Vajon milyen arcát mutatja majd a 23 fok átlaghőmérsékletű brazil télben, augusztusban Január folyója, azaz Rio de Janeiro? A választ hamarosan megkapjuk, hiszen jön a nyári olimpia, amely az első nemcsak Brazília és a brazil metropolisz, hanem egész Dél-Amerika történetében.
Szerencsére – és ezt bátran állíthatjuk mind a vendéglátók, mind a majdani vendégek szempontjából – van már kellő tapasztalat sportszakmai, szervezési, biztonsági területen egyaránt, hiszen alig két esztendeje, 2014 nyarán labdarúgó-világbajnokságnak adott otthont Brazília több városa, középpontjában Rióval. Bár sztrájkok előfordultak a vb ideje alatt is, alapvetően ezek nem befolyásolták a futballcsúcs sikerét. Mert hát a futballimádó brazilok kedvenc sportjuk legmagasabb szintű eseményét nem akarták ellehetetleníteni, a belső békétlenkedés a vb hetei alatt háttérbe szorult. Mivel az olimpiákat, a világ legjobb sportolóinak négyévenkénti nagy találkozóját is békés csúcsvetélkedésnek álmodták meg létrehozói, és mert a házigazdák sport iránti általános elkötelezettsége mit sem csökkent, bízhatunk benne, hogy a sorszáma szerint XXXI. nyári olimpia varázslatosra sikeredett eseményként marad meg az emberiség kollektív emlékezetében, s a versenyekre nem nyomja rá bélyegét a változatlanul meglévő társadalmi feszültség, a brazíliai politikai, gazdasági válság.
Kétségtelenül nehéz döntést kellett meghoznia az ország vezetésének, amikor az olimpiai költségvetés harmincszázalékos csökkentéséről döntött tavaly, de a vendéglátók ígérete szerint ez magát a lényeget, a versenyeket nem érinti, a létesítmények java része – újonnan vagy felújítva – készen áll. A legnagyobb visszalépést a tervezett metróvonal-bővítés visszafogása jelenti, mert nem épül meg minden olyan szakasz, amelyet eleinte még megvalósítani szándékoztak.
A kényszerlépésekkel együtt is a rendező ország mindent elkövet a siker érdekében. A brazil kormányzat az olimpiai láng görögországi meggyújtása után, száz nappal a játékok kezdete előtt azt mondta, hogy nyugi, világ, minden rendben lesz, a fejlesztésekkel elkészülnek időre, még azt megelőzően, hogy augusztus 5-én a Maracana Stadionban megtartják a nyitóünnepséget. A mintegy félmilliósra becsült várható külföldi turistaseregre pedig a londoni olimpiához képest kétszer akkora, mintegy 85 ezres katonai-rendőri erő vigyáz majd augusztusban.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság – amely 2009. október 2-án Koppenhágában bejelentette, hogy a 200 milliós Brazília pályázója, Rio de Janeiro rendezheti meg a 2016-os játékokat – rendületlenül optimista. Legutóbb májusban adta tudtul, hogy a maga részéről nem lát okot aggodalomra, megítélése szerint a játékok nincsenek veszélyben.
„Nagy előrelépés történt, és továbbra is bízunk benne, hogy az augusztusi olimpia sikeres lesz” – írta közleményében az ötkarikás világmozgalom vezetése.
Rió pedig várja vendégeit, s akik csak most, az olimpia kapcsán jutnak el először ide, szembesülhetnek a sokak által hirdetett állítás valóságtartalmával, amely szerint nemcsak Brazília, de egész Dél-Amerika legszebb városában vannak. Abban, amelynek hírességeiről-nevezetességeiről már az is hallhatott, aki sosem fordult még meg errefelé: a több kilométeres Copacabanáról, a tengeri óriásstrandról, a város északi és déli részét elválasztó Tijuca esőerdőről, amely a világ egyik legnagyobb városi parkjaként vízesésekkel és gránithegyekkel csábítja magához a látogatókat. A brazil színházművészet iránt érdeklődőket a Theatro Municipal (is) vonzza, a történelemre, vallásra, művészetre fogékonyak pedig semmiképpen se hagyják ki a Museu Nacional de Belas Artest, a helyi katedrálist, s a Candelária templomot. Aki magasabbra vágyik, annak a 710 méter magas Corcovado-hegyet kell leküzdenie, de megéri: itt látható az óriás méretű Megváltó Krisztus-szobor, ahogyan kihagyhatatlan úticél – még egy olimpia alatt is – a Pao d’Açucarm, vagyis a csaknem 400 méternyire magasodó Cukorsüveg-hegy, amely Rió másik jól ismert jelképe. A turistákat két verseny között – mások mellett – a könnyedséget és nyugalmat árasztó, rokonszenves bárokkal és éttermekkel teli Santa Teresa negyed invitálja. 
Ki ne felejtsük: ha már Rióban vagyunk, „illő” felkeresni a Sambadrome Marquês de Sapucaít, a világhírű karneválok legendás színhelyét, hogy csak néhány fontosabb helyre hívjuk fel a figyelmet az 1565-ben alapított, hat és fél, elővárosaival együtt pedig mintegy 12 milliós lélekszámú Rióban, amely 1763-tól egészen 1960-ig az ország fővárosa volt. Jelen adatok szerint a második legnagyobb brazil város Sao Paulo mögött, nevét pedig gyaníthatóan tévedésből kapta. Történt, hogy 1502-ben újév napján egy portugál hajós, a brazil partoknál felbukkanó Gaspar de Lemos betért egy tengeröbölbe, amelyet azonban egy folyó torkolatának hitt, ezért elnevezte Január folyónak, vagyis Rio de Janeirónak.
Rióban a „sportos” színhelyek, az Estádio Olímpico és társai eleve kihagyhatatlanok az augusztusban megtekintendők sorából, hiszen a sportlétesítményekben zajlik augusztusban az olimpia maga. Ahol mi, magyarok is szép számmal és sok számban képviseltetjük magunkat. Közöttük lesz a londoni olimpia 10 kilométeres női vízi maratonijának magyar győztese, Risztov Éva is, akinek reményeink szerint csak azzal lesz dolga, hogy miképpen előzze meg ismét valamennyi vetélytársát. A fedett uszodában, ötvenes medencében vetélkedő úszóknál a piros-fehér-zöld színekért szorítóknak is csak arra kell összpontosítaniuk, hogy kiszurkolják a négy éve a brit fővárosban 200 méter mellen aranyérmes Gyurta Dániel riói címvédését. Ha már esélylatolgatás – végtére is az olimpia nekünk, magyaroknak különösen kedves sportesemény a kezdetektől fogva -, hihetünk abban, hogy a korábban olimpiai ezüstöt és bronzot már összeúszó Cseh László is felállhat végre az ötkarikás dobogó legtetejére, továbbá hogy Hosszú Katinka is megszerzi élete első olimpiai medálját, sőt medáljait, az aranyat is ideértve.
Jósolni felesleges ugyan, találgatni sem célszerű, de kevéske tippelés tán belefér e cikk kereteibe, s leszögezhetjük: az úszókon kívül a kajak-kenusok – közülük többen is aranyesélyesek -, a vívók – London kardbajnoka, Szilágyi Áron és társai -, az atléták – leginkább a kalapácsvető Pars Krisztián – végezhetnek ismét az élen, de olimpiai bajnoki címet harcolhat ki nem egy magyar birkózásban, cselgáncsban, öttusában, sportlövészetben is, és vízilabdában mindkét pólóválogatottunk ott lehet a végelszámolásnál, azaz akár meg is nyerheti a riói ötkarikás tornát.
Összességében elmondható: a magyar élsport – a lapzártakor 14 sportágban érdekelt – legkiválóbb képviselőinek révén a 2016-os olimpián is ott végezhet a legjobb tíz között, de az első húszban feltétlenül a nemzetek különversenyében, s az éremtáblázaton is a szűkebb felsőházban szoríthat helyet magának a több mint kétszáz nemzet reprezentánsait felvonultató világeseményen.
Hogy mennyivel fog nőni az eddigi nyári játékokon szerzett, 480 darabból álló – 168 arany, 146 ezüst és 166 bronz alkotta – medálkollekció, nyilván nem tudható, de korántsem okozna váratlan meglepetést, ha augusztus 21-ig, a zárónapig az ötszázadik magyar olimpiai érem is bekerülne a gyűjteménybe.
A húsz érem megszerzése egyáltalán nem megvalósíthatatlan álom: a 25 olimpiából, amelyen eddig részt vettünk, 12-n nyertünk húsznál több medált. Az 1948-as, londonin például 28 lett a miénk, hogy aztán a nyilván felülmúlhatatlan 1952-es helsinki játékokat követően – ahol is 42 érem került magyar tulajdonba 16 arany, 10 ezüst, 16 bronz megoszlásban – folyamatosan, egészen 1996-ig mindig húsz fölötti medálszámmal rukkoljanak ki honfitársaink. Két évtizede Barcelonában 21 volt a nyerőszám (7, 4, 10), utána viszont apadt a termés: 2000-ben és 2004-ben 17-17, 2008-ban 10, négy éve, Londonban pedig 18 érmet tettek hozzá a magyarok az olimpiai éremmennyiséghez. A legutóbbi, 2012-es játékokon 8 arany, 4 ezüst és 6 bronz jött össze, s hasonló eredménnyel beérnénk Rióban is. Ha pedig netán még gazdagabb lesz az éremtermés, eggyel több okunk lesz majd a város hivatalos dalának címét gyakorta felemlegetni.
Tudniillik Rio hivatalos dala 1960 óta a “Cidade Maravilhosa”, ami annyit tesz: „csodálatos város”…
Jancsó Kornél
