Családja sportjáért is felel
Beszélgetés Szabó Tünde államtitkárral
A magyar kormány az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is stratégiai ágazatként tekint a sportra, a verseny- és szabadidősportok támogatása mellett a létesítményfejlesztés is a legfontosabb célok között szerepel. Ezzel az állami sportpolitika egyik alaptételét rögzítő kijelentéssel kezdte beszédét a március idusán, egy nappal a nemzeti ünnep előtt tartott zalaegerszegi uszoda-alapkőletételi ünnepségen Szabó Tünde, akit azonban nemcsak sportról és politikáról kérdeztünk interjúnkban – a mindig rendkívül csinos, háromgyermekes államtitkár asszony bepillantást engedett hétköznapjaiba is. Aki nemcsak minisztériumi feladatainak ellátásában, a politika kis és nagy ügyeiben, hanem a családjában, a magánéletében is „nagyon otthon” van. Az egykori olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes versenyzőből, kiváló jogászból, úszószövetségi főtitkárból lett sportállamtitkárral a jelenből indultunk el, onnan, hogy 2019-re Budapest kiérdemelte az Európa sportfővárosa titulust…
– Magyarország elismerése is, hogy ezt a címet s vele a feladatot megkaptuk – bocsátotta előre az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára, kiemelve, hogy bár a középpontban Budapest áll, a vidék is jócskán érintett a különleges esztendő kínálatában. – Az idén négy nagy eseménynek is a házigazdái vagyunk, mindegyik olimpiai kvalifikációs vébé, amelyből három lesz Budapesten, a negyediknek pedig, a kajak-kenusok világbajnokságának Szeged ad otthont. A fővárosi sorozatot áprilisban asztalitenisszel kezdjük, a vívó vb májusban lesz, az augusztusi kajak-kenu vb után pedig szeptemberben az öttusa legkiválóbbjai találkoznak Budapesten világbajnokság keretében.
– A felnőtt csúcsesemények mellett akadnak bőséggel kisebb, ám szintén jelentős hazai sportrendezvények is…
– Hogyne! Az említetteken kívül lesz nálunk junior úszó vébé, aztán – Győrben – ifi torna vébé, és még sok más nemzetközi viadal, köztük megannyi világkupa.
– Van-e, s ha igen, elárulható-e egyáltalán, hogy melyik a szívéhez legközelebb álló rendezvény?
– Ilyet természetesen nem tudok mondani, de minden nagy eseményre kilátogatok. Nagyon jó azt látni, hogy egyre több a szurkoló, akik az itthoni világversenyek alkalmával megismerhetik a hazai és külföldi sportolókat, a gyerekek példaképekkel találkozhatnak, ennek önmagában is pozitív hatása van, s okkal érezhetik azt, hogy ők maguk is elérhetik akár a legnagyobb eredményeket, ha megvan a kellő szorgalom, kitartás és akarat. Rendkívül fontos, hogy még közelebb vigyük a magyar embereket, családokat ahhoz, hogy mozgásban gazdag, egészséges életet élhessenek. Ehhez viszont valóban olyan programokat kell kínálni, hogy ott lehessenek a sportágak közvetlen közelében, hogy az egész ország legyen egyre sportosabb. Az üzenet talán ez: igenis mindenkinek meg kell adni a sportolás lehetőségét, ez az egyetlen igazi eszköz a kezünkben az egészség megszerzésére és megőrzésére.
– A gondolatsor zárómondatába belekapaszkodva: most éppen Zalaegerszegen nyílt mód az újabb „igehirdetésre”…
– A Modern városok programja keretében megvalósuló új uszodakomplexum alapkő-letételére mentem a zalai fővárosba, ahol megerősíthettem: a kormány folyamatosan kiemelt figyelmet és kiszámítható támogatást garantál a sport valamennyi területén. A jól működő klubok kiemelt műhelytámogatást kapnak, az edzők a megfelelő megbecsülés mellett folyamatosan képezhetik magukat, az utánpótlás-nevelésre pedig soha nem látott figyelem irányul. Az egyre szervezettebb és hatékonyabb rendszer biztosítja, hogy egyetlen tehetséges gyerek se kallódjon el. Az új zalaegerszegi fedett uszoda, tanuszoda és városi strand az egész régió számára óriási lépés, az ország „képzeletbeli uszodatérképén” megszűnik egy újabb fehér folt.
– Ha már itt tartunk: mikor úszott legutóbb?
– Versenyszerűen már nagyon régen, ám a családdal, a gyerekekkel rendszeresen járunk uszodába, a lényeg, hogy mozogjon az ember.
– Ahhoz, hogy mindenki sportoljon, meg kell teremteni a feltételeket…
– Elsődleges, hogy olyan színvonalas létesítményeink legyenek, ahová szívesen mennek az emberek, kicsik is, nagyok is, ahol biztonságos környezetben, jó helyen, jó körülmények között sportolhat mindenki. Korábban nagy lemaradásban voltunk, 2010-ben az volt a fő cél, hogy ne legyen olyan sportág, amely ha valamilyen világeseményt szeretne, akár a legnagyobbat is, ne tudja megrendezni – ha ezt elérjük 2020-ra, szinte teljesítettük is a vonatkozó feladatunkat. Azt is célul tűztük ki, hogy végre legyen meg a megfelelő vízfelület. Ne fordulhasson elő sehol, hogy a szülő azt mondja: nem tudott a gyerekem megtanulni úszni, mert se közel, se távol nincs uszoda, ahová elvihettem volna. Éppen ezért indítottunk el egy kiemelt tanuszoda- és tornaterem-fejlesztési programot még 2014-ben, s haladunk afelé, hogy ténylegesen elmondhassuk: teljesítettük, amit vállaltunk.
– Sportállamtitkárként létezik fő álma, ha úgy tetszik: leghőbb vágya?
– Mi sportnemzet vagyunk, mert a lakosságarányt, a népességet tekintve Magyarország tényleg a világ talán legeredményesebb országa, vagy legalábbis a legjobbak között van. Viszont azt is el kell érnünk, hogy ne csak sportnemzet legyünk, hanem sportoló nemzet is. Szerintem már ki lehet mondani: Magyarországon nincs olyan hely, ahol ha egy tehetséges gyerek sportolni szeretne, ezt ne tudná megtenni. Viszont azt a lehetőséget is meg kell adni, hogy ha a gyerek sportol, akkor a szülő is sportolhasson, apuka, anyuka, vagy akár a nagyszülő, ha mozogni kíván, akkor megtehesse.
– A leghatásosabb a személyes elöljárás a jó példával…
– Nálam az volt az alap: ha egyszer gyerekem lesz, akkor hattól tizennyolc éves koráig minden nap sportoljon. Ennek megfelelően éltem és élek, természetes módon példát mutatva. Esténként elmegyek futni, esetleg konditeremben edzek, vagy a családdal uszodába megyünk, és együtt úszunk, vagy éppen kerékpározunk, teniszezünk, vagy valami más labdajátékot űzünk, egyszóval mozgásban igen gazdagon éljük az életünket.
– Minden bepréselhető huszonnégy órába?
– Nem nyolcórás munkaidőkerettel élem a napjaimat, még késő este is igen aktívan szoktam dolgozni. Magyarországon a sport első számú felelőse vagyok, s úgy gondolom, amíg ez a megbízatásom, addig ezt úgy csinálom, ahogyan azt magam is elvárnám mástól. Mindig ilyen voltam, reggel elég korán kelek, este nagyon későn fekszem, ezért sok minden belefér a napomba, és persze olyan család van mögöttem-mellettem, amely mindenben segít. A három gyerek, orvos férjem, a nagyszülők mind ott vannak aktívan, s nem érzem, hogy a gyermekeim valamiben is hiányt szenvednének.
– Negyedik éve sportállamtitkár, emellé tavaly politikai feladat is került: országgyűlési képviselő lett Nyíregyházán.
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor én lettem Nyíregyháza képviselőjelöltje, múlt év áprilisában pedig a választásokon megkaptam azt az elismerést, illetve felhatalmazást, hogy a nyíregyháziakat képviselhetem a parlamentben. Ezt én tényleg nagy megtiszteltetésnek éltem meg, annyi mindent kaptam Nyíregyházától, az ott élő emberektől, hogy szerettem volna, ha vissza is tudom adni nekik azt a szeretetet, támogatást, amit akkor éreztem, mikor fiatalon sportoltam. Eszembe nem jutott, hogy más városba költözzek, máshol ússzak, mindig nyíregyházi színekben indultam olimpián, vébén, Eb-n. Tavaly jött a lehetőség, hogy én őket képviselhetem, értük tehetek. Jönnek is hozzám nagyon sokan, s amiben tudok, segítek.
– Mindig is a folyamatos tanulás, a rendszeres önképzés híve volt. Nyilván megtartotta ezt a jó szokását is…
– Sportjogi szakjogász vagyok s egészségügyi szakjogász is, és az államtitkári pozíció, meg a képviselőség mellett tanítok is egyetemeken. Jogot, sportjogot és egészségügyi jogot, emellett a doktorimra készülök, már a legvégén járok, témám a sportolók érdekvédelme, még pontosabban a sportsérültek jogai, s nagyon örülök, hogy a munka mellett ezzel is tudok foglalkozni.
– Már meg sem kérdem, jut-e idő a barátokra…
– Nem szeretem elhanyagolni őket sem, fontosak a barátok, bár az elmúlt években érezhetően kevesebb idő és energia jutott rájuk. A mai világban azonban van telefon, internet, ami azért a személyes találkozást is kiegészíti, segíti a kapcsolattartást. A gyerekkori kapcsokat sikerült megőrizni, ők az első számú barátaim mind a mai napig.
– Húsvét? Konyha?
– Ünnepekkor mindig Nyíregyházán vagyunk, biztos, hogy az idén is így lesz. Nagyon szeretek főzni, és sokat is szoktam, hiszen nagy a család, és gyakorta jönnek hozzánk vendégek. A gyerekek miatt olyan ételeket kell főznöm, amit ők is megesznek, ezért sokfélét készítek, de nagyon fontos, hogy a húsleves csigatésztával mindig az asztalon legyen. Sütök is, különféle tésztákat készítek, igyekszem nagyon változatosan főzni, már csak azért is, mert szinte mindenki mást szeret.
– Előre tekintve, hogy képzeli el Szabó Tündét mondjuk öt év múlva?
– Biztos, hogy a sport az életem része marad, bármi is történjék, a sportolókért, a sportban élőkért fogok tenni öt év múlva is. Magánemberként pedig a gyermekeimet és a férjemet segítő anya és feleség leszek akkor is…
Jancsó Kornél
Fotók: Szaka József
