A szépség szerelmese II.
Jó arányban kikeverve
Merészség, nagyvonalúság, maximalizmus jellemzi üzletaszszonyként és nőként egyaránt. Az elmúlt tíz év egyik legnagyobb magyar sikertörténetét írja a franchise-
zá fejlődött Amnesia divatcég tulajdonosaként. Lakályos luxussal – csillár, aranyszínű selyemhuzatú kanapé, bárpult – berendezett Podmaniczky utcai üzletében találkoztunk Prókai Évával, aki a hétköznapokban is feltűnő jelenség.
Milyen családi háttérrel és elképzelésekkel indult az életnek az a hajdani nyíregyházi lány?
Diplomás családból származom. A realitás és a művészet „szerelemgyereke” vagyok. Édesanyám közgazdasági szakember, édesapám zenei pályán volt elismert. Szüleim elváltak, édesapámat korán elvesztettem. Élsportoló voltam, tájfutó, de elsősorban sprinter, négyszer százas váltóban. Úttörői olimpiai aranyérmet, emellett iskolai szavalóversenyeket nyertem. Testnevelés–történelem szakra szerettem volna jelentkezni, de édesanyám azt mondta, sem a sportból, sem a humán érdeklődésből nem lehet megélni.
Minek a hatására jegyezte el magát a divattal?
A szépség, a formák, az anyagok iránti vonzalmam valahonnan belülről jött. Már gyerekkoromban ruhákat terveztem a babáimnak, tizennégy évesen saját tervezésű ruhákban jártam, különös érzékem volt az anyagok kiválasztásához. Gimnáziumi tanulmányaim után egy ideig férfiszabónak tanultam. A megvalósításhoz nem volt türelmem, csak a kreációhoz és a tervezéshez. Ezért elvégeztem egy divattanfolyamot. Öt évig egy barátnőm divatüzletét vezettem, ott tanultam meg a vásárlókkal való bánásmódot, törődést. Mindig egyénien öltöztem, akkoriban kezdődött el Magyarországon a butikkorszak, és egy butik elkérte a ruháimat. Akkor jöttem rá, hogy ebben nagyobb üzleti lehetőségek vannak. Nyíregyházán, kisváros lévén, nem voltak olyan összeköttetéseim, hogy ezt megtehettem volna.
Milyen előzmények vezettek a saját márka létrehozásához?
Születetten jó kereskedelmi érzékkel rendelkezem, tudom, hogyan kell eladni. Egy szerelem révén Budapestre kerültem, és egy év múlva már öt üzlet tulajdonosa lettem. Amikor az első külföldi márka bejött Magyarországra, megkerestem a tulajdonost, hogy szívesen nyitnék egy márkaboltot, amit hasonló színvonalúra csináltam, mint amilyen most az Amnesia. Megjelentek a hazai márkák, amelyeknek idehaza én voltam a felkarolója. Akkoriban még nem léteztek üzletházak Magyarországon. Rengeteget tanultam abból, hogy nem szabad olyat bevállalni, ami gyorsan felrepül, de a gyártás, az áruval való ellátás nincs biztosítva.
Ezekből a tapasztalatokból körvonalazódott ki az Amnesia?
Eredetileg egy másik márkát akartam bevezetni a WestEnd-ben, amit valamilyen oknál fogva nem tudtam megvalósítani. A különlegességek iránti vonzalmam éppúgy megnyilvánult a kirakatrendezésben, mint az anyagok szeretetében. Lényegesnek tartottam, hogy azt az érzést keltsem a vásárlókban, ami engem is megállított egy-egy ruha láttán. Egy párizsi utam során euforikus állapotba kerültem, amikor egy üzletben egy extravagáns kreáció láttán a fejemben régen dédelgetett saját márka terve összeállt. Rögtön tudtam, hogy az eddig álomnak tartott Amnesia valóban megvalósítható, ez volt az a pillanat, amit útjaim során kerestem, és végül megtalált. Az élet egyéb területein is ez a bizonyos női intuíció vezet. Minden az első másodpercekben dől el. Gyakran viszszatérek erre a tudatalatti érzésre.
A személyiségén, a tehetségén túl miben látja a siker összetevőit?
Egy kézenfekvő példával élve, az én háztartásomban is ugyanaz van: liszt, cukor, só, bors, legfeljebb mást rakok hozzá. Imádok főzni, de még inkább sütni. A forma éppoly fontos számomra, mint a tartalom. Édesanyám szokta kérdezni, hogy miért a legbonyolultabb süteményt választom. A válaszom erre az, hogy az esztétikai élménnyel is szeretek örömet okozni, nem csak az ízvilággal. Szerintem jobb adni, mint kapni. Az adás sokkal hosszabb és megtervezettebb folyamat. Egyszerűen jól érzem magam, ha adhatok, ha szép a környezetem. A siker titka talán az, hogy mindent szívből csinálok. Domján László nemrég készített velem egy interjút ebben a témakörben. Már gyerekkoromban is mindig elképzeltem magam előtt, amit szeretnék.
Kreatív, határozott, döntéshozó nőként nehéz lehet egy férfinak lépést tartania önnel.
Azt hiszem, jó arányban vagyok kikeverve. Ízig-vérig nő vagyok. Egy idézettel élve, elementárisan attraktív, buja ősnő. A nagy keménység mögött pedig óriási szív és finom lélek húzódik meg. A megjelenésem nyilván teljesen ellentétes hatást sugall. Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem. Mindenkivel megtalálom a közös hangot.
Hogyan látja, a vezetői szerepre születni kell, vagy elsajátítható?
Harcos típus vagyok, aki oroszlánként küzdött egész életében. Egyszer a fiamnak jellemzést kellett írnia az iskolában az édesanyjáról, és ő azt emelte ki, hogy mindenkinek segíteni akarok. Dédelgetett álmom valósult meg azáltal, hogy a magyar fiatal divattervezőket és amatőr profikat, modelleket támogathatom abban, hogy tudásukat fejleszthessék, aminek eredményeképp megjelenhetnek a magyarországi divatéletben. Szakmai irányításom alatt már több, hazánkban és a világban is elismert tervező és ma nöken szerezhetett szakmai tapasztalatot, dolgozott pályafutása kezdetén, mint például Godena-Juhász Attila, Napsugar von Bittera, Cakó Kinga és nem utolsósorban Palvin Barbara. Akiben a szakmai alázat megvan, annak a lehetőséget meg kell adni ahhoz, hogy tehetségét meg tudja mutatni.
Anyaként is megnyilvánul a vezetői hajlama?
Három gyerekem van, közülük a lányom a legidősebb, akit tizennyolc évesen szültem. Ő nálam dolgozik a cégnél. A nagyobbik fiam Angliában tanul egyetemen, a kisebbik pedig egy angol iskolában Budapesten. Igényességet hoztam otthonról, és ezt igyekszem továbbadni a gyerekeimnek.
Mit tesz annak érdekében, hogy ilyen kiváló formában tartsa magát?
Elsősorban genetika, és nélkülözhetetlen a sport. Ezek olyan felbecsülhetetlen értékek, amik mindig
megmaradnak nekem.
Amellett, hogy a munkája a szenvedélye, milyen kikapcsolódásra tud időt szánni?
Nagyon fontos számomra az irodalom, a színház, a szépművészet, a zene, a tánc, a szabadság és az utazás. Imádom a napot, a tengert, ez egyszerűen létszükségletem.
Szentgyörgyi Rita
