit tompábbra. Néha fel kell töltődniük, máskor le kell nyugodni, és ehhez kiváló önszabályozási képességre van szükség, ami a legtöbbjüknek nincs meg. Innen pedig egyenes az út a szerhasználat felé. Ne legyünk naivak: ezekben a közegekben, amelyekben a művészek mozognak, a szerhasználat sokkal intenzívebb – hangsúlyozza a szakember.

Sokkal könnyebben elérhető. Nem véletlen, hogy például az írók körében a kábítószer nem elterjedt, az alkohol viszont annál inkább. Az okok pedig ugyanazok: az íróknak is rengeteg érzelmet kell kiadniuk magukból ahhoz, hogy hatni tudjanak másokra. A zenészeknél és általában az előadóművészeknél ezen felül ott van az állandó teljesítési kényszer: az, hogy akkor is a maximumot kell adniuk, amikor amúgy nincsenek csúcsformában. Mindig meg kell felelni tömegek elvárásainak.

Ami pedig a pályájuk elején tartókat illeti – és itt már visszautalunk a huszonhetesek klubjára- őket érinti az úgynevezett kapunyitási pánik is.  Nyilvánvalóan nem csak a művészek problémája ez, de náluk talán ez is fokozottabban jelentkezik. Az állandó kételyek, kérdések, aggodalmak időszaka ez. Sikerülni fog? Világhírű leszek? Ez a szűnni nem akaró bizonytalanság könnyen felőrli az embert.

Ott vannak az egyéni lelki alkatból adódó problémák is. Penke Bence sokat kutatta Kurt Cobain életútját és arra jutott, hogy a zenész, aki folyamatosan, egész lényével lázadt a fogyasztói kultúra ellen, végül maga is része lett annak, egyebek közt azzal, hogy pólókra nyomtatták az arcát. Istenítették, őt, aki viszolygott a gondolatától is, hogy egy embert bármilyen okból is mások fölé emeljenek. Ezt sem tudta feldolgozni végül.

Az is igaz, hogy nem kell feltétlenül beleroppanni a művészetbe. De – ahogy Füredi Júlia már említette – nagyon erős belső érzelmi szabályozórendszerre van szükség a túléléshez. Ami viszont lássuk be, nem az intenzív érzelmi életet élő emberek sajátja.

Bon Jovinak és Bruce Springsteennek sikerült. Mindketten figyelnek magukra, a helyes életmódra, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, emellett sportolnak is. Sokan nem tudják, de a magyar sztárok közül például a Tankcsapdás Lukács Laci fut. Csak ez persze sokan nehezen illesztik bele a kemény, kérges rocksztár imidzsébe – említ még egy példát Füredi.

Persze utóbbiaknál az életkor nagy előny: az ötven pluszos sztároknak volt idejük kidolgozni magukban a megfelelő megküzdési stratégiákat, többségük már túlvan élete súlyos mélypontjain.

Bruce Springsteen 2018-ban nyilatkozta az Esquire magazinnak, hogy volt több összeomlása, mély depresszióval küzdött és gyógyszeres kezelésre szorult. Egészségtudatos életmódja leginkább ennek a következménye: már belátta, hogy ha még élni akar, nincs más választása, változtatnia kell.   

Dan Reynolds, az Imagine Dragons énekese – bár ő még bőven innen van az ötvenen –  szintén a sportban találta meg a kiutat. Reynolds az ízületek gyulladásával és elmeszesedésével járó Bechterew-kórban szenved és nyilván nem függetlenül ettől súlyos depressziós is volt korábban. Mára terápiák sorával helyrehozta a mentális egészségét, életmódot váltott – napi több órát edz – és a mentális és testi egészség fontosságát sokszor a színpadról is hirdeti a koncertjein.

Penke Bence magyarországi példát is mond nagy visszatérésre: Kiss Tibi a Quimbyből könyvben is megírta történetét arról, hogy a legutóbbi, több mint egy éves elvonókúrája után hogyan tért vissza.

A blogger szerint sokaknak az segít, ha tartanak egy-két év szünetet. Mind a sportolóknál, mind a zenészeknél működőképes lehet ez. Justin Bieber is ezt tette: néhány év pihenő után újult erővel tért vissza, majd visszatérése után vallásos lett, máig mélyen hívő.

A híres ellenpélda a számtalan mémben és viccben felbukkanó Keith Richards. Szinte mindenki látott már mémeket a 80 éves sztárról, aki mindent túlél. Az egyik ilyen képen Ádám és Éva mellett ott van Keith Richards is, a szöveg szerint pedig Ádám azt mondja a zenészről, hogy nem tudja ki Keith Richards, de már ott volt, amikor őt teremtették.

Ugyanakkor vele egykorú zenésztársa, Mick Jagger már „kinőtte” ezt a korszakot. Ma egészségesen él ő is és figyel a mentális egészségére is.

Ahogy manapság egyre többen, de ez nem csak a nagy előadóművészekre igaz. Füredi Júlia szerint a kovid lezárások idején kezdtek el egyre többen figyelni erre – a huszadik kovászos kenyér megsütése után előbb-utóbb előkerültek a mentális jóléttel kapcsolatos kérdések is. Mára eljutottunk odáig – hangsúlyozza a szakember – hogy jó nevű pszichológusokhoz több hónapos várakozás után lehet csak bekerülni.

Mindenesetre ne legyenek illúzióink, a nagy sztárokat érintő problémák minden korban ugyanazok. Egészségtudatosság és korszellem ide vagy oda, köztük mindig is többségben lesznek azok, akik végül nem tudnak megküzdeni a démonaikkal.

Whitney Houston 2012-ben, 48 évesen halt meg. Élete tele volt súlyos traumákkal: többször elvetélt, férje bántalmazta és drogproblémákkal küzdött. Halála előtti napokban sokak szerint ziláltnak és kiszámíthatatlannak tűnt.

Michael Jackson 50 évesen halt meg 2009-ben. Az énekes súlyos alvászavarokkal küzdött és halálában közrejátszott az is, hogy orvosa nem a megfelelő gyógyszerrel kezelte. Jacksont gyerekkorában súlyosan bántalmazta az apja, ez volt az egyik fő okozója a pszichés problémáinak.

Freddie Mercury 45 évesen halt meg 1991-ben. Halálát AIDS betegség okozta. Ismerősei szerint ő is hedonista életet élt: partik központi figurája volt és magánéletében is szélsőségesen kicsapongó.

Herskovits Eszter