Újjávarázsolódó szálloda
Beszélgetés Lamperth Judittal, a bükfürdői Hotel Caramell vezetőjével
A vendéglátóiparban széles körben ismerik, a szakma fontos grádicsait megjárva jutott el oda, hogy minden lényegi pozíciót betöltött már élete eddigi szállodáiban. A területet kevésbé ismerők ugyanakkor okkal vethetik fel: ki ő, mit kell-lehet-érdemes tudni Lamperth Juditról? – indítottuk a beszélgetést a Hotel Caramell október elsején munkába állt új értékesítési igazgatójával.
Mindenekelőtt kétgyermekes anyuka vagyok! – bocsátotta előre és osztotta meg a magazinnal a fontossági sorrendben első helyen álló ismérvet. – Nagyon büszke vagyok rá, hogy van egy tízéves kislányom és egy hétéves kisfiam. Ha pedig a szakmai vonalról kell beszélni, akkor azt kell elmondanom, hogy a szállodaipar szerelmese lettem 20-21 éves koromban, s vagyok azóta is. Volt néhány ember, aki meghatározó volt a szakmai életemben, fejlődésemben, a szakmaiságom kialakulásában. Az első ilyen a Kolping Family Spánál volt Baldauf Csaba igazgató, akinél 1998-ban elkezdtem a pályát, ebben a hotelben gyakornokoskodtam, majd dolgoztam titkárságvezetőként. Az alapokat itt, nála szereztem meg. Aztán 2002-től a kehidakustányi Termál Gyógy- és Élményfürdő értékesítési- és marketingvezetője lettem, Horváth Tivadar tulajdonos-ügyvezetőtől tanultam meg a gazdaszemléletet, azt, hogy hogyan lehet jól üzemeltetni egy szállodát. Majd 2011 márciusától csaknem két esztendőn keresztül a hévízi NaturMed Hotel Carbona következett, ahol a legmélyebb, a legszorosabb, mondhatni baráti kapcsolat alakult ki a munkakapcsolat mellett dr. Lukács Ferenc vezérigazgatóval, akitől elsajátíthattam a szállodavezetés csínját-bínját, a napi működés, a stratégiai döntések tudományát, a koncepcióban való gondolkodást és ennek gyakorlati megvalósítását. Összességében pedig azt mondhatom, hogy minden kollégától tanultam az elmúlt tizenhét évben.
A gyakorlat említett állomásai mellett persze kellettek a szakmai, iskolai alapok is…
A Kodolányi János főiskolára jártam, s annak idején volt egy három hónapos kötelező gyakorlatunk, mivel pedig cserszegtomaji a családom, adta magát, hogy valahol Keszthely-Hévíz környékén kell próbálkoznom, és aztán a Kolpingban fogadtak be gyakornokként. A véletlenek összjátéka folytán az igazgató személyi asszisztens nélkül maradt, s mivel a gimnázium után nekem volt egy ötödik évfolyamom, amely középfokú ügyintéző-titkári végzettséget adott, s a gépírástól kezdve a gyorsíráson át a számítógépes ismeretekig sok mindent megtanultam, bekerülhettem az igazgató titkárságára. Ahogy fejlődött a szálloda, úgy vált egyre fontosabbá, hogy legyen valaki, aki a rendezvényekkel, a konferenciákkal külön foglalkozik. Ez lettem én, s ott ismerkedtem meg igazán az értékesítési munkával.
Nyilván még összetettebb feladat várta következő munkahelyén.
Kehidakustányban valóban így volt: akkor adták át a szálloda mellett megépült fürdőt, s e kettőnek a komplett értékesítési és marketingtevékenységét kellett először megalkotni, aztán pedig ellátni. Ráadásul hatáskörömbe tartozott a recepció, a gyógyászati részleg, a fürdőpénztár is, így ott már lehetőségem nyílt belekóstolni az üzemeltetés feladataiba, s nehézségeibe egyaránt.
A kehidai kilenc év azonban ha jól számolom, nemcsak a szakmai fejlődés, hanem az édesanyává válás időszaka is volt…
Így van! Négy évet gyesen töltöttem, mivel ekkor születtek a gyermekeim. Ebben az időszakban is képeztem azonban magam tovább, mivel nem vagyok az a tétlen típus, s mindenképpen kellett valami, ami a gyerekek mellett még elfoglaltságot ad: Pécsre jártam doktori iskolába, s ez idő alatt szereztem meg a regionális politikai és gazdaságtani abszolutóriumot. A doktori fokozat is célom változatlanul, csak éppen munka mellett ezt lehetetlen megvalósítani, de egyszer még biztos sor kerül rá.
Ez is egy kihívás, afféle, mint ami akkor várta, amikor éppen a visszatérést tervezte Kehidára.
Én hiszek a sors irányító szerepében, s nem gondoltam váltásra, amikor – 2011 elején – meginvitáltak a Carbona csapatába. Így kerültem vezérigazgató-helyettesi pozícióba, ez pedig azt jelentette, hogy az értékesítés, a marketing és a rezerváció közvetlen irányítása az én kezemben volt az ország vezető négycsillagos szállodájában. Éltek bennem félelmek természetesen, hogy fel tudok-e nőni ekkora feladathoz, hiszen a Carbonának 261 szobája volt, és én ekkorában még nem dolgoztam addig. Viszont azt gondoltam, mindenképpen meg kell próbálnom, ha már egy ilyen lehetőséget tálcán kínál az élet. Az ottani közös munka 2012 végéig tartott, miután újabb igazán fajsúlyos, de főfájást is okozó felkérés érkezett októberben: elvállalnám-e a sárvári Spirit irányítását ideiglenesen…
Gyanítom a dilemmát: Cserszegtomaj és Sárvár, vagyis a lakóhely, ahol a családdal élt, és az új munkahely között csaknem hetven kilométernyi a távolság…
Bizony, a napi bejárás nehézsége eleve gondot okozott. Természetesen nemcsak a távolság, hanem a felelősség is nyomasztólag hatott. Nem tudtam eldönteni, hogy lehet-e egy ekkora szállodát, mint a Spirit, rentábilisan, a tulajdonosok megelégedésére irányítani.
Szóval nem volt egyszerű igent mondani…
Már csak azért sem, mert közben én egyedül maradtam a gyerekeimmel, mivel 2011-ben elváltam. Nagyon át kellett gondolnom emiatt is a helyzetet. Végül elfogadtam a felkérést. Naponta bejártam, de előbb reggelente elvittem a gyerekeket iskolába, óvodába, legkésőbb kilenckor már Sárváron voltam, s ledolgoztam a teljes napomat, ha kellett, nemcsak a nyolc, hanem a tíz, vagy tizenkét órámat is, ahogy adódott, s utána mentem haza. Akkor kezdődött a második műszak vacsorával, fürdetéssel, meseolvasással. A munka azonban adott annyi inspirációt, hogy az ember egészen jól bírja – legalább is egy ideig. Az első év után abban állapodtunk meg, hogy még egy évet vállalok, de úgy január-február környékén kezdtem azt érezni, hogy napról napra egyre jobban fáradok, és hosszú távon nem működhet ez a dolog.
Jóllehet közben nem maradtak el a szakmai elismerések sem…
Igen, sok elismerést kaptam, így amire a legbüszkébb vagyok: a Magyar Termék Nagydíjat is átvehettem tavaly a 271 szobás Spirit egyedülálló wellness-rendszeréért. Ez egy éve, decemberben történt, de ekkorra már eldöntött kérdés volt, hogy nekem pihenésre van szükségem. Így utólag diagnosztizálva: utolért engem is a tipikus menedzserbetegség, a burnout. Sikeresen kiégtem 2014 végére, úgyhogy muszáj volt pihennem. Négy-öt hónapra volt szükségem, mire újra összeszedtem magam.
Ekkor már 2015-ben járunk…
Május 4-én kezdtem itt, Sárvártól húsz kilométerre, a bükfürdői Hotel Caramellben mint értékesítési igazgató. A hotelt, ahová pályázat útján kerültem, persze ismertem már korábbról, trenddiktáló, piacalakító szerepe volt annak idején a szállodaiparban. Miután az én új párom büki, úgy gondoltam, az nem lehet véletlen, hogy a magánélet is erre sodor, s itt van ez a szálloda, amely igazgatót keres, és ahol készül egy csoda. Minőségváltás, kapacitásbővülés előtt állunk, ez kellően jó kihívás számomra. Javában zajlik a bővítés a hotelben, amelynek jelenleg nyolcvan szobája van, de jövő tavaszra már 142 lesz, továbbá egy gyönyörű szép wellness-részlege, spa-részlege és egy négyszáz férőhelyes konferenciaközpontja is átadják március végén.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel elégedett?
Azért nem mindennel… Ami tény: 2016 márciusában a Caramell minőséget vált, nevet vált, négycsillagos Caramell Premium Resort Superior lesz belőle. Akkor már kevés lesz a mostani, az itt járt vendégektől egy tízes listán kapott 8,8-as érték. A konyha nagyon kritikus pont, ezen mindenképpen javítanunk kell, de magán a félpanziós rendszeren is. Fejlődésre van szükség, de azt gondolom, a jelenlegi csapat alkalmas lesz arra, hogy ezt a fejlődést elérjük. Erősítjük a szálló holisztikus jellegét, a feng shui alapján működő olyan hotel a miénk, amelynek fő filozófiája a test, a lélek és a szellem egysége, ahol harmonizáló, megnyugtató a környezet, s a berendezési tárgyak, a szállodai illatok mind ezt követik, ezt sugallják, ezt közvetítik a vendégeknek. Mivel a piacról élünk, azt mondhatom: ha 2016-ban a nettó árbevételünk megközelíti a másfél milliárd forintot, ami duplája az ideinek, már boldog és mérhetetlenül elégedett leszek, mert akkor jó munkát végeztünk.
Nem mehetünk el szó nélkül a karácsony mellett.
Az idén is, mint a korábbi években, az otthon melegét szeretnénk biztosítani a vendégeknek. Ünnepi menüvel várjuk őket december 24-én, 25-én és 26-án, teljes panziós ellátással, szeretnénk elérni, hogy idei kínálatunkban is visszaköszönjön a meghitt hangulat. Ezt szolgálja kulturális kínálatunk is, lesz animációs program, fellépnek vendégművészek, általuk is közvetíteni próbáljuk karácsony szellemiségét, a jó érzetet minden szállóvendégünknek.
Jamzon
