Gyorsítópályán

Budapest önmagában abból is profitál, hogy – Los Angelesszel és Párizzsal – harcba szállt a 2024-es olimpia és paralimpia rendezési jogáért, annak elnyerése esetén pedig újabb távlatok nyílnának Magyarország, a magyar gazdaság előtt. Mint arra a PricewaterhouseCoopers rendkívül alapos, több mint 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmánya is rámutat, 2015 és 2025 között a magyar költségvetés évi fél százalékát tennék ki az olimpiai befektetések. Ez azt jelenti, hogy az olimpiai kiadás hét éven keresztül lakosonként havi egy sör árával egyezik meg. Az olimpiához kapcsolódó bevételek a lakossági jövedelmekben, a vállalatok és a közös államkassza oldalán a kiadások akár háromszorosát is elérhetik 2030-ig.

Mindemellett a felkészülés és a rendezés ideje alatt 100 ezer munkahely jön létre. Magyarország semmihez sem fogható reklámot kap az olimpia előtt, alatt és után – ma évente 3,5 millió turista érkezik hozzánk, ez emelkedne akár évi 5 millióra.

Magyarország 2004 óta az Európai Unió tagja. 2024-ig, olimpiától függetlenül, 20 ezer milliárd forintot költ hazánk közlekedésfejlesztésre, az infrastruktúra megújítására, azaz vasútra, hidakra, utakra, metróra, villamosokra, a budapesti tömegközlekedésre. Továbbá, amennyiben elnyerjük a rendezés jogát, mindössze két állandó sportlétesítményt kell felépítenünk – a többi versenyhelyszín vagy eleve kész lesz, vagy ideiglenes létesítményként látja vendégül a világ legjobb sportolóit.

Budapest ugyanakkor nem szállt volna be az olimpiarendezésért folytatott versengésbe, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2014 decemberében nem fogadja el az Agenda 2020-at. A reformprogram véget vet a gigaolimpiák korszakának, és ismét az észszerűség, a gazdaságosság lesz a fő szempont a házigazda kiválasztásánál, illetve a játékok előkészítésénél, majd lebonyolításánál. Ez nyitotta meg a kapukat újra a Budapest méretű világvárosok előtt – hiszen egykoron Antwerpen, Barcelona, Stockholm és Helsinki is otthont adhatott a világ legnagyobb sporteseményének.

A kérdés tehát nem úgy vetődik fel, hogy „miért rendezzünk olimpiát?”, hanem sokkal inkább úgy, hogy „miért ne?”.