Született csillagok

Tóth Vera, Oláh Ibolya és Gáspár Laci – egy új korszak kezdete a magyar könnyűzenében. A ma is aktív előadók 2004-ben, az első Megasztárból indultak.

Akkor még nem tudtuk, megmaradnak-e a pályán, lehetnek-e „saját jogon” sztárok, vagy örökké rajtuk marad a billog, hogy ők márpedig tehetségkutatósok. Min múlik, hogy kiből lesz szupersztár, és ki tűnik el? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe.

Nem a Megasztárral kezdődött, hiszen tehetségkutatókat ismertünk korábbról is. A Ki mit tud 1962 és 1996 között, tíz adássorozaton keresztül ültetett nagyon sokakat a képernyő elé. Persze akkoriban nem volt épp túlkínálat tévécsatornákból. Nem is volt nagy meglepetés, hogy az MTV-n futó műsor ennyire népszerű lett.

Két évvel az utolsó Ki mit tud után, 1998-ban indult az első kereskedelmi televíziós tehetségkutató, a Kifutó a TV2-n. A műsor végül nem lett sikeres.

Aztán, hosszabb pauza után, 2004- ben elindult a Megasztár, ami már az elején feltűnően más volt. Nyugati licenszből dolgoztak a műsorkészítők, így megjelentek itthon is a kint már bevett show- és látványelemek. Persze előkerültek az ismeretlenségből valódi nagy tehetségek is.

Kadarkai Endre A nagy mű című Klubrádiós műsorában Tóth Vera beszélt erről. Azt mondta: már a castingon érezte, hogy itt és most nagyon nagy dolog részese lehet.

Ez nem az a Kifutó jellegű tévéműsor volt, hanem egy show – fejtette ki. – Szépen felépített, tudatos történet volt a Megasztár első évada, az elejétől a végéig. Onnantól, hogy Tilla odajött hozzám a válogatón és megkérdezte, honnan jöttem, egészen a döntőig, minden egyes részletében.

Ez a műsor már a szereplőket is nagyon tudatosan kezelte. Hiszen hiába voltak köztük őstehetségek, akik talán sosem kerültek volna elő, ha nincs Megasztár és később X-Faktor, azért a kivételes előadói képességeken túl – épp a show-jelleg miatt – megjelentek más szempontok is. A versenyzőknek egyszerre karaktere lett, az életünk részévé váltak. Megismertük a sokszor nem éppen átlagos előéletüket, akár családi hátterüket is. Immár nem csak az énekhang számított, hanem az eladhatóság és a marketingelhetőség is.

Ráadásul a társadalmi érzékenyítésnek az iskolapéldája is volt a Megasztár: a kereskedelmi tévé látvány- és showelemekkel teli műsorában megjelentek ugyanis olyan figurák, akiket korábban sosem láthattak ilyen jellegű műsorokban. A társadalom pereméről érkezett cigánylány, a családos cigány fiú, a molett lány vagy épp a félvér lány.

Szintén a Klubrádióban, Kadarkai Endre műsorában ennek kapcsán György Péter médiakutató arról beszélt, hogy milyen nagyszerű érzés volt látni, hogy az előítéletesnek hitt magyar néző bizony megszavazta az első széria győztesének Tóth Verát, a duci lányt, és hogy rengeteg szavazat érkezett a cigány versenyzőkre, Oláh Ibolyára és Gáspár Lacira, illetve a fekete lányra, Kandech Evelynre is, aki végül negyedik lett.

Hangsúlyozta, noha a végeredmény a közönség döntése alapján született meg, sok esetben – bár nem tudni, hogy a Megasztár első szériájára ez igaz volt-e – a bulvármédia is képes terelgetni a közgondolkodást. Hiszen ha sokat írnak egy szereplőről, több információt tudunk meg róla, egyfajta ismerősként kezd rá tekinteni az olvasó és ezért szívesebben szavaz rá.

Penke Bence zenei szakértő, az Ígéretes titánok blog szerzője ehhez még annyi tesz hozzá, hogy mindez nem csak a zenei tehetségkutatókra igaz. Ne felejtsük el, hangsúlyozza, hogy az RTL Klub első körben nem az X-Faktorral reagált a Megasztárra, hanem a Csillag születik című műsorral.

A blogger emlékeztet: a 2007-es Csillag születikben is már megjelentek a különböző háttértörténetek. A nyertes, Utasi Árpi egy szegény sorsú, határontúli kisfiú volt, aki nagyon meghatóan mondott mesét, és számtalan címlapsztorit el lehetett vele adni. A mai napig megjelennek időről időre cikkek róla, pedig azóta teljesen „civil” életet él.

Oláh Ibolya különleges élettörténete is azonnal megragadta a tömegek figyelmét. Ő volt a szegény sorsú, gyönyörű és egyedi hangú cigánylány, aki Tiszadobról jött, nevelőintézetből, édesanyja kénytelen volt lemondani róla, anyagi okok miatt. Nevelőanyja – anyácska, ahogy ő hívta -, töltötte be az életében az édesanya szerepét. A Megasztár előtt takarításból tartotta fenn magát.

Oláh Ibolya figurája igazi kincs volt a kereskedelmi televíziózásnak – véli Penke Bence – Volt például az az emlékezetes jelenet, amikor belebokszolt a díszletbe, mert rossz kritikát kapott. Egy ilyen öntörvényű, vadóc lány csemege a bulvármédiának is, még legalább két hétig címlapon lehetett ez a sztori is.

A blogger amúgy úgy látja, az első Megasztár óta eltelt húsz évben az ingerküszöb egyre inkább kitolódott, egyre nagyobb hangsúlyt kap az eladhatóság és a háttértörténet, és kevesebbet az énektudás. Ráadásul a narratívák is alakulnak, ma már kevésbé népszerű és eladható a szegény sorsú, mélyről jött tehetség története, új narratívák kellenek.

Persze logikus is, hogy átalakulnak a nézői igények – mondja Penke Bence– ennyi tehetséget nem tud egy ekkora ország kitermelni, és egyre inkább az lesz a nézők fejében, hogy jó, szépen énekel a versenyző, de láttunk már ilyet harminchatszor, most akkor derüljön ki, hogy mit tud még? Mi van még, ami érdekes benne?

Erre az igényre reagál a műsor az állandóan megújuló formátummal, illetve az újabb és újabb kategóriákkal, amikkel előállnak a készítők. Jól látható a változás a zsűri összetételében is: korábban például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett Pély Barna, illetve a popzenei klasszikus Presser Gábor döntöttek a versenyzőkről, ma jellemzően volt tehetségkutatósok, illetve modern zenei sztárok ítélkeznek.

De Penke Bence szerint ez nem baj. Úgy látja ugyanis, hogy a fősodorhoz igazodás segíti a versenyzőket, hiszen ezeknek a zsűritagoknak kiterjedtebb a kapcsolati hálójuk, vagyis ismerik a megfelelő zeneszerzőket és szövegírókat, ezen túl ismerik a könnyűzenei trendeket és a popzene működését és ezáltal könnyebben találnak olyan kiadót, ahol el tudják indítani a mentoráltjuk karrierjét.

Példát is említ a blogger. Manuel, aki szintén tehetségkutatós szereplés után lett befutott előadó, Bye Alex mentoráltja volt. Penke Bence biztos abban, hogy a munkakapcsolat megmaradt a verseny után is, és ByeAlex segítette Manuel pályájának elindítását.

De persze nem csak a tehetségkutatók szereplői változnak, hanem a közönség elvárásai is. Az első Megasztár és X-Faktoros szériák idején még a tökéletes külsejű popikonoknak állt a zászló, ezért tudott érvényesülni és befutni Tolvai Reni és Radics Gigi is. Ma már mások a trendek, a fő célközönség, a fiatalok sokkal szívesebben mennek el egy tetovált, punkosabb nő koncertjére.

Mint amilyen Oláh Ibolya is, aki ma is aktív ugyan, de végül nem lett belőle szupersztár, és nem csak azért, mert akkoriban mást vártak egy énekesnőtől, mint amit ő adni tudott. Az elején igenis ígéretesnek látszott a pályaív, amit bejárt. A 2004-es Megasztár után egy évvel, 2005 augusztus 20-án  a hivatalos állami ünnep nyitányaként ő énekelte el a Magyarország című dalt, amit Geszti Péter írt egy másik szám alapján, de Presser Gábor is felkarolta a műsor után.

Penke Bence szerint sok mindenen múlik, hogy hosszabb távon ki tud megmaradni a pályán és kiből lesz ünnepelt sztár. A tehetségkutatókon a versenyzők könnyített terepen mozognak. A szerkesztők döntik el, hogy mit énekeljenek, be is tanítják őket, nekik „csak” elő kell adni. A műsor után mutatkozik csak meg, hogy kiben van elég szorgalom, kitartás, együttműködési készség a folytatáshoz. És persze nem elhanyagolható a szerencsefaktor sem.

Nem mindenki tud élni a tehetségkutatók adta lehetőséggel. Többek közt Kandech Evelyne sem tudott. Pedig nem tapasztalat nélkül vágott bele a kalandba. Éveken át csellózott, kórusban énekelt és tagja volt a Liszt Ferenc Zeneiskolának is. Mégsem tudta elhozni a Megasztár a nagy áttörést az életében. Kisebb-nagyobb színházi szerepeket ugyan kapott a műsor után, időnként kisebb koncertek is beestek, de főként pultozásból tartotta fent magát. Ismerősei szerint ezt sosem tudta feldolgozni. Kandech Evelyne tüdőrákban halt meg 2021-ben, mindössze 37 évesen.

Kérdés persze az is, hogy azok, akik megmaradnak, meg tudnak-e szabadulni a volt tehetségkutatós címkétől. Penke Bence szerint ez az azóta eltelt időtől is függ. Tóth Gabi, Bye Alex, Rúzsa Magdi, Bochkor Bíborka és a Magashegyi Underground, vagy Varga Feri és a Megasztárban megismert párja és művésztársa, Balássy Betty ma már mind önmagukban, „saját jogon” ismertek, nem kell a nevük után biggyeszteni a volt Megasztáros vagy X-Faktoros állandó jelzőt. Ugyanakkor – példának okáért – Manuel esetében ez még nincs teljesen így, neki ehhez még időre van szüksége.

Amúgy világhírű sztárok között is van, akit ilyen műsorokban fedeztek fel: Beyoncé is tehetségkutató műsorban tűnt fel először, de megemlíthetnénk a kortárs nemzetközi rockszíntér szupersztár együttesét, az olasz X-Faktorban elrajtolt Maneskint is.

Van-e jövője a tehetségkutató műsoroknak? A válasz sokak szerint egyértelműen nem. Az elmúlt húsz évben Magyarországon is megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások, és ma már egyre szűkebb az a réteg, amelyik adott időpontban bekapcsolja a tévét és ott is ragad egy többórás műsor előtt. Márpedig ha nem valós időben nézik, a műfaj nem működőképes többé.

Az első hazai szériáknak ez is volt a titka: mindenki ezt nézte, mindenki erről beszélt, nagyon széles társadalmi kört beszippantott – mondja Penke Bence. – Azonban ma már a tehetségkutatás legfőbb terepe az internet. A legjobban Azahriah példája mutatja ezt. Ő az, aki elsőként vált szupersztárrá úgy, hogy egyedül, az interneten építette magát.

Azóta kiderült az is, hogy az internet óriási, még a tehetségkutatóknál is nagyobb lehetőséget nyújtott számára.

HERSKOVITS ESZTER