Techguruk

Megszállott kísérletezők

Négy olyan technológiai és vállalkozói szereplőt mutatunk be – akiket sokan „excentrikus őrült techgurunak” neveznek –, és akik élete megszállottságuk és kísérletező szellemük révén a technológia, test, tudat és életadás határain mozognak. Nem célunk ünnepleni vagy elítélni őket, sokkal inkább bemutatni a jelenséget: mi történik, ha a sikeres tech-világban olyan emberek kerülnek előtérbe, akik nem elégednek meg a „jólléti” szabvánnyal, hanem további, messzire mutató célokat tűznek ki – akár az örök élet, akár a test feletti uralom, akár a reprodukciós rekord céljával.

Bryan Johnson – az örök életre vágyó biohackerről

Bryan Johnson a technológiai vállalkozás révén szerzett vagyon után (például az általa alapított Braintree vállalat eladásával) olyan új pályára állt, amelyet ő maga „Project Blueprint”-ként hív: a cél –- a szó szoros értelmében – az öregedés megállítása, visszafordítása, vagy legalább radikális lassítása.

Johnson évente több millió dollárt költ arra, hogy testét, biometrikus mutatóit folyamatosan mérje és optimalizálja:

Vezetett már teljes plazmacsere (TPE = total plasma exchange) során – saját állítása szerint „illette” az orvost azzal, hogy az ő plazmája „a valaha látott legtisztább” volt.

100-nál több táplálékkiegészítőt szed naponta, szigorúan vegán étrenden él, kalóriáit szigorúan nyomon követi.

Biológiai életkor-mérésben például azt állítja, hogy „évente csak 8 hónapot öregszik”.

Mostanában arról is beszámolt, hogy módszereinek része a metilénkék (methylene blue) alkalmazása, amelynek hatására vizelete élénk kékre változott – „mint az Avatarban”

Johnson életmódja egyszerre fantasztikus és riasztó: a mindennapi rutinját olyan mértékben strukturálta át, hogy a test és az idő „problémává” – mérendő, optimalizálandó, kontrollálandó tényezővé – vált. Nem csupán fitnesz-vonalon gondolkodik, hanem az öregedés, a halál keltette korlátok áttörésén. Ennek a törekvésnek megvan a szimbolikus és üzleti oldala is („ne die” mozgalom, kiegészítő generációk), így nem pusztán hobbibiohacker, hanem vita‐ és marketingkampány is.

Az ő példája azt mutatja, hogy a tech-világban megjelenhet a test mint projekt és az élet mint feladat, egyfajta mentalitás. Ugyanakkor felmerül a kérdés: lehetséges-e valóban az öregedést ilyen mértékben visszafordítani, vagy csak drága performansz? Az is világos, hogy ez az életforma extrém elköteleződést, rutinbéli lemondásokat és hatalmas anyagi ráfordítást követel.

Jack Dorsey – a böjtölő, önsanyargató techmogul

Jack Dorsey, a korábban a Twitter (ma X) és a Square (ma Block) egyik alapító-vezetője, már évekkel ezelőtt „átalakuló” figurává vált – nem csupán üzletemberként, hanem mint wellness-guru, önkéntes aszkéta, aki saját testét és napjait is optimalizálja.

Dorsey egy időben azt vallotta, hogy a hét során csak napi egyszer étkezik – vacsora formájában –, és hétvégén (péntek estétől vasárnapig) akár teljes böjtöt is tart.

Étkezéseinél a fehérje, zöld leveles zöldségek és némi bogyós gyümölcs, sötét csokoládé szerepel.

Emellett napi meditáció, szauna, jéghideg fürdők, és hosszú séta volt a rutinja szerint.

Dorsey példájában azt látjuk, hogy a technológiai siker lehetővé teszi, hogy valaki önmagát projektként kezelje: a testét a szoftver-hardver analógiájával menedzseli („boot up”, „optimize”), és a napi rutin egyfajta ritualizált rendszerként szolgál. Az önsanyargatás, az aszketikus életforma paradox módon szolgálja a wearable technológiát, az appokat, a kvantifikálást – tehát az önmaga optimalizálása is technológiai folyamatként jelenik meg.

Dorsey nem olyan spektakuláris a média- és narratív szinten, mint például Johnson, de egy korábbi randizási tanulsággal mutatja, hogy a tech-elit egyik „guru” típusa lett: aki nemcsak a digitális rendszereket, hanem saját testét és tudatát is „start-upként” kezeli. Ugyanakkor itt is érdemes feltenni a kérdést: mikor válik az önoptimalizálás radikális kontrollal párosított önmegtagadássá? És mennyire lesz ez élet élése, illetve mennyire protokoll?

Elon Musk – a szuper-reproduktív techzseni és gyermekgyáros

Talán nincs olyan név a 21. századi technológiai világban, mint Elon Musk. Az ő életműve – a Tesla, a SpaceX, a Neuralink – önmagában is nagyívű. Ugyanakkor az utóbbi években személyes életének bizarr részletei is közérdekűvé váltak, amelyekben a „self-experiment” helyett inkább a „self-reprodukció”, a „genetikai terjeszkedés” és a „large-scale család” formát látjuk.

Reprodukciós rekordként, Musknak legalább 14 gyermeke van több partnertől.

Megjegyezte egyszer: „Ha az emberek nem szaporodnak, a civilizáció össze fog omlani.”

A családstruktúrája igen látványos: ikrek, hármas ikrek, béranyák – bonyolult családi háló.

Musk hírhedt munkabírásáról, 100 órás munkahetekről, ugrásokról egyik cégből a másikba, az állandó innováció nyomásáról. A reprodukciós vonal és az üzleti vonal itt különös kombinációt alkot: a gyermekgyártás is egyfajta „képlet” a fennmaradás, az örökség és a szuper-ember eszméje felé.

Musk esetében az őrület alatt nem feltétlenül az őrült ötletet értjük, sokkal inkább azt a narratívát, amit maga köré épített: több bolygó, emberi kolóniák, a szintetikus intelligencia, a biológia feletti kontroll – és közben egy olyan családi modell, amely a reprodukcióban és genetikai terjeszkedésben gondolkodik. A test nem csupán eszköz, hanem gén- és emberállomány-projekt. Amikor valaki azt vallja, hogy az alacsony születésszám nagy veszély a civilizációra – és maga is igyekszik „tenni” ellene – akkor a technológiai guru-kultusz és a biológiai meghódítás szervesül.

Musk története azt mutatja, hogy a tech-elit nem csak a cégeken keresztül formálja a jövőt, hanem saját életével, családjával, személyes stratégiáival is. A reprodukció-centrikus paradigma arra mutat rá, hogy a modern technológiai hatalom és a biológiai reprodukció politizálódik: kié az utód, kié az örökség, hogyan fordul genetika és technológia egymás felé.

Mark Zuckerberg – a harcművészetekkel, bunkerrel és profilváltással kísérletező vagány

Bár Zuckerberg nem olyan köztudottan „őrült” figura, mint az előzőek, mégis illik ide, mint példa arra, hogy a technológiai vezetők hogyan próbálnak kilépni a szokványos business-központú narratívából, és saját testük, személyiségük és életmódjuk is „projektként” jelenik meg. Zuckerberg egyes interjúkban beszélt arról, hogy jiu jitsu edzéseket végez, hogy harcművészeti felkészülésben van, hogy új külsőt vállal, és hogy épít egy „luxusbunkert” családjával.

A Facebook/Meta alapítója partnerségében, családdal, illetve céges átalakulással párhuzamosan azt mutatja, hogy a test, a mozgásforma és az „önvédelmi” dimenzió is fontos – nemcsak a digitális világháló. Ez a „harcművészeti + testkultúra + technológia” kombináció arra utal, hogy a modern techvezető nem csupán irodai szupersztár, hanem saját testét is „harctérré” teszi.

Zuckerberg a „klasszikus” techmogul-profilból kiindulva abszolút tudatosan alakítja önmagát – új test, új mozgásforma, új életmód. Míg nem olyan drámai az excentrikussága mint Johnson vagy Musk esetében, ugyanakkor jól illusztrálja a „testprojektesedés” trendjét: amikor a technológiai vezető nem csak céget épít, hanem „új testet”, új énképet is.

Zuckerberg esete arra mutat, hogy a tech-elitben egyre fontosabbá válik az önmagunk „újraformálása” – nemcsak az üzleti, közösségi média világban, hanem testben, mozgásban, életformában. Az is kérdés persze, hogy ez mennyire szól valóban önmegvalósításról, és mennyire imidzs- vagy média-projekt.

Lehet azt mondani: ha Johnson „örök életre” megy, Musk „gépkedvű” gigantikus reprodukcióval, Zuckerberg pedig „új test-énnel”, akkor Dorsey az austerity-ön optimalizálásban jár.

E négy példán keresztül látható néhány közös mintázat és kérdés:

• A test mint projekt: A techguruk előtt nem csupán az „app”, a „platform”, a „űrhajó” vagy az „agyi-computer interfész” áll, hanem saját testük, egészségük, életük is. A test nem csak eszköz, hanem labor, kísérlet, és sok esetben már vállalkozás is.
• A határ átlépése: Öregedés, halál, reprodukció, tudat – ezek a klasszikus emberi határok. Ezekkel próbálnak vállalkozói-technológiai módon szembenézni, vagy azokat átformálni.
• A narratíva és az imidzs: Mindegyik szereplő nemcsak cselekszik, hanem kommunikál is: „biohacker vagyok”, „böjtölök”, „sok gyerekem van”, „új testet csinálok”. Ez részben inspiráció, részben marketing, részben kultusz.
• Etikai-filozófiai kérdések: Az, hogy valaki „örökké akar élni”, „több gyereket akar”, „vissza akarja fordítani az időt”, nem csupán egyéni választás – hiszen ezeknek következményei vannak (erőforrások, reprodukciós egyenlőtlenség, „elit” test-projektek).
• A realitás vs. ígéret feszültsége: Van mögöttük technológia, valódi biometrikus mérések, orvosi eljárások. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok kívánatos állítás tudományosan nem bizonyított. Az „őrült” egzemplárok egyben figyelmeztetések is lehetnek: hol húzódik a határ az inspiráció és a túlzás között.