A svájci labdaszedő
Roger Federer végleg elköszönt a profi éltenisztől
Mintha csak összebeszéltek volna… Pedig csupán az élet hozta úgy, hogy szinte egyszerre vonult vissza szeptemberben a profi tenisz két korszakos alakja: előbb Serena Williams, majd Roger Federer. A 41 éves, ütőjét hosszú kihagyás és vissza-visszatérő térdgondjai miatt letenni kényszerülő svájci fenomén alig két héttel azután köszönt el, hogy 40 esztendősen végleges búcsút vett a sportág női legendája, az egyesben 23-szoros Grand Slam-tornagyőztes amerikai kiválóság.
Williams, aki joggal tarthatna igényt akár a minden idők legjobb hölgyjátékosa címre is, nem pusztán saját, hanem egyszersmind széles tömegek nevében is fogalmazott, amikor Instagram-oldalán ezt írta: „Mindig felnéztem rád és csodáltalak, útjaink hasonlóak voltak, szinte egyformák. Több millió embert inspiráltál, köztük engem is, ezt sosem fogjuk elfelejteni. Köszönöm, hogy vagy!” Zárásképpen pedig még odabiggyesztette: „Üdv a nyugdíjasklubban!”.
A karrierje alatt 20 GS-viadalt nyerő Federer nagyságát nem csupán a pályatársak, élükön a nagy trió változatlanul aktív két tagja, a 22 Grand Slam-elsőségével a legértékesebb trófeák gyűjtésében abszolút élen járó spanyol Rafael Nadal és a 21 GS-tornagyőzelemmel álló szerb Novak Djokovics méltatta, hanem más sportok nagyságai is szükségét érezték, hogy szurkolói minőségben hangot adjanak a svájci klasszis búcsúja kiváltotta szomorúságuknak. A világfutball argentin óriása, Lionel Messi például így fogalmazott Instagram-üzenetében: „Egy zseni távozik, aki egyedülálló a tenisz történetében, és aki példakép lehet minden sportoló számára. Hiányozni fog, hogy lássuk és élvezhessük, amit csinálsz.”
De ki is ez a „frissnyugdíjas” svájci teniszező, akinek visszavonulásával az utóbbi két évtized tenisztörténelme zárul le véglegesen? Fussunk végig legfőbb ismérvein! Roger Federer 1981. augusztus 8-án született Bázelben, jómódú családban, svájci apa és dél-afrikai anya gyermekeként. Igen fiatalon kezdett el teniszezni, ám eleinte bizony sokkal inkább érdekelte őt a labdarúgás. Mégsem vált belőle futballista, 14 évesen lehorgonyzott a tenisz mellett, miután az ország juniorbajnoka lett. A felnőttek között 2011-ben szerezte meg első bajnoki címét egy milánói tornán, hogy aztán sportága ikonikus figurájává nője ki magát.
“A tenisz iránti szeretetem akkor kezdődött, amikor labdaszedő voltam szülővárosomban. Csodálattal figyeltem a játékosokat, az én szememben igazi titánok voltak, aztán elkezdtem álmodozni. Majd egyre keményebben dolgoztam, és elkezdtem hinni magamban. A sikerek önbizalmat adtak, nekivágtam a legcsodálatosabb utazásnak, amely a mai napig vezetett. A tenisz által az évek során kapott ajándékok közül a legnagyobbat kétségkívül azok az emberek jelentik, akikkel az út során találkoztam: a barátaim, a riválisaim és mindenekelőtt a szurkolók, akik életet adnak a sportnak” – írta a visszavonulását bejelentő bejegyzésében.
Az itáliai nyitányt követően még 102 további alkalommal emelte magasba a profi férfiversenyeket szervező ATP tornagyőzteseit megillető trófeát. A világtenisz históriájában az örökrangsor második helye az övé a megnyert meccseket illetően, 1251 diadalánál csupán az amerikai Jimmy Connors aratott többet, aki 1274 mérkőzést nyert meg, és 109 ATP-viadalon diadalmaskodott. Viszont a füves pályás teniszparadicsomok legjobbikában, Wimbledonban ő végzett a legtöbbször az első helyen – jelesül nyolc alkalommal, ez máig rekord, összesen húsz GS-sikerét pedig úgy gyűjtötte össze, hogy hatszor zárt az élen az Australian Openen, ötször a US Openen, s egyszer a salakpályás versenyek csúcsállomásán, a párizsi Roland Garroson. Az évi négy nagy torna bármelyikét amúgy pusztán egyszer megnyerni is hatalmas tett, nemhogy valamennyit, ráadásul több ízben is, amire tényleg csak a legkiemelkedőbbek, a valódi teniszzsenik képesek.
Az értékmérők sorába tartozik, hogy valaki mennyi időt tud eltölteni a világranglista élén. Nos, Federer ezen a lajstromon is a második azzal, hogy összesen 310 hétig állt az első helyen, csak Djokovic jobb nála ebben a mutatóban (373 hét), míg a megszakítás nélküli világelsőség rekordja a svájci játékosé 237 héttel. Az érdemek listáján ott van a profik olimpiai indulásának lehetőségével kiválóan élő Federer két ötkarikás remeklése is: 2008-ban, Pekingben olimpiai bajnok lett párosban, 2012-ben, Londonban pedig ezüstérmes egyéniben.
Ne szemérmeskedjünk a pénzeket illetően sem: Federer, aki 2019. október 27-én szerezte meg utolsó trófeáját ATP-tornán, s éppen Bázelben, 24 esztendei profi pályafutása alatt 130 és fél millió dollárt „ütögetett össze” a pénzdíjakból.
Sikereihez kétségtelenül hozzájárult a kiegyensúlyozott családi háttér, melynek nyugalmát a korábbi profi teniszező, Miroslava Vavrinec biztosította, akit 2009-ben vett feleségül. Négy gyermekük született, a most 13 éves lány, s a 8 éves fiú ikerpár értelemszerűen egyaránt teniszezik.
Federernek a szakértők szerint egyedi volt a játékstílusa, amely magában foglalta az ütésfajták gazdag arzenálját, a hálóhoz közeli játék nagyszerűségét, a kiváló röptéző tudományt. Eredményeiért és a szemnek oly tetszetős teniszéért a rajongóktól számos becenevet kapott, a leghíresebbek a Federer Express (rövidítve FedEx, a postai cég angol neve után), a King Roger vagy a Swiss Maestro, és az a minősítés sem hibádzik, amely szerint játéka mindig olyan pontos volt, mint a svájci óra.
“Egy olyan korban, amikor minden játékos egy adott pályaborításra specializálódott, lehetsz salakspecialista, füvespálya-specialista, keménypályás specialista… , vagy lehetsz Roger Federer” – írta róla honlapján a BBC. “A játéka bonyolultnak tűnik, de valójában annyira egyszerű, hogy félrevezeti az embert. Ő a tenisz Rolls-Royce-ja” – értékelte a svájci stílusát a görög Sztefanosz Cicipasz, a világranglista tízes élcsoportjának hosszú ideje biztos tagja. Az ausztrálok 11-szeres Grand Slam-bajnoka, Rod Laver úgy véli, hogy Federernek nem volt hiányossága a játékban. “Rogernek túlságosan is sok tehetsége van egy emberhez képest. Aligha igazságos, hogy mindent meg tud csinálni a pályán: nincsenek gyengéi. Hihetetlen, ahogy mozog a pályán, úgy tűnik, alig érinti meg a felületet, és ez egy nagyszerű bajnok ismérve, amiért mindannyian csodáljuk” – mondta.
Federer két legfőbb riválisa közül Nadallal negyven, Djokoviccsal 50 hivatalos mérkőzést játszott. Előbbi párosításban a spanyol 24 alkalommal nyert, a svájci 16-szor ünnepelhetett győzelmet. A negyvenből 24-et vívtak döntősként, ebből kilencet Grand Slam-tornák fináléjában. A 2008-as wimbledoni összecsapásukat sok szakértő és teniszrajongó a történelem legnagyobb meccsének nevezi mind a mai napig, amelyet Nadal 4 óra 48 perc alatt nyert meg. Djokoviccsal 50 hivatalos meccsük volt, a szerb 27-23-mal zárhatja le párharcukat, csak a döntős mérkőzéseiket tekintve pedig 13-6 Djokovics javára. “Szerintem senki sem tudja tökéletessé tenni a játékát. Csak akkor, ha az a valaki Federer” – mondta a visszavonulás hírére reagálva a szerb teniszező.
A szupertrió csak a pályán tudta ellenfélnek tekinteni a másikat, a pályán kívül sportemberi barátságot ápoltak, ami látványosan jutott kifejezésre Federer búcsúfellépésén. Profi pályafutása utolsó mérkőzésén, amelyet a londoni Laver Kupán rendeztek szeptember utolsó szombatján, Federer párostársa – a svájci sztár külön kérésére – Nadal volt, s részt vett a teljes Federer famíliát felvonultató ceremónián Djokovics is. Igazából senkit nem érdekelt, hogy a szuperduó éppenséggel kikapott egy amerikai kettőstől, jóllehet Federer a győzelemért adogathatott, de hibázott… Mert vereség ide vagy oda, az O2 Arena közönsége és valamennyi résztvevő a könnyeivel küszködő Federert ünnepelte hosszasan.
Roger Federer nemcsak a teniszben számított az egyik fő bálványnak, hanem az egyetemes világsportban is rendkívüli rangot vívott ki magának. A L’Equipe francia újság nem kevesebb, mint négyszer választotta őt a “bajnokok bajnokának”, s a londoni BBC-nél is ugyanennyiszer lett az év legjobb külföldi sportolója. Hazájában pedig a 2020-ban rendezett szavazás eredményeképpen 70 esztendő legjobb svájci sportolójának ismerték el.
„Ez egy keserédes döntés, mert hiányozni fog mindaz, amit a tornák adtak, de ugyanakkor rengeteg az ünnepelnivaló” – írta búcsúüzenetében Federer. – „Az egyik legboldogabb embernek tartom magam a Földön. Különleges tehetséget kaptam a teniszezéshez, és olyan szintre jutottam el, amilyet soha nem tudtam volna elképzelni. Ezért szívem mélyéről szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített megvalósítani egy fiatal svájci labdaszedő álmát…”
J.
