A sakkmester és tanítványai

A magazin hűséges – és a sakk iránt is fogékony – olvasóinak aligha kell bemutatni Benyeda Tibort, a hatvannégy mezőn zajló szellemi csatározás egyik jeles hazai elkötelezettjét. A nemzetközi minősítésű okleveles sakkedző, aki Budapesten él, oktat több helyütt bíráskodik, versenyeket szervez, az iskolában pedig önálló tantárgyként oktatja a sakkot és a matematikát, hittel vallja: a sakk fejleszti a gondolkodást. Nem lehet eléggé korán kezdeni.  Beszélgetésünkben ez utóbbi tételhez szolgált „kész példákkal”, tanítványai közül három tehetséget külön is bemutatva.

Legutóbbi találkozásunkkor a szellemet csiszoló sportot „vesézgetve” sorolta nekem a sakkozás áldásai közé  azt, hogy rendszeres művelése javítja a taktikai készséget, önuralomra, kitartásra, lényeglátásra nevel, s nem utolsó sorban karbantartja a memóriát.  Ezek az értékek mondhatni kortalanok, vagyis már egészen fiatalon is az egyén fejlődésének szolgálatába állíthatók. A tehetségnevelés, amely része az ön munkásságának, nyilván szolgált már minderre nem is egy példával…
Természetesen, és ha nem találja önzésnek, akkor hadd kezdjem a felsorolást saját gyermekemmel. Benyeda Mónika ötéves korától sakkozik, most 15 esztendős, s örömmel tapasztaltam folyamatos előrelépését, fejlődését tudásban, gondolkodásban. Ha csak a sakk részét veszem életének, az első lépések megtanulásától kezdve fokozatosan lépett előre, jutott egyre magasabbra szellemiekben, technikában és taktikában egyaránt.  Első óvodás versenyét követően már az országos diákolimpiai döntőbe is beverekedte magát, FIDE-értékszámot szerzett, vagyis a nemzetközi szövetségnél is jegyzett versenyző vált belőle. Szeretném, és minden alapja meg is van rá, hogy remek sakkozó váljék belőle.

Lánya nemrég ballagott el a Jókai Mór Általános Iskolából, „ugorjunk át” innen a Farkasréti Általános Iskolába, ahol tanrend szerint is oktatja a sakkot, s ugyancsak akad külön is említésre méltó játékosa.
Nagy Bella Blankát a diákolimpiára neveztem. Remekül teljesített, s ahogyan a területin, a budapesti döntőben is ő bizonyult az egyik legtöbb pontot szerzőnek harmadik táblán játszóként. Egy szintén nagyon motivált sakkozóról van szó, aki szintúgy sokra viheti.

A tinédzserek után keressünk egyet a tíz év alattiak társaságából is!
A választottam a Bakács téri iskolából Csernyik Márk, aki hétéves és kiemelkedő tehetség. Egy esztendeje sakkozik, az interneten kezdte a megismerkedést a játékkal, s miután egyre jobban élvezte, a szülők oktatót kerestek mellé, így került hozzám. Előbb az édesanyját, aztán a nagyit, majd már édesapját is legyőzte, amikor a sakkhoz a legjobban értő családtag, az immár a teljesítményét szintén elismerő nagypapa is feladásra kényszerült vele szemben. S amit a sakk előnyeiről már mondtam: Márk memóriája, logikai, térlátó képességei is egyre javultak, a legfrissebb bizonyíték pedig az, hogy a legutóbbi iskolai év zárásakor dicséretet kapott matematikából. A versenyasztalnál is sikeresnek bizonyult: miután élete első sakkversenyét megnyerte, áprilisban győzött a Medosz Kupán is.

Mit gondol, hova juthatnak el a legjobbak az ön által oktatottak közül?
Akiben fantáziát látok, annak a csoportos képzést követően már egyéni képzés is szükséges. A legígéretesebbek egészen magas szintre emelkedhetnek, aki kész folyamatosan megdolgozni a sikerért, akár sakknagymesterré is válhat. Hogy egy tőlem már elkerült tehetséget említsek, kinek biztosan vezet felfelé az útja: Bohus Ádám, aki már több mint 2 100 élő pontjával mesterjelölt.

www.besakk.hu

Megosztom