VIR – Világbajnoki bronz
Az informatika világában jó ideje ismert és elismert cég a Vezető Információs Rendszerek Zrt.(továbbiakban VIR). Újabban pedig már a vízilabda-barátok körében is fogalommá vált, mivel a pólósoknál a hírnevet a részvénytársaság nagyvonalú támogatása alapozta meg. A VIR révén juthatott el ugyanis a nyári, dél-koreai masters-világbajnokságra a Sunday Boys pólós csapata, amely az 55 év felettiek kategóriájában indult Kvangdzsuban és bronzéremmel hálálta meg a segítséget.
A köszönet mindenekelőtt Mihalovics Pálnak, a VIR vezérigazgatójának jár, akit először cégéről, s a mecenatúra hátteréről kérdeztünk, de arra is kíváncsi volt a magazinunk, hogy ő maga milyen módon kapcsolódik a sporthoz, azon belül is a vízilabdához.
Cégünk 2011-ben alakult, a világ egyik legnagyobb informatikai cégének, az IBM-nek vagyunk kiemelt partnere.
Főképpen applikációfejlesztéssel, szoftverértékesítéssel foglalkozunk, emellett konzultáció, adattárépítés, oktatás és támogatás is a palettánkon van. Számos alvállalkozóval működünk együtt, jól prosperálunk, folyamatos növekedésben vagyunk – foglalta össze a lényeget a felettébb jó karban lévő 54 éves Mihalovics Pál, aki a sportos kinézetre is magyarázattal szolgált:
-Világéletemben sportoltam, ahogyan a családom is. Édesapám kézilabdázott a Vasasnál, ifi válogatottságig vitte, a húgom is mai napig aktívan kézilabdázik. Hozzám is leginkább a labdasportok állnak legközelebb. Annak idején fociztam a Vasasban, majd – miután kipróbáltam a dzsiudzsicut és a futást is – átpártoltam a tojáslabdával játszók közé: amikor hosszabb szünet után ismét megjelent Magyarországon a rögbi, ennél a sportnál ragadtam le immár 35 éve. A Magyar Rögbi Szövetség megalakulása után négy évig a válogatott tagja voltam és a több mint 3 évtizedes rögbi pályafutásom során számos nemzetközi és hazai sikert értem el.
– Közben jött egy hosszabb lélegzetű külföldi munkavállalás…
– Megnősültem, s kikerültem Kanadába, ahol folytattam a rögbit. Évekig játszottam magas szinten Vancouverben, majd hazatérve újra bekapcsolódtam a sportág vérkeringésébe. Most már inkább az utánpótlás nevelésre fókuszálunk, gyerekekkel foglalkozunk.
– Ha már gyerekek: mit sportolnak az utódok?
– Ikerlányaim 23 évesek, az Ő mindennapjaikat is kitölti a sport.
– Hogy került a képbe a vízilabda?
– Engem már a gimiben is vonzott a póló, a padtársam vízilabdázott, és régi jó barátom, Nyárádi Laci mind a mai napig játszik. Lacival egy este folyamán beszélgettünk a vízilabdáról és említette, hogy szeretnének kijutni az idei masters világbajnokságra. Szó szót követett és úgy éreztem, hogy egy ilyen rangos eseményen való részvétel méltó megkoronázása Laci és csapattársai sportpályafutásának.
– Jó időben, jó helyre került a szponzorpénz, vagy ha úgy tetszik: a csapat meghálálta a segítséget…
– Igen, kiváló volt az antré, hiszen a Sunday Boys csapat vb-bronzot szerzett. Ahhoz képest, hogy először támogattam vízilabdát, messze nem álmodtam ilyen sikerről. Utóbb megtudtam, hogy az együttes még előrébb is végezhetett volna, akár aranyérmesként is, ha a klíma kedvezőbb.
– Mi volt a gond?
– Csaknem 30 fokos vízben játszottak, hatalmas volt a hőség, a levegő páratartalma pedig 90 százalékos… Az előttük végzett brazilok és spanyolok érthetően jobban bírták, ők hozzá vannak szokva az ilyesfajta körülményekhez. Nyárádi Lacitól azt is megtudtam, hogy sajnos három alapember nem tudott velük tartani különböző okból Dél-Koreába. Teljes csapattal tán a világbajnoki cím is meglett volna, de mindent egybevetve nagyon örülünk a bronzéremnek.
