Tavaly ünnepelte szólókarrierje 15. évfordulóját a magát történetmesélőnek tartó énekes-előadóművész. Nemrég debütált egyedi képi világú és hangvételű klipjével, a Fosszíliákkal, ami a Kémia című hatodik albumán található dalhoz készült.
– Mi késztetett a 60-as, 70- es évek filmjeit idéző időutazásra?
– A Fosszíliák ősmaradványok, régen élt állatoknak, növényeknek a megkövesült maradványai. A szerelem metaforájára ültettük át, eljátszottunk azzal a szívfacsaró gondolattal, hogy mi marad fent az utókornak egy az adott pillanatban mindent elsöprő szerelemből. A Super 8-as képi világa nagyon illik a dal hangulatához, az időtlenséghez, a nosztalgiához, a finoman halványuló emlékekhez.
– Mi volt a koncepció a Kémia című lemezednél?
– Olyan dalokat választottam, amelyek zsigerileg idézik a szerelem érzetét, nem tipikus romantikus, andalító dalok. Az Eperhold amellett, hogy egy hangzásában könnyed, mai, nyári sláger a párkapcsolat témáját jellegzetes képekben, hangulatokban, illatokban mutatja meg. A Mindenségen át című dal érdekes utat járt be, bekerült az Álomutazó musicalbe, ahol plusz tartalmat kapott, az anya-gyerek kapcsolat csillagrendszereket is átívelő kötelékéről szól. A Fosszíliákban benne van a végtelenség, ahogy a vizek, a tenger őrzik az időtlenségben az élet emlékeit.
– Most éppen milyen szakmai korszakodat éled, milyen témák foglalkoztatnak?
– Nemrég kezdtünk el dolgozni az új lemezemen Jamie Winchesterrel és Moldvai Márkkal. Egyelőre még nagyon az elején tartunk. Nincs konkrét tematika. Nagyon fontos számomra, hogy minden dalban önazonos, hiteles legyek, minden hangjában, szavában higgyek. Hiszem, hogy egy dalnak küldetése van, beleszól az emberek életébe, hozzáad a mindennapokhoz.
– Hogyan tekintesz magadra a negyvenes éveid elején?
– Remekül elvagyok ebben az életszakaszomban is. Egyre jobban tudom, hogy mit akarok. Már nem akarok mindenkinek megfelelni. Volt olyan időszak az életemben, amikor sokkal fontosabb volt, hogy mit gondolnak rólam mások. Mára már csak azoknak az embereknek a véleménye érdekel, akik közel állnak hozzám, a családomé, a barátaimé. Abban is sokat változtam, hogy merek hibázni. Talán már van annyi tudás, női megérzés mögöttem, hogy a nagy kapufák elkerülnek, vagy ha netán mégsem, akkor sem dől össze a világ. Az életmódomat illetően is sokkal inkább tudom, mi a jó a testemnek, a lelkemnek. Sokkal jobban ki tudom fejezni az érzéseimet, a szándékaimat. Minden napot egy újabb esélynek tekintek arra, hogy megvalósítsam az álmaimat, a terveimet. A hivatásom és a családom együtt jelentik a teljességet számomra.
– Mennyire vagy tudatos a gyereknevelésben?
– Nimród fiam 11 éves. A korai kamaszkor engem is próbára tesz. Idáig azt gondoltam, kézben tudom tartani a dolgokat, de ez most egy nehéz időszak. A tanulás, az úszás mellett fontosnak tartom a zenei nevelést, ami segít abban, hogy ki tudja fejezni az érzéseit. Szerencsére muzikális, de nem gondolom, hogy színpadra termett. Próbálom arra nevelni, hogy sokat olvasson. Egy olyan értékrendet szeretnék átadni neki, ami mindig átsegíti majd az élet nehezebb pillanatian is.
– Hasonlítasz az Álomutazó mindent megoldó szupermamájához?
– Elég praktikus vagyok, és könnyen átlátok helyzeteket.
– Otthonról milyen családi mintát hozol?
– Apukám egy teremtő erejű férfi, komoly jogász pályafutással, Veszprém megye főjegyzője volt, ma is sokat tevékenykedik. Tőle örököltem azt, hogy kitartással lehet elérni dolgokat. Anyukám egy nagyon szórakoztató, örök nő, igazi díva, amolyan self made típus. Imád öltözködni, sminkelni, még nálam is jobban szereti a stílust, a divatot.
– A szolid kislánytól a szexi csajon át a díváig sokféle arcot, stílus váltogattál eddig a szólóénekesi pályádon. Melyik az igazi Zséda?
– Mindegyik. Meg is szeretném tartani ezt a fajta szabadságot. Ha éppen ahhoz van kedvem, akkor egy olyan történetet mondok el a testemmel, a hangommal, a lelkemmel, ami egy nagyon dögös előadásmódot kíván. De volt olyan időszak is, amikor inkább naiva dalaim voltak. Amiről azt gondolom, hogy életre tudom kelteni és jól áll, az végül is mind én vagyok. Szerencsére sokféle karakterbe tudok belesimulni, árnyaltan átjárni közöttük. Ahogy a színészetnek, úgy az éneklésnek is vannak fogásai. Persze sok minden jön ösztönből, de tudatosságot és tervezést is igényel. Ahogy a nőiségben is többféle árnyalat van bennem, úgy a zenében is ott van a jazz, a blues, a soul, a pop, a klasszikus. Több műfajból áll össze az, ami vagyok. Szeretem feszegetni a határokat. Amikor szólóéneklésbe kezdtem, épen nem az ikonikus női előadók korszakát éltük Magyarországon. Aztán jöttek a tehetségkutatók. Most azt látom, hogy nagyon sok amatőr ízzel telített produkció kerül ki a piacra. Sikkes lett hamisnak, kicsit esetlenebbnek lenni. Whitney Houston, Céline Dion olyan attitűddel énekeltek utánozhatatlanul, amit csak csodálni lehetett, lélegzetelállítóak voltak a színpadon. Mintha ez ma távolabb került volna az emberektől, a koncert világ is a „szomszédlány típus” irányába tolódott el.
– A minőség igényéből vállaltál A Dal című műsorban zsűrizést?
– Azért vállaltam el a zsűrizést, mert azt gondolom, értek hozzá, és ezt szerettem volna megmutatni. Nemrég felkértek a német és a svájci eurovíziós válogató nemzetközi zsűrijébe.
– Mennyire törekszel arra, hogy külföldön is ismerjenek?
– Főleg magyar lakta területeken jártam, de voltam Amerikában, Franciaországban, Svájcban, Davosban a Világgazdasági Fórumon is énekeltem Angela Merkel fogadásán.
– Társadalmi ügyek mellé állsz a mellrák elleni kampánytól a családon belüli erőszakig. Szociálpedagógiai diplomával is rendelkezel. Miben tudod ezt a tudást hasznosítani?
– Ha egy téma megérinti a lelkemet, akkor én nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Nem szeretem az öncélú dolgokat, ha én egy ügy mellé állok, azt mindig szívvel lélekkel teszem, és a saját eszközeimmel igyekszem a legtöbbet adni. Amikor a családon belüli erőszakról énekeltem, az emberek zöme még lesütötte a szemét a téma hallatán. A Parlamentben sem volt még sikk beszélni róla. Szerencsére azóta sokat változott a helyzet. Ha ehhez kicsit én is hozzá tudtam tenni, már nem hiába lettem énekesnő.
– Mostanában többször is koncerteztetek a Cotton Club Singersszel. Szeretnétek újraéleszteni a sikeres formációt?
– Igazából soha nem szakadtunk el egymástól. Idén is felléptünk a Zsidó Művészeti Napokon, nyári koncertekre, zártkörű eseményekre hívnak minket. Egyszerűen jól működünk, nagyon szeretjük, érezzük egymást. Annyira természetes nekem ez a teljesen egyedi, egyszerre szórakoztató és igényes zenei világ, mint a levegővétel.
– Az éneklés előtt a színészet vonzott, rangos független és kőszínházi társulatoknál is játszottál. Mára mi maradt meg a színészet iránti vágyból?
– Kiskoromtól fogva tanultam zenét, táncot és színészetet. Talán ott győzött az éneklés, hogy ez az a műfaj, ahol a leggyorsabban jön a visszajelzés a közönségtől. Nem kell megvárni, amíg vége lesz egy háromórás előadásnak, hanem eléneklem a három perces dalt, és azonnali visszajelzést kapok. Az éneklés véresen komoly hivatás számomra. A szövegből indulok ki. A mondanivaló számít, nem pedig a szépelgés a hangommal. Volt idő, amikor többet foglalkoztam magával a hangadással, hogy lehengerlő, bravúros legyen. Most már az a célom, hogy igaz hangok jöjjenek az egy, igaz útjukon egyszerűen, amit mindenki ért, és a saját életét látja bennük.
– Az elegancia, a divat fontos része a személyiségednek. Hogyan jött az ötlet, hogy az idei stíluskalendáriumban magyar tervezők világában kalandozz?
– Imádom a divatot, a világ nagy márkáit, bemutatóit éppúgy, mint a magyar divatot. Egy barátnőm vetette fel, hogy mi lenne, ha a következő könyv a magyar tervezőkről szólna. Tizenkét tervezőt mutatunk be a fotókon, közben én is megismertem az arc poeticájukat, hogy mi ihlette a kollekciókat.
– Az ünnepekhez közeledve, mi teszi számodra emlékezetessé a karácsonyt?
– A karácsony igazán szívem csücske időszak mind szakmailag, mind családilag. Játszom az Álomutazóban, lesznek koncertjeim, a klasszikus, időtlen, örökszép dalok kerülnek elő a karácsonyi lemezemről. Kell az a pár nap csendesség, a rákészülés az ünnepre. Fokozatosan kerülnek be a díszek, öltözik ünneplőbe a lelkünk, meg a lakás is. Pápára megyünk a szüleimhez, anyukám süt-főz. Szeretem ezt az időszakot, a meghittségét, az eleganciáját.
Szentgyörgyi Rita
