Cannes csillogásai

Cannes filmfesztivál

A világ legjelentősebb filmfesztiválja azontúl, hogy a nemzetközi filmgyártás legjavát kívánja bemutatni, sztárok és modellek, feltörekvő pályakezdők és exhibicionisták „vadászterülete”. A súlyos társadalmi mondanivalójú filmek felhozatalának az ellenpontjaként a legmerészebb, legextrémebb kreációk kifutójának számít a cannes-i filmpalota híres vörös szőnyege. A tavalyi fesztivál divatikonja, Cate Blanchett után idén Elle Fanning amerikai színésznőt illette meg a stíluskirálynő „koronája”. A 21 éves színésznő a Chopard vacsoráján egy 1950-es évekből származó Prada kreációban tündökölt. A ruha viszont olyan szűk volt, hogy a 21 éves színésznő elájult. Rózsás tapétamintás, extrém méretű dekoltázsú Valentino haute couture viselet, Dior New Look kollekcióját idéző fehér blúz, fekete harangszoknya együttes hatalmas lyuggatott kalappal, testszínű, arany díszítésű Armani szett: a porcelánfehér bőrű, babaarcú szépség felejthetetlen pillanatokat varázsolt a díszbemutatókon. A 73 éves Helen Mirren pink színű hajával, sellő kinézetű ezüst flitteres Balanciaga nagyestélyiben pózolt a kamerák előtt. Julian Moore hol Louis Vuitton haragoszöld taftselyem ruhában, hol bőrből készült pelerinben, feszes fekete Armani szettben tündökölt. Andie MacDowell szürke szövetnadrágos szettet viselt törtfehér félpántos felsővel. Penélope Cruz gazdagon hímzett Chanel couture ruháját közösen tervezte a nagy múltú párizsi divatházzal, smaragddal, gyémánttal díszített fülbevalóját pedig ő maga tervezte. Eva Longoria félvállas, tetőtől talpig csillogó ruhájában leginkább egy sellőre emlékeztetett. A legszebb arcú magyar modell, Mihalik Enikő masnira emlékeztető mellrészes smaragdzöld Daalarna ruhában érkezett az amfAR jótékonysági gálára.

Káprázatos csillogás a kirakatban, nyomor, széthulló családok, mindennapi egzisztenciális és morális küzdelmek a filmvásznon: röviden ezzel írható le Cannes. 2019-ben 21 film versenyzett az Arany Pálmáért. A Bábel című filmjével a nemzetközi mozgóképes térképre felkerült mexikói rendező, Alejandro González Inarritu elnökölte a kilenctagú zsűrit. Idén többségében társadalomkritikai tartalmú szerzői zsánerfilmek kerültek előtérbe a horror, a thriller, a fantasztikus film műfajában. Ezek közé tartozik a dél-koreai Élősködők is, amely egy mély családi drámát mesél el izgalmas thriller, fekete humorú szatíra formájában. Bong Dzsun Ho rendező egy munkanélküli családról forgatott szociális tragikomédiája érdemelte ki az Arany Pálmát. A szenegáli származású francia női rendező, Mati Diop első nagyjátékfilmjével került be a rangos cannes-i versenymezőnybe, és a Zsűri Nagydíjával távozott. Az Atlanti- óceán című alkotás a vizeken elveszett sok százezer menekültnek állít emléket. Dakar szegénynegyedéből munkások óceánra szállnak és elhagyják a hazájukat egy szebb jövőrét. A zsűri megosztott díját két film kapta: az elsőfilmes mali származású Ladj Ly Nyomorultak című alkotása a párizsi külvárosok bevándorlóinak az életét, a rendőri erőszakot mutatja be letaglózó hitelességgel. A brazil Kleber Mendoca Filmho és Juliano Dornelles jegyezte Bacurau pedig az őslakosok és a gazdag fehér gyarmatosítók leszármazottjainak ellentétét ábrázolja a westernfilmek stílusában.

A cannes-i filmfesztivál két fő vonulata évek óta a klasszikus nagymesterek és az ígéretes fiatal tehetségek meghívása. Idén sem volt ez másként. A kétszeres Arany Pálma-díjas Ken Loach és a Dardenne – fivérek, Pedro Almodóvar, Marco Bellocchio és nem utolsósorban Terrence Malick képviselték a „régi idők moziját”. A kapitalizmusnak, az emberi munkaerő kizsákmányolásának a brit filmes szónoka, Ken Loach ezúttal is egy feszes hangvételű szociodrámával volt jelen. A Sorry We Missed You című alkotása egy széthulló családot ábrázol az egyéni vállalkozói létbe kényszerült apa történetén keresztül. A belga mozi minimalista testvérpárja, a Dardenne-fivérek egy radikalizálódó muszlim fiút állít a középpontba a legjobb rendezés díjával jutalmazott A fiatal Ahmetben.

Fájdalom és dicsőség övezte a spanyol mozi legismertebb alkotójának, Pedro Almodóvárnak az azonos című, nyolcadik cannes- i versenyfilmjét. A nemzetközi szaksajtó és a közönség egyhangú érdeklődésének a fókuszában álló önéletrajzi, életmű összegző film számított az Arany Pálma első számú favoritjának. Antonio Banderas pályafutása legösszetettebb alakítását nyújtja az alkotói válságban szenvedő, betegeskedő rendező szerepében, aki heroinnal, gyerekkori élményei újraélésével enyhíti a fájdalmait. Almodóvar a filmes családjához tartozó Penélope Cruzzal játszatja el a fiatalkori anyját. A Fellini Nyolc és fél-jét idéző, fikciót és valóságot egymásbamosó alkotás zavarba ejtően személyes, őszinte melodráma az elmúlásról, a mozi hatalmáról.

Az amerikai filmeket negligálták a díjazásoknál. Terrence Malick, Az élet fája című filmjével 2011-ben Arany Pálmát nyert rendező ezúttal egy európai történetet, a 2007-ben boldoggá avatott Franz Jägerstätter mártírrá válását vitte vászonra. A Hidden Life oratóriumszerűen kíséri végig a katolikus osztrák parasztférfi sorsát, akit a nácik 1943-ban halálra ítéltek, amiért nem volt hajlandó felesküdni Hitlerre és fegyver fogni a náci Németországért.

Szupersztárokhoz méltó fogadtatásban volt része Quentin Tarantinónak és Volt egyszer egy Hollywood című alkotása két „adu ászának”, Brad Pittnek és Leonardo Di Capriónak. Az 1994-ben Cannes-ban startolt kultfilm, a Ponyvaregény bemutatójának napra pontosan a 25. évfordulójára időzítette a fesztivál Tarantino várva-várt újdonságát. Kétségkívül szórakoztató és virtuóz sztorit tett le az asztalra Hollywood fenegyereke az álomgyár aranykorába, a spagetti westernek és a hippikolóniák korába kalauzolva a nézőt. Tarantino keserédes nosztalgiával szövi bele a 60-as években játszódó filmjébe a tragikusan fiatalon elhunyt színésznő, Sharon Tate alakját Margot Robbie megformálásában, akit Charles Manson szektája végzett ki nyolc hónapos terhesen, brutális körülmények között. Roman Polanski egykori feleségéről van szó, a rendező maga is feltűnik a filmben. Tarantino kettős támadás is érte a film cannes-i bemutatója kapcsán: a sajtó sérelmezte, hogy a rendező külön levélben fordult a fesztiválhoz, hogy ne szivárogtassák ki a vérfürdőbe torkolló sztorit. Polanski mostani felesége, Emmanuelle Seigner színésznő pedig felháborodásának adott hangot, hogy felhasználták férje tragikus történetét, miközben őt magát kitaszította Hollywood.

Cannes idei botrányszenzációját egy közel négy órás film váltotta ki, a tunéziai származású Abdellatif Kechiche Mektoub, My Love: Intermezzo című filmje. A hat évvel ezelőtt egy leszbikus love story-val, az Adéle életével fődíjat nyert rendező egy dél-franciaországi diszkóban a helyi fiatalok és ott nyaraló párizsiak flörtöléseit pornófilmbe illő szexjelenetekkel „dúsította”. De leginkább azt vetették a rendező szemére, hogy kiszolgáltatott helyzetekbe hozza a színésznőit. A főszerepet alakító Ophélie Bau a cannes-i díszbemutatón szembesült azzal, hogy testdublőrrel forgatott „házipornóban” vett részt. Ennek hatására még a vetítés alatt távozott a teremből, és a sajtótájékoztatón sem jelent meg.

Sylvester Stallone a nagyágyúk profizmusával képviselte felesége és lánya oldalán a Rambo- Első vér felújított verziójának a premierjét. És még arra is szánt időt, hogy mesterkurzust tartson, beavatva az érdeklődőket a Rocky és a Rambo-figurák titkába. Hisztérikus éljenzés övezte Elton Johnt, aki tengerparti koncertet rögtönzött a pályafutásáról szóló musical afterpartiján. A Taron Egerton főszereplésével készült Rocketman a hollywoodi életrajzoktól megszokott felszínesség helyett szinte dokumentarista hűséggel adja vissza a szegénységtől az elképesztő hírnévig megtett utat.

Szentgyörgyi Rita

Fontosabb díjak: