Kivertkutya-tekintet, szomorú szemek, érzelmi mélységet sugalló kisugárzás, rekedtes hang, és nem utolsósorban mérhetetlen tehetség: ilyennek szeretjük Alfredo James Pacinót. Szinte a védjegyévé vált a titokzatosság, a kaméleonszerű átváltozókészség. Hollywood királya nemzedéki társával, Robert De Niróval karöltve. Mindketten Marlon Brandót tartják az örök etalonnak. Pacino, ez a látszatra jelentéktelen kisember, miként sikerhozó rendezője, Barry Lewinson nevezte őt, a messziről jöttek sóvárgását, megéltségét hordozza a tekintetében. Ha akarná, sem tudná letagadni olasz származását. Erősre főzve issza a kávét, imádja a zenét, a szépség megszállottja, szereti a külsőségeket, ami a megjelenést, a stílust, az élet élvezetét illeti. Még nem született meg az a nő, akinek a kedvéért feladná agglegény életmódját. Megannyi alvilági és az igazságért küzdő hőst formált meg gazdag filmes és színpadi pályafutása során.
Al Pacino a Keresztapa sagának köszönheti bámulatos karrierjének felfelé ívelését. A Corleone városából emigrált szicíliai földművesek leszármazottja legmerészebb álmaiban sem hitte volna, hogy egy napon rátalál az a szerep, ami belépőt jelent számára a legnagyobbak panteonjába. Francis Ford Coppola érdeme, hogy az off-Broadway előadásokon csiszolt éhenkórász külsejű színészből Michael Corleone megformálásával nemzedéki idol lett.
Salvatore és Rose Pacino egyetlen szülöttjének gyerekkora Kelet-Harlem és Dél-Bronx körzetében telt. Kilencedmagával nőtt fel szegény körülmények között. Alig múlt másfél éves, amikor apja elhagyta a családot. Al igazi utcakölyök volt, lógás, cigizés miatt kidobták az iskolából. Gyenge fizikumához erős életösztön és hatalmas képzelőerő társult. 
A kézbesítéstől a liftkezelésig, a cipőpucolástól a jegyszedésig sokféle munkába belekóstolt. Esténként irodalmi klasszikusokat olvasott, a legnagyobb hatást Shakespeare drámái gyakorolták rá. Már tizenévesen Marlon Brando volt a példaképe, lényegében az ő filmjeit nézve határozta el, hogy a színészetet választja hivatásául. A Herbert Berghof Stúdióban kezdte színi tanulmányait. Charles Laughton volt a drámatanára, aki megjósolta neki: „Magából még nagy színész lesz!” Brando nyomdokait követve Lee Strasberg Actors Studiójában folytatta a tanulást, ahol ingyenes volt az oktatás és a kollégiumi ellátás. Lee Schatzberg filmrendező egy off-Broadway előadásban figyelt fel a pályakezdő színészre, akit rögtön szerződtetett a Pánik a Tű parkban főszerepére. Olyan hitelesen formálta meg a kábítószerfüggő fiatalembert, hogy ettől kezdve nem volt megállás. Coppola révén végre találkozhatott színész bálványával, Marlon Brandóval. Az öreg Don idealista fiát, Michael Corleonét a fiatalság elszántságával hozta. A legnagyobb elismerésnek számított, amikor a színészkirály Sonnyboy-nak nevezte őt. Majd következett megint Schatzberg irányítása alatt a Madárijesztő hontalan országúti vándora Gene Hackmannel, a Serpico korrupció ellen harcoló New York-i zsaruja, A sebhelyesarcú Tony Montanája. Megannyi sodró erejű alakítás a törvény két oldalán. Mire a Keresztapa trilógia „végére ért”, megkérdőjelezhetetlen moziidollá vált. Mindamellett a filmezést soha nem tekintette olyan fontosnak, mint a színpadi színészetet. Mint mondja: „Nem akartam filmszínész lenni, mégis a mozinak köszönhetem az anyagi függetlenséget. Szívesebben játszom egy kis színpadon akár epizódszerepet, mint filmfőszerepet. Nem szeretem a gengszterfilmeket, mégis minduntalan a sötét szerepeimmel azonosítanak.”
Két forgatás között Pacino élete a színházról szól. Évtizedek óta tiszteletbeli tagja a bostoni Charles Playhouse társulatának, ahol Troilustól Antoniusig, III. Richárdtól A velencei kalmár Shylockjáig Shakespeare számos hősét formálta meg. Küldetésének tekinti, hogy az Erzsébet-kori drámaírót megszerettesse elsősorban az amerikai közönséggel. Gyakori vendége emellett a spoletói, a taorminai színházi fesztiválnak. Kedvenc Shakespeare alakítása III. Richárd, filmet is szentelt neki rendezőként, Richárd nyomában címmel. A másik nagy kihívást tartogató szerepe Shylock, a zsidó uzsorás, akit mérhetetlen empátiával, eszköztelen magánnyal formált meg színpadon és Michael Redford filmjében.
A szerelem mondhatni sötét folt a színész és a magánember Pacino életében. Mindmáig választott magányában él Manhattan egyik szerény lakásában könyvekkel, lemezekkel, emlékekkel körülvéve. A Keresztapa idején keveredett amolyan se vele, se nélküle kapcsolatba Diane Keatonnel. A leghosszabb élettársi kapcsolat Beverly D’ Angelóhoz fűzte, aki ikrekkel ajándékozta meg. A Sydney Pollack rendezte Bobby Deerfield idején szerelmes románcot élt meg a svájci Martha Keller színésznővel. A Krumplirózsa forgatásán megérintette Michelle Pfeiffer szépsége. A sors fintora, hogy megannyi kabinet alakítás és Oscar-jelölés után a látását vesztett Slade ezredes szerepével érdemelte ki az aranyozott szobrocskát A nő illatában.
Lawrence Globel amerikai újságíró életrajzi könyvében megkapó őszinteséggel vall arról, hogy Pacino valójában fél a nőktől, az elköteleződéstől, és nem hisz a házasság intézményében. A közhiedelemmel ellentétben, szerelemittas, bársonyos barna tekintetében megannyi kétely, belső vívódás, gyerekkori sérelem munkál. A szakmai kihívásokat nem a pénz vagy a hírnév miatt hajszolja, hanem azért, hogy közelebb kerüljön önmagához.
Meghökkentő átváltozáson ment át Warren Beatty barátja unszolására a Dick Tracy eltorzított arcú képregényfigurájaként. Pályafutása egyik mérföldkövének számít az Angyalok Amerikában HBO-sorozat AIDS beteg ügyvédje. Könnyedén hozott olyan alakításokat, mint a Donnie Brasco, a Carlito útja maffia-főnöke, A játszma folytatódik kaszinótulajdonosa, vagy az első közös akciómozi Robert De Niróval, a Szemtől szemben.
Az alvilági tűzharcokban edzett színészen hetvenen túl sem fog az idő. Festi a haját, ezernyi barázda díszíti az arcát, bőrkarkötőt, pecsétgyűrűt visel. Ennek ellenére a tekintete ugyanolyan eleven, mint fiatal korában. Két szerelemittas szereppel „hajózott be” tavaly a velencei filmfesztiválra. Szokás szerint hisztéria, üdvrivalgás övezte, mint néhány évvel korábban a Saloméval. Régi barátja és rendezője, Barry Lewinson kamerája előtt egy Alzheimer-kóros Shakespeare-színész szerelembe esését hiteti el egy fiatal rajongójával. Pacino maga vásárolta meg Philip Roth Kiégés című regényének megfilmesítési jogát. Bámulatos önvallomásig jutott el ebben a szerelmi történetben. David Gordon Green kamerája előtt pedig egy embergyűlölő, magányos kétkezi munkás érzelmi kálváriáját éli a Manglehornban.
„Három gyerek, egy sakk-készlet, sok lemez, könyv, szerep, élmény, csalódás.” Virtuális végrendeletében ekképpen összegzi minden idők egyik legnagyobb moziidolja, Alfredo James Pacino a hagyatékát.
Szentgyörgyi Rita
