Ezüstös államtitkár

Afféle ezüstlányként tartották számon élversenyzőként Szabó Tündét, aki a magyar úszósport egyik ikonja, a verhetetlen klasszis, Egerszegi Krisztina mögött minden jelentős világversenyen ezüstérmes volt hátúszásban, világ- és Európa-bajnokságon éppúgy, mint az 1992-es barcelonai olimpián.

Életpályájának csupán utóbbi szakaszát tekintve: az úszószövetség jogi végzettségű főtitkáraként ténykedett, aztán alelnök lett, majd alig három hónappal később már sportállamtitkár. Mennyire volt ez, ha nem is előzmény nélküli, de mégiscsak váratlan siker sportvezetői karrierjében?
Már hosszú ideje benne voltam-vagyok a sportban, versenyzőként, majd vezetőként, és bizonyosan meg kell lennie a kapcsolatrendszernek ahhoz, hogy egy ilyen felkérés egy idő után érkezzen. Ha a Magyar Úszó Szövetségben, az ominózus időszakban is még főtitkár vagyok, nem biztos, hogy jön egy ilyen kérés, mert én is nagyon figyelek arra, hogy melyik sportági szakszövetség működik nagyon jól, ahova nem szívesen nyúl az ember.

Vagyis jókor „bukott feljebb” a MÚSZ alelnökének…
Régi álmom volt az ügyvédi irodám megnyitása, ám a szabályok nagyon szigorúak, az összeférhetetlenség miatt nem engedik meg, hogy vezetői pozícióban legyen valaki. Ezért aztán mikor főtitkárból alelnök lettem, elmentem, mert így már elmehettem ügyvédnek. Jött a tavaszi tisztújítás a szövetségben, mivel a vb-rendezés jogát elnyertük, s úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ügyvédként ténykedjek tovább, így segítsem az úszószövetséget. Három hónap sem telt el azonban, amikor jött a váratlan helyzet: a sportállamtitkár honvédelmi miniszter lett, s itt maradt az államtitkárság államtitkár nélkül. Egy napig volt kérdőjeles, hogy vajon ki lesz az utódja Simicskó Istvánnak. Hétfőn történt a bejelentés és a döntés, kedden pedig már hívtak az Emberi Erőforrások Minisztériumába megbeszélésre. Szerdán pedig el is fogadtam a felkérést.

Egyet aludt rá…
Akkor azért még nem tudhattam százszázalékosan, csak gyanítottam, hogy miről van szó. Balog Zoltán miniszter úr kért fel hivatalosan, akkor elbeszélgettünk a tervekről, én is elmondtam a véleményemet sportkérdésekben, ő pedig felkért és én elfogadtam az államtitkári posztot. Már csak azért is, mert ügyvédi praxist bármikor lehet folytatni, nem úgy, mint egy főtitkárit, úgyhogy otthagytam a friss ügyvédkedést. A férjem azt mondta, hogy ne sajnáljam, mert a jogi pályára vissza lehet térni, ha már nem leszek államtitkár. „Itt egy ilyen ritka alkalom, ráadásul a sportban, ahol eddig is dolgoztál, ezért tanultál, segítettél mindig, így hát vállald, s ha tényleg lehet tenni, akkor tegyél most államtitkárként” – mondta.

Kikkel osztotta meg még a nagy hírt?
Elsősorban a családommal, ikertestvéremmel, ilyen pozíció elvállalásához széleskörű támogatás kell, biztonságos háttér, s ez nekem szerencsére megvan.

A kicsik, az ötéves ikrek hogy fogadták az új helyzetet?
Úgy látom, kifejezetten élvezik, hogy nagy a nyüzsgés körülöttük,  mindenki segít, a család mellett  a barátok is. Nagyon szeretik, hogy szeretve vannak, és persze szabad perceimet most is velük töltöm, ahogyan korábban is.

Életvitele anyaként ezek szerint mit sem változott…
Egyáltalán nem, ha tudom, változatlanul én viszem őket az óvodába, ha lehet, én megyek értük, bár nyilvánvalóan most sokkal többet kell, hogy segítsenek a családtagok. Szerencsére vannak jó páran, akiket szükség esetén azonnal riasztani tudok, hogy ugorjanak be helyettem, mert közbejött valami.

Az ikrek vajon tudják már, hogy mostanság nagyon elfoglalt édesanyjuk ki volt annak idején, élsportoló korában?
Azt még nem, hogy milyen eredményeim vannak, azt viszont igen, hogy versenyző voltam. Én mindenesetre nagyon sportosnak nevelem őket. Rendkívül fontos, hogy a mindennapi mozgás életük része legyen. Nézem, hogy mihez van tehetségük, a legfontosabb, hogy megtalálják, amit szeretnek, ami tetszik nekik. Most még, öt-hat évesen az a legfőbb, hogy mozogjanak, tehát teniszeznek, úsznak, dzsesszbalettre is jár a kislány, idővel pedig majd kialakul, hogy melyik sport az, amely mindennapos elfoglaltsággá fog válni az életükben. Az biztos, hogy úszni fognak, de a teniszvonal is megvan az apuka részéről, azt a vérvonalat is nagyon látom a kisfiunkban, ahogyan mozog, amilyen gyors, ahogy fut. Elsődleges azonban az egészséges, mozgásban gazdag életmód, s ha még a nagymama és nagypapa is nagyon-nagyon sportos, akkor ők is azok lesznek.

Elárulhatjuk, lapzárta előtt, októberben beszélgetünk, de képzeletben ugorjunk előre decemberig: itt van a karácsony. Hogy néz ki Szabó Tündééknél ez az ünnep, hogyan zajlik?
Igazi családi esemény ez, bensőséges és hagyományos ünnep nálunk. Nagy karácsonyozók vagyunk, és én ezt máig tartom, a nagyszülőkkel együtt. Ilyenkor mindenki ott van, közös az ebéd és a vacsora a kettő között pedig az ajándékozás, ezáltal a gyerekek estig játszhatnak. Előtte azonban még akad teendő… Mi már túl vagyunk azon, hogy a feldíszített karácsonyfát a Jézuska hozza, a gyerekekkel díszítjük fel a fát, 24-én reggel, külön élmény, ahogy segítenek benne. Úgy szépítik, ahogy szeretnék, miközben együtt van a család.

Nagy fa lesz, van már ajándék?
Mindig nagy fánk van, amekkora csak lehet. A plafonig ér, a fa színe mindig változik, szerintem most ezüst lesz. Igen, ezüst… Az ajándékokról rendre a férjem gondoskodik, ő mindig tudja, hogy a kicsiknek mi kell.  Mondjuk a nagylánynál már más a helyzet, ő már elmúlt 18, olyan is van, hogy mi együtt vásárolunk, de a fa alá neki is kell meglepetés, azt én szerzem be.

Ha már a nagylánynál tartunk: nem meglepő módon nagy úszótehetségnek indult ő is…
Nemrég érkezett haza külföldről, kinn befejezte tanulmányait. Viszont még van egy éve idehaza a gimnáziumból, most fog érettségizni. Úgy gondolom, amikor élsportoló valaki, s belép a felnőttkorba, az már az a szint, amikor a világ élvonalában kell lenni. Addig lehet valaki korosztályos bajnok, mert ő az volt végig, viszont a felnőtteké már egy másik szint, s el kell dönteni, hogy vagy élsport, vagy tanulás. Nála az utóbbi jött be, most már nem úszik, pár hónapja abbahagyta.

Ha már úszunk megint, idézzük vissza a nagy versenyzői korszakát Szabó Tündének: hátúszásban ezüstérmek ifi Európa-bajnokságon, aztán felnőtt világbajnokságon, Eb-n, olimpián, mindig második hely Egerszegi Krisztina mögött. Talán bizarr a párhuzam, de most az „örök” második az élre ugrott, a magyar sportirányítás első embere lett.
Nekem soha nem volt gondom a „másodikossággal”, hogy de kár, hogy csak ezüst. Tudtam, hogy van nálam egy jobb úszó, s örültem, hogy én vagyok a világon a második legjobb. Ő világcsúcshoz közeli időket úszott edzésen is, nem volt meglepetés, hogy ő az első. Az viszont másoknak meglepetés volt, hogy én második vagyok. Úgyhogy mindig nagyon örültem az ezüstnek, nem volt soha hiányérzetem. S nem is hoznám összefüggésbe a második helyeket azzal, hogy most idehaza én lettem az első számú sportvezető. Mindenesetre nagyon nagy megtiszteltetés, hogy irányíthatom a sportot.

Elképzelések?
Nagyon örülök annak, hogy egy olyan időszakban jöhetek, amikor óriási a támogatás, olyan, amilyen soha nem volt még a sportban nálunk. Eredménye érzékelhető a létesítmények fejlesztésében, a sportszövetségek, a klubok életében. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a mindennapos mozgás, a mindennapos testnevelés teret nyerjen, a kiválasztás, az utánpótlás rendszerét erősíteni kell. A nemzetközi események meghatározóak, sok mindent nyújt egy nemzetnek, ha nagy versenyeket rendezünk, ez is egyfajta feladat. Vannak programok, amelyek már mennek, de hatékonyabbá, átláthatóbbá kell tenni. Van a tao-rendszerű kiemelt öt csapatsportág, ott is vannak olyan dolgok, amelyeken lehet segíteni, vagy fejleszteni, a 16 kiemelt sportágnak főképpen arra kell figyelnie, hogy eredménye, és megfelelő utánpótlás-bázisa legyen. Be kell vezetni a mindennapos testnevelés mellé az úszásoktatást is, amely bent van ugyan a rendszerben, de a negyedik-ötödik osztályban. A kezdést az első-második osztályba kell áttenni, s akár az óvodában is meg lehetne valósítani az ötéveseknél. Ha az alapképzést megkapják a gyerekek, minden sportágnak olyan bázist nyújtunk egészségesebb gyerekekkel, akikből csak válogatni kell. Kiválasztani százból azt a húsz gyereket, aki biztos, hogy mehet az élsportba.  Az oktatás, az egészségügy és a sport szférája nem különülhet el egymástól élesen, sportoltatjuk és egészségesebben tartjuk akár a gyerekeket, akár a felnőtt korosztályt, úgy bizonyosan az egészségügyi kiadásokat is jelentősen csökkentjük.

Mennyi időre tervezhet egy sportszakállamtitkár?
Én semmiképpen sem rövid időre tervezek. Vannak célok, amelyeket meg kell valósítani, és én úgy érzem, hogy amíg tudok segíteni, és tényleg hasznára tudok lenni a magyar sport életének, addig minden erőmmel, tudásommal ezen leszek.

2017-ben Magyarországon lesz a vizes világbajnokság. Ezt még úszószövetségi főtitkárként írhatta be a kiemelt teendők, a hatalmas munkát igénylő feladatok közé.
Szerencsére változatlanul jó a kapcsolatom az elnök úrral, Gyárfás Tamással, és biztos, hogy nagyon nagy garancia az, hogy ő mint társelnök ott van, és a szervezőbizottság élén irányít. A kormány kiemelt támogatást nyújt az eseményhez, nagyon fontos Magyarországnak, hogy jól sikerüljön ez a világbajnokság. Attól nem tartok, hogy a szervezéssel gond lehet, szerintem minden flottul fog menni. Az sem kérdés, hogy fantasztikus esemény lesz, s meggyőződésem, hogy amikor véget ér, mindenki elégedett lesz. De amíg oda eljutunk, nagyon sokat kell dolgozni, s rengeteg segítségre, összefogásra van szükség. Az uszodaépítés folyik, s abban bízom, hogy 2017 tavaszán átadásra kerül az uszodai komplexum, és akkor már lehet azt használni.

Mit remél eredményességben?
Nagyon szerencsésnek tartom, hogy 2021 helyett már 2017-ben megrendezhetjük a vb-t, így a jelenlegi világklasszisaink, Hosszú Katinka, Cseh Laci, Gyurta Dani is ott lehetnek. Bízhatunk a vízilabdázóinkban, és fejlődnek a többi vizes szakág művelői is. Nagy kihívás szakmailag és szervezésben egyaránt, de én azt hiszem, hogy nagyon eredményes világbajnokságunk lesz.

Jancsó Kornél