Antonio Banderas

Picasso után Malaga leghíresebb szülötte a spanyol művészfilmes karrierjét amerikai mainstream filmekre váltó Antonio Banderas. Már fiatalon felajánlották neki a művész zseni megformálását, de mindahányszor nemet mondott rá azzal az indokkal, hogy Picassót eljátszani komoly felelősséggel jár. A National Geografic Géniusz: Picasso sorozatáig kellett várni, hogy Banderas magára öltse a 20. század talán legfontosabb művészének az alakját.

A végső elhatározás akkor született meg benne, amikor Ron Howard, a sorozat kitalálója felkérte a szerepre. „Személyes kötődéseim vannak Picassóhoz. Amikor anyám az iskolába vitt, minden reggel elmentünk a ház előtt, ahol született. Hatalmas árnyékként borul fölénk, malagaiak fölé az ő alakja.”- mesélte Antonio a javarészt Magyarországon forgatott film kapcsán. A legszebb elismerést még évekkel ezelőtt Paloma Picassótól, a művész lányától kapta. Egyszer együtt vacsoráztak, és feltűnt neki, hogy Paloma becsukja a szemét, miközben beszél hozzá. Bizonyára untatom a szövegemmel- gondolta magában, majd rákérdezett. A válasz pedig az volt, hogy ,,ugyan, de ha becsukom a szememet, az apámat látom magam előtt. Ugyanolyan dialektusban beszélnek.”

A Géniusz: Picasso szabálytalan életrajz, az arrogáns, nőcsábász, élvhajhász férfi portréját rajzolja meg a zsenialitás hátterében, aki rosszul bánt azokkal, akik közel álltak hozzá. Ha minden igaz, egy újabb filmben is Picassót formálja meg. Carlos Saurának régi vágya, hogy Banderast a Guernica festőjeként instruálja a kamera előtt. A spanyol rendező a művészet és az erőszak kapcsolatára, a spanyol polgárháborúra reflektálva azt az időszakot metszené ki Picasso életéből, amikor a Guernicát megalkotta.

José Antonio Dominguez Bandera, akinek a családneve mellé annak idején Pedro Almodóvar „ragasztotta” az s betűt a jobb hangzás miatt, soha nem titkolta, hogy pénzt keresni Amerikában lehet, élni pedig Spanyolországban. A Los Angeles – New York – Malaga útvonalat évente többször is megteszi, a nagyobb ünnepeket és a nyarat Malagában tölti. Az utóbbi években a filmezésen keresztül is szorosabbra vonja a kapcsolatot hazájával. Az andalúz táj, a zenétől és erotikától túlfűtött malagai éjszakák, vörösborok „szerelmese” Nyári zápor címmel nosztalgikus, szenvedélyes filmet rendezett a saját diákéveiről, a nagy bulizásokról, az első érzéki élményekről.   Banderasnak évek óta dédelgetett álma, hogy eljátssza Hernan Cortes spanyol hódító szerepét, ami feltehetően még várat magára. Steven Spielberg ugyanis már javában dolgozik egy minisorozaton, ám egy másik karizmatikus spanyol színészt, Javier Bardemet kért fel a hispán kalandor megformálására. A tüzes tekintetű, mosolygós, Don Quijote idealizmusával rendelkező Banderas ötvenes éveiben járva már halálosan unja, hogy világviszonylatban az akciómozikkal meg Csizmás Kandúrral azonosítják. Olyan jól kölcsönözte a hangját Csizmás Kandúrnak, hogy a Shrek készítői külön filmet szentelek az animált állatnak. „Elegem van abból a macskából!” – állítólag gyakran hagyja el ez a mondat a száját. A másik dolog, ami kiveri nála a biztosítékot, ha a latin szerető karakterével azonosítják. Harminc éves filmes pályafutása csúcsának ma is azokat a kiváltságos pillanatokat tartja, amikor a rendezőnek nehéz természetű, barátnak kiváló Pedro Almodóvar bízza meg újabb feladattal.

„Mindaz, ami velem történt, rég túlszárnyalta már minden elképzelhető vágyamat színészetről, utazásokról, találkozásokról, ismertségről.” – vallja.  Annak a hajdani malagai fiúnak, aki öccsével, Francisco Javier-rel a focipályán töltötte a szabadidejét, a bőrlabda volt a szenvedélye. Tizennégy éves korában egy súlyos lábtörés egycsapásra véget vetett álmainak a futballista karrierről. Ana Bandera tanárnő és José Dominguez, a Franco- diktatúra titkosrendőrének az elsőszülöttje titokban tette meg az első lépéseket a színészet irányába. Egy Hair előadás láttán született meg benne a döntés, hogy a színházat választja hivatásául. Malagában drámatagozatot végzett, majd egy vándortársulathoz szegődött, így vezetett az útja Madridba. Felvételt nyert a Spanyol Nemzeti Színházba, Calderón, Lope de Vega darabokban csiszolta a tehetségét. Közben hol pincérkedett, hol fotómodellként dolgozott. Az egyik előadáson a nézőtéren ült Pedro Almodóvar, akinek annyira megtetszett a lelkes pályakezdő színész játéka, hogy felajánlotta neki A vágy törvénye homoszexuális fiatalemberének a szerepét. Merész lépésnek tűnt, hogy az ígéretes színházi karriert Antonio otthagyja egy akkor még ismeretlennek számító filmrendező kedvéért. A választás jónak bizonyult, hiszen három Almodóvar film hamarosan az európai mozi ígéretes sztárjává avatta. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, a Kötözz meg ölelj színészére Amerikában is felfigyeltek. Első tengerentúli útját egy New Yorkban megrendezett spanyol filmhétnek köszönhette. Ezután mint a mesékben, bejelentkezett nála Madonna menedzsere, hogy szerződtetné turnéfilmje, a Madonnával az ágyban forgatására. A következő telefonhívás A mambó királyai című film főszerepére vonatkozott, aminek a kedvéért angol nyelvleckéket és trombitaórákat vett párhuzamosan. Onnantól kezdve Hollywood lett a második hazája. Megrázó alakítást nyújtott Tom Hanks szerelmeként a Philadelphiában, majd az Interjú a vámpírral horrorfilmben. Latin macsó nimbuszát a Desperado gitártokból tüzelő zenészbanditája hozta meg a Mexikóban forgatott Rodriguez road movie-ban és annak folytatásában, az El Mariachiban. Stallone párbajhőseként igazolt át a kemény akciófilmekhez a Bérgyilkosokkal, majd a 13. harcossal. A Desperadóval megkezdett kalandfilm hős státusát a Zorro álarcával, a Zorro legendájával és a Volt egyszer egy Mexikóval járatta csúcsra. Madonna árnyékában kapta meg az Evitában Che Guevara szerepét, de leginkább kiváló énekhangja révén marad emlékezetes az alakítása.

Diákszerelemnek indult első házasságának Ana Leza színésznővel egy viharos szenvedély vetett véget. 1995-ben a Hárman párban című komédia forgatásán ismerte meg a szőke ciklon Melanie Griffith- szet. 19 év házasság és egy közös gyermek- az időközben gyönyörű színésznővé cseperedett 21 éves Stella- fűzi őket egymáshoz. Hollywood egy újabb álompárral lett szegényebb, amikor 2015-ben hosszú huzavona után kimondták Antonio Banderas és Melanie Griffith válását. A színésznek akkor már viszonya volt a nála húsz évvel fiatalabb befektetési bankárral, Nicole Kempellel.

A féltékenységéről, alkoholizmusáról és plasztikai sebészeti beavatkozásairól is híres Melanie rosszul viselte, amikor férje intim viszonyba került a filmvásznon színésznő riválisokkal: a Femme fatale -ban Rebecca Romijnnal, az Eredendő bűnben Angelina Jolie-val, a Zorróban Catherine- Zeta Jones-szal. A Frida forgatása idején csak azért nem volt féltékeny Melanie, mert Salma Hayekhez régi baráti viszony fűzi Antoniót. A házastársi kiengesztelés is szerepet játszott abban, hogy első rendezésében, az Alabamai őrültségekben a hitvesére osztotta a kalapdobozában elhunyt férje hamvait utaztató sötét napszemüveges dark lady szerepét.

Banderasnak régi nagy álma vált valóra, amikor a Broadway-n visszatért a világot jelentő deszkákra: 228 estén keresztül énekelt és táncolt a Nine című musicalben, remek alakítását Tony-díjjal ismerték el. Az Amerika-honos spanyol jó néhány akciómozi, sci- fi , thriller között, mint A kód, a Kémkölykök, az Átkelő a halálba, a Feláldozhatók visszatért a személyesebb hangvételű művészfilmekhez.  2011-ben húsz év kihagyás után újra együtt forgatott Almodóvárral, A bőr, amelyben élek felkavaró drámában a mesterséges bőr feltalálásán kísérletező, őrült plasztikai sebészt formált meg.  Sok felejthető alakítás után Banderas visszatért a kezdetekhez, sikerült bizonyítania, hogy valójában nem sima képű szépfiú, latin csábító, álarchős hős, akinek Hollywoodban elkönyvelték.

Szentgyörgyi Rita