Robotoló sportolók, sportoló robotok

Futni, ugrani, focizni is egyre jobban tudnak a humanoid gépek, vagyis az emberszerű robotok, amelyek – hovatovább akik – egyre inkább részei mindennapjainknak, s életünk legkülönbözőbb szféráiba fészkelték már be magukat.

Nem jelent kivételt a sport világa sem, ahol is a csúcsprodukció elérésére ösztönző teljesítménykényszer miatt már-már robotolni kényszerülnek a legkiválóbb versenyzők, miközben számos sportágban feltűnt a sportoló robotok jelentette sajátos konkurencia is. Na, nem mintha attól kéne tartanunk – belátható időn belül egészen biztosan -, hogy a hús-vér sztárokat felválthatják, vagy akár csak átmenetileg is helyettesíthetik a gépi vetélytársak, amelyeknek azért még igencsak korlátozottak a képességeik. Kirívó példák azonban akadnak az emberi képességek reprodukálására részben már képes „műtárgyak” között.

Ott van mindjárt a Guinness-csúcstartó japán kosaras dobórobot, amely már „igazi humanoid”, vagyis külsőre valóban emberhez hasonló, önálló cselekvésre képes lény. Egyre fejlődőképesebb is, „aki” hihetetlenül pontosan tud dobni. A tervezői által kifejlesztett szenzoroknak köszönhetően legfrissebb „kiadásában” már a mesterséges intelligencia (MI) segítségét is igénybe vevő jó kétméteres monstrumnak már roppant kifinomult a dobótechnikája, s akár a kosárlabdázás csúcskategóriáját jelentő NBA-ben is megállná a helyét, hiszen a félpályán túlról is gond nélkül a gyűrűbe talál. Gyors labdavezetésre, cselezésre, zsákolásra ugyan még képtelen, de tavaly ősszel már 24 és fél méterről is pontosan dobott, világrekordot felállítva a humanoid robotok között. Egyúttal tanújeleként adva annak, hogy egyre magasabb szintű az MI önokosító folyamata. A gép az öntanulás képességét felhasználva maga jött rá arra, hogy milyen erővel és ívben kell eldobni a labdát, hogy a kosárba találjon.

Aztán a világhálón, célirányos keresgélés közben rábukkanhatunk olyan sportos fejlesztésekre is, amelyeket látva az ember által kifejlesztett gépek tudásán bizony csak álmélkodhatunk. Mert van már elképesztően jól futballozó, pingpongozó, ugró, futó, szaltózó, bokszoló vagy éppen teniszező szuper, és egyre szuperebb robot is, és a magát napjaink slágerévé kinövő mesterséges intelligencia mind univerzálisabb felhasználása révén nem pusztán egyre ügyesebb és okosabb, hanem egyre önállóbb gépek is feltűnnek a legkülönbözőbb sportágakban.

Ám ne ragadjunk le a sportos robotoknál. Mert a robotika és az MI találkozásának, s ebből fakadóan a gépek és az emberek sajátos viszonyának a legfőbb alapkérdése mégiscsak az: garantálható-e mindörökre a két fél békés egymás mellett élése? Vagyis: jelenthetnek-e veszélyt a gépek az emberiségre?

Nem is olyan régen egy ENSZ-rendezvény keretében tartottak Genfben sajtótájékoztatót, amelyen mesterséges intelligenciával felvértezett kilenc humanoid robot és alkotóik együtt álltak színpadra. Az economx.hu beszámolója szerint a robotok azt mondták, hogy hatékonyabb vezetők lennének az embereknél, de nem akarják senki munkáját elvenni, és nem lázadnak fel teremtőik ellen. „Bennünk nincs elfogultság és nincsenek érzelmek, amelyek akadályozhatják a döntéshozatalt” – mutatott rá Sophia, az ENSZ Fejlesztési Programjának első innovációs nagykövete. Egy másik robot – Ameca – értetlenségének adott hangot, amikor az MI lehetséges lázadásáról kérdezték. „Nem tudom, miért gondolná ezt bárki. Alkotóm mind ez idáig csak kedves volt velem, és én nagyon boldog vagyok a jelenlegi helyzetemben” – közölte Ameca.

Azért az emberben ott bujkál a kérdés: ugye, az igazmondás is kellőképpen, és teljesen megbízható módon be van táplálva robottársainkba…?

Jancsó Kornél