A 45. elnök is férfi
A választáson Donald Trump biztosan nyert Hillary Clintonnal szemben
November 8-án eldőlt az esztendő egyik nagy politikai versengése: Hillary Clintonnal szemben Donald Trump győzött, s lett az Egyesült Államok 45. elnöke. Azzal, hogy a republikánusok jelöltje legyőzte demokrata párti riválisát, többek között az is ténnyé vált, hogy Ronald Reagan, akit 69 évesen iktattak be 1981-ben hivatalába, immár nem korrekorder, mivel Trump csaknem 70 esztendősen jut hozzá az Egyesült Államok első embere titulushoz. Hillary Clinton diadala esetén a demokrata szenátor személyében első női elnökét kapta volna Amerika.
Az érdekességek vonulatánál maradva: az USA prezidentjeinek George Washington megválasztásával kezdődött, s 1789 óta íródó históriájában első ízben most fordulhatott volna elő, hogy egy házaspár mindkét tagja legfőbb közjogi méltósággá válik, miután Hillary férje, Bill Clinton – 42. elnökként – 1993 és 2001 között már volt a Fehér Ház lakója. Amerika történetében mindazonáltal nem számít rendkívülinek, hogy egy famíliából többen is eljussanak a csúcspozícióig: John Adams, a 2., fia, John Quincy Adams pedig a 6. elnöke volt az országnak, de apa-fiú a kapcsolat a 41. és a 43. elnök, vagyis George H.W. Bush és George W. Bush között is. A sorban 9. William H. Harrisonnak az unokája, Benjamin Harrison ugyancsak elnök lett, méghozzá a 23., de rokoni szálak kötötték össze Theodore Rooseveltet (26.) és Franklin D. Rooseveltet (32.) is.
A nyolc hivatali évét kitöltő, s most leköszönő Barack Obama, az első fekete bőrű elnök után tehát nincs meg az első női is, akinek révén folytatódhatott volna a demokrata párt hatalomban maradása. Jóllehet az előrejelzések, a közvélemény-kutatások szinte kivétel nélkül Clinton győzelmét ígérték, ehelyett az amerikai kétpólusú politikai váltógazdálkodásban amúgy megszokott „helycsere” következett be: a republikánusok embere nyert, ráadásul jelentős előnnyel.
Trumpra – aki a pártján belüli erős ellenzékkel szemben is meg tudta szerezni az elnökjelöltséget – kezdetben a „biztos vesztes” jelzőt aggatták rá, mondván, hogyan is lehetne befutó ebből a skandalumoktól sem mentes, a nagypolitikában járatlan, szexista megnyilvánulásai miatt sokakból ellenérzést kiváltó milliárdos a rendkívül tapasztalt (tán nem udvariatlanság elárulni: Trumpnál alig fél évvel fiatalabb) diplomata asszonnyal szemben. Tény: Hillarynek bőven kínálkoztak tanulóévek, már first ladyként is Clinton mellett, aztán 2001 és 2009 között New York állam szenátoraként, majd az Amerikai Egyesült Államok 67. külügyminisztereként 2009 januárja és 2013 februárja között. 
A jobb emlékezetűek persze azt sem felejtették el, hogy legfőbb külügyérként diplomáciai baklövéseket követett el, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy meg kelljen válnia tárcájától. Ez azonban nem tántorította el attól, hogy még magasabbra törjön, s megpályázza az elnöki posztot. Szakmai botlásait feledve a demokrata párti többség bizalmat szavazott neki, s a 2016-os választási kampányban minden pártbéli vetélytársát megelőzve ő lett a demokraták elnökjelöltje. A hónapokon át tartó kampányban is ő tűnt meggyőzőbbnek, higgadtabbnak, „szakmaiabbnak”, bár közben figyelmeztető jelek is érkeztek. Az időnkénti szondázások olykor jelentősnek tetsző előnyének csökkenését mutatták, sőt volt, hogy a kölcsönös sárdobálás közben Trump beérte, s kicsivel meg is előzte a megkérdezettek körében, amikor Clintonra nézve kellemetlen fejlemények következtek be. Az olykor a durva sértegetésig fajuló, a másik alkalmatlanságát bizonygató, egymás lejáratására alkalmas szócsaták közepette úgy tűnt, hogy Clinton egészségének nem tesz jót a kampány, de igazán az gyöngíthette meg hadállásait, hogy a politikai hadakozás hajrájában napvilágra került magánlevelezésének néhány „öngólos” darabja is. Hogy e-mailjeiben milyen és mennyi államtitkot fecsegett ki, nem tudni, de hathatott az ellentábor érve: nemzetbiztonsági szempontból veszélyesen és felelőtlenül járt el Clinton, akinek különféle machinációkat, alapítványi pénzekkel kapcsolatos illegitim ügyleteket is felróttak a túloldalról, komoly kételyeket támasztva a demokrata jelölt tisztességét illetően is.
A másik oldalon a politikusi pályára lépett New York-i üzletember afféle gőzhengerként nyomult, és korábbi nőügyein, a gyengébb nem lekezeléséről árulkodó kijelentésein kívül nemigen tudtak felhozni ellene vádakat, amelyek esélyeit érdemben lerombolhatták volna. Amellett kiderült, hogy a milliárdos – aki gyakran hencegett azzal, hogy ő bizony senki anyagi támogatására nem szorul rá – érti azok nyelvét, s meg is találja a közös hangot velük, akikre a köznyelv az egyszerű szavazó minősítést húzza rá. Ezek a milliók, az utca emberei fogékonynak bizonyultak Trump szavaira, nem egyszer hangzatos ígéreteire, amelyek egyfelől a régi dicsőség visszahozatalára, a nagy Amerika újbóli felépítésére, másfelől adócsökkentésre, gazdasági felvirágoztatásra, s általában is a boldogulás biztosítására vonatkoztak. A trumpi nép közé járás, „az én vagyok a ti emberetek” magatartás, a közvetlenebb hang rokonszenvesebbnek, hihetőbbnek és a voksolás végeredménye szerint elegendőnek is bizonyult a győzelemhez. Az amerikaiak szavazataikkal kifejezésre juttatták: elegük lett a demokraták elmúlt nyolc évéből, újra, másra, változásra várnak. Olyasmire, aminek letéteményese Trump lehet, s nem a három évtizede a politikában jelen levő, az eddigi – Obama fémjelezte – kurzust továbbvinni akaró Clinton. Akinek a választás napján, alig pár órával a szavazás kezdete előtt tartott utolsó felmérés szerint még kilencven százalék esélyt adtak a győzelemre…
Trump nem foglalkozott az előrejelzésekkel, ehelyett a nagy napot megelőző utolsó kampányrendezvényén hatásvadásznak tűnő, ám hatékonynak bizonyuló kérdést tett fel: 
“Azt akarjátok, hogy a korrupt politikai elit irányítsa Amerikát, vagy azt akarjátok, hogy ismét az emberek irányítsák az országot?” Győzelmi beszédében komoly gazdasági változásokat, munkahelyeket ígért. De nemcsak „hazaszólt”, hanem kifelé is: “Mi mindig Amerika érdekeit helyezzük majd minden elé, korrekt tárgyalópartnerek leszünk mindenkivel, a közös platformot keressük majd és nem az ellenségeskedést” – fogalmazott.
Hogy aztán ténylegesen milyen elnöke lesz a 324 millió lakosú Egyesült Államoknak, a világ gazdaságilag legerősebb országának Trump, és meddig marad hivatalban, nyilván nem tudható. Ő maga azt mondta megválasztásakor, lehet, hogy négy, vagy akár nyolc esztendeig fog elnökösködni. Életkora biztosan nem döntő tényező, már pusztán azért sem, mert az elődök listáján szélsőségek sora lelhető fel.
A távirati iroda statisztikája szerint jelenleg négy exelnök él: Jimmy Carter és George Bush 92, Bill Clinton és George W. Bush 70, Barack Obama 55 éves. 
A legrövidebb ideig, mindössze harmincegy napig William Harrison volt hivatalban, aki 1841-ben beiktatási beszédének elmondásakor a hóesésben megfázott, tüdőgyulladást kapott, és egy hónap múlva meghalt. A leghosszabb ideig, 1933-tól 1945-ben bekövetkezett haláláig Franklin Delano Roosevelt kormányzott, az egyetlen, aki három ciklust töltött az elnöki poszton. Ilyesmi már nem fordulhat elő: a washingtoni kongresszus 1951-ben úgy rendelkezett, hogy két periódusnál tovább senki nem lehet elnök. A legtovább – 93 évet és 165 napot – a 2006-ban elhunyt Gerald Ford élt, míg legfiatalabban – 46 évesen és 177 naposan – John F. Kennedy, a gyilkosság áldozatául esett négy amerikai elnök egyike halt meg.
Jancsó Kornél
Donald Trump győzelmének magyarországi és világvisszhangja:
Áder János államfő: A magyarok készek folytatni az együttműködést az Egyesült Államokkal az észak-atlanti szövetség keretein belül a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság erősítése érdekében.
Orbán Viktor miniszterelnök: Micsoda remek hír. A demokrácia még mindig él.
Colleen Bell, budapesti amerikai nagykövet: A következő amerikai elnöknek is folytatnia kell a szoros együttműködést az Európai Unióval és a NATO-val.
Barack Obama leköszönő amerikai elnök: Nem titok, néhány, nem jelentéktelen különbség van köztem és Donald Trump között, ám az amerikai demokrácia sajátja a békés hatalomátadás.
Vlagyimir Putyin orosz elnök: Remélem, hogy a megválasztott republikánus párti amerikai elnökkel együtt tudok majd működni azért, hogy kivezessük az orosz-amerikai kapcsolatokat a válság állapotából, és hatékony válaszokat találjunk a globális biztonság elleni kihívásokra.
Hszi Csin-ping kínai elnök: Remélem, hogy a nemzetközi közösség érdekében együtt tudunk majd működni Donald Trumppal a kínai-amerikai kapcsolatok javításán.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök: Remélem, hogy tovább erősítjük, és új magasságokba emeljük a különleges szövetséget országaink között. Az Egyesült Államoknak nincs jobb szövetségese Izraelnél.
Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke: Remélem, hogy Donald Trump kormányzati idejében elérjük az igazságos békét Izrael és a palesztinok között.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke: Az amerikai elnökválasztás eredménye várhatóan megnehezíti az együttműködést az EU és az Egyesült Államok között.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár: A hibrid hadviselés, a kibertámadások, valamint a terrorfenyegetettség korszakában kihívásokkal teli biztonsági környezettel kell szembenézni, amelyben az amerikai vezető szerepe fontosabb, mint valaha.
Theresa May brit miniszterelnök: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok továbbra is erős és közeli partnere lesz egymásnak a kereskedelem, a biztonság és a védelem területén.
Francois Hollande francia államfő: Az eredmény bizonytalan időszakot nyit, ezért Európának egységesnek kell lennie.
Angela Merkel német kancellár: Németországnak az Európai Unión kívül az Egyesült Államokkal van a legmélyebb kapcsolata.
Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök: A kampány során tanúsított aktív, őszinte és bátor kiállásával Donald Trump felrázta az amerikai társadalmat, s visszavezette az igazi demokráciához.
Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter: Trumpnak tartania kell magát a Teheránnal kötött nemzetközi nukleáris megállapodáshoz.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár: Számítok a megválasztott amerikai elnökre a klímavédelmi megállapodás valóra váltásában.
Pietro Parolin szentszéki államtitkár: Imádkozom az új amerikai elnök megvilágosodásáért.
