Habemus papam!
Van pápánk! – hangzott el a világszerte várt bejelentés a Vatikánban, majd felzúgtak a Szent Péter bazilika harangjai május 8-án kora este annak jeléül, hogy Robert Francis Prevost személyében amerikai bíborost választottak meg a római katolikus egyház fejének. Hivatalosan ő lett a 267. pápa, egyszersmind az első, aki az Egyesült Államokból származik.
Az 1955. szeptember 14-én, Chicagóban született szentatya az előzetes latolgatásokban, hogy ki lehet a 88 évesen, húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa utóda, nem szerepelt a leginkább esélyesek között. Mi több: a neve csak a legutolsó „hivatalos találgatásokban” bukkant fel, mint aki elfoglalhatja Szent Péter, az egyházhistóriában legelső pápa trónját. A várományosok között leginkább olasz bíborosokról, vagy éppen a legkeresztényibb dél-amerikai országból, Brazíliából, hovatovább a Fülöp-szigetekről és Ghánából érkezett jelöltekről lehetett olvasni-hallani, de a bővebb választékban egy ideig Erdő Péter esztergomi érsek neve is szerepelt. Az előrejelzések arról is szóltak, hogy akár hosszú időbe telhet, mire a zárt ajtók mögött tanácskozó konklávéban megszületik a végleges döntés az utódlás ügyében.
Ami ez utóbbit illeti, a pápaválasztások történetében bizony előfordult, hogy hosszú-hosszú hónapokig nem jutottak dűlőre a bíborosok, ki legyen közülük a keresztény egyház vezetője. Van egészen szélsőséges példa is: IV. Kelemen pápa halálát követően 1268-tól három éven keresztül sem tudtak a bíborosok dönteni… Az is tény azonban, hogy nem egyszer pedig igen hamar megállapodásra jutottak az új pápa személyében. Ezúttal ez utóbbi forgatókönyv valósult meg: május első szerdáján zárkóztak be a voksolásra jogosult főpapok, hogy aztán már másnap, a harmadik szavazási forduló után, két fekete színű gomolygást követően felszálljon a fehér füst a 19. század vége óta a konklávé helyszínéül szolgáló Sixtus-kápolna e célt szolgáló kéményéből, hagyományos bizonyítékául annak, hogy megvan a szükséges többség: habemus papam! A pápa mint Róma mindenkori püspöke ma is a világ egyik legbefolyásosabb személye, mivel a katolikus egyház vezetőjeként vitathatatlan a hatása politikailag, kulturálisan és spirituálisan egyaránt. A pápaság a világ egyik legrégebb óta fennálló intézménye, amely kiemelkedő szerepet játszott és játszik a kereszténység és az egész emberiség történelmében – emelték ki a hírmagyarázók a világméretű érdeklődés kapcsán, amely a mostani választást is övezte.
Érdekességek a konklávéról:
A pápai konklávék helyszíne 1492-ben volt először a római Sixtus-kápolna, 1878 óta pedig mindegyik konklávét ott tartják.
A konklávé a római katolikus egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása. A latin cum (-val, -vel) és clavis (kulcs) szavakból eredő elnevezés arra utal, hogy kulcsra zárják a helyiséget, amely befogadja a pápát választó testületet. A helyiséget egy időben be is falazták – a bentiek csak élelmet kaphattak –, hogy a döntés ne húzódjon el, és azt mások ne befolyásolják.
A mai szabályok szerint naponta összesen négy alkalommal lehet szavazást tartani: kettőt délelőtt és kettőt délután. Minden választás előtt esküt kell tenniük a jelenlévőknek, hogy megtartják a konklávé szabályait.
A titoktartást nagyon szigorúan veszik. Tilos bármilyen formában egymással információkat megosztani, ahogy tilos bárkivel a konklávén kívül felvenni a kapcsolatot. Az eskü megszegőjét, vagy azt, aki kihallgatja a bent zajló eseményeket, kiközösítik (excommunicatio).
A titkos szavazás bevezetésével, 1958 óta, már nincs különösebb akadálya annak, hogy bárki saját magára szavazzon, ha meggyőződése szerint ő lenne a legalkalmasabb pápának.
A világ 1,4 milliárdnyi keresztényének új egyházfője, a 69 éves Robert Francis Prevost, azaz mostantól XIV. Leó a nemzetköziség, ha úgy tetszik: az egyetemesség megtestesítője, amennyiben olyan észak-amerikai, aki Dél-Amerikában – jelesül Peruban – is hosszasan szolgált (az amerikai mellé idővel felvette a perui állampolgárságot is), de Európában is sokszor megfordult (magyaros vonatkozás, hogy elődjét egyik budapesti látogatására is elkísérhette), és nem csupán a Vatikánban kapott sokrétű feladatokat. Példának okáért az őt egyházi karrierjében mindvégig támogató Ferenc pápa rendre ellátta megbízásokkal, és segítette az előmenetelben is: előbb apostoli adminisztrátorrá, majd bíboros diakónussá, 2025 februárjában pedig bíboros püspökké emelte. Tanult és szolgálati éveiben sok országban és számos egyházi intézményben tanított is. Ismerői hangsúlyozzák, hogy az új pápa rendkívül művelt ember, aki az angol és latin mellett az olasz, a spanyol, a francia, a portugál, s a kecsua nyelvet is beszéli. Mindebben nyilván szerepe volt annak, hogy édesapja francia–olasz, édesanyja pedig spanyol származású.
A pápa mint a legnagyobb katolikus egyházi méltóság számos címet visel:
- pontifex maximus, vagyis Róma püspöke, Róma főpapja
- Jézus Krisztus helytartója (vicarius Christi)
- az egyetemes egyház legfőbb főpapja (az egész katolikus egyház pásztora)
- Itália prímása
- a Vatikán uralkodója, Vatikánváros vezetője
- Isten szolgáinak szolgája (Servus Servorum Dei)
Tanulmányait illetően kiemelendő, hogy 1977-ben matematika szakon alapdiplomát szerzett a pennsylvaniai Villanova Egyetemen. Ágoston-rendi szerzetesként ünnepélyes fogadalmát 1981. augusztus 29-én tette le. 1982-ben teológia mesterdiplomát vehetett át a chicagói Katolikus Teológiai Unión, az egyik legnagyobb teológiai iskolában. Abban az esztendőben, június 19-én szentelték pappá Rómában. Kánonjogot tanult az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen, majd 1987-ben megvédte doktori disszertációját. Folyamatosan lépést tartott a világ történéseivel, s hogy modern pápának tekintendő, azt jól példázza beiktatása utáni egyik első megszólalása, amelyben arról szólt: a digitális forradalom kihívásaira is fel akarja készíteni egyházát. A tudós pápa képét kiegészíti, és sajátosan színezi is az a tény, hogy nyitott a külvilágra, a közösségi médiában is jártas, használja is azt, fiatalabb korában pedig a sport is része volt életének. Leginkább teniszezett, s mind a mai napig nagy baseballrajongó, kedvenc chicagói csapata külön az ő számára készített mezt, tiszteletbeli játékosává avatva XIV. Leót.
Számok, nevek, adatok
XIV. Leóig 308 pápa volt hatalmon, de közülük sokak legitimitása megkérdőjelezhető, mert vagy ellenpápaként, vagy egyéb okokból nem törvényesen kezdték meg pontifikátusukat – olvasható egyházhistóriai statisztikákban.
A történelemben eddig – az amerikai-perui Leó előtt – 204 itáliai, 19 francia, 14 görög, nyolc szír, hat német, három-három afrikai és spanyol, két dalmát, s egy-egy osztrák, portugál, palesztin, angol, holland, lengyel és argentin származású pápa volt
Históriailag nem bizonyítható, ám a 13. század óta ismert monda szerint, melynek hitelességében maguk a pápák is hittek, létezett egy női pápa is. Johannának hívták és Mainzból származott. Johannes Anglicus néven férfiként lépett fel, és 855-től állítólag két éven át ült a pápai trónon. Amikor női mivoltára fény derült, száműzték.
A legnépszerűbb névnek a János bizonyult, összesen 23 pápa, illetve ellenpápa viselte ezt a nevet. 18-cal második helyen áll a Gergely, majd 16-tal a Benedek a harmadik a sorban. Ferenc nevet 2013-ig még nem választott egyetlen pápa sem, míg Leóból korábban 13 akadt.
A leghosszabb ideig – 32 évig – IX. Piusz pápa uralkodott a 19. században, a legrövidebb ideig pedig II. István (négy nap 792-ben), őt ma már nem is számolják a pápák közé, mert székfoglalása előtt meghalt.
A pápai tisztség nemcsak haláleset miatt, hanem lemondással is megürülhet. XVI. Benedek pápa 2013-as, önkéntes visszavonulását megelőzően ilyenre utoljára 1415-ben került sor, amikor is XII. Gergely pápa mondott le.
533-tól, II. János megválasztásától kezdődően a pápák felvett néven uralkodnak. Az utolsó olyan pápa, aki még a saját nevét használta, II. Marcell pápa volt.
A világhoz való viszonyát hűen jellemzi, hogy fontosabb megnyilvánulásaiban rendre kifejezésre juttatja békepártiságát, és ars poeticájának szerves része az elesettek védelmezése. Amerikai és majdnem két évtizedes perui egyházi szolgálatát áthatotta az a törekvése, hogy nem megosztani, hanem összehozni kell az embereket. Méltatói kiemelik erkölcsi erejét, s azt is, hogy kész és képes a közvetítésre szegények és gazdagok között. A szeretet, a békesség embereként nyilvánult meg a megválasztását követő legelső beszédében, amikor is a köszöntésére a Szent Márk téren összegyűlt tízezrekhez szólva azzal kezdte, hogy a béke legyen veletek.
Névválasztása is beszédes. Argentin elődjének munkásságát méltatva kijelentette, hogy folytatja Ferenc pápa vonalát, egyszersmind annak a Leónak a kanonikus nevét vette fel, akit a modernitás első pápájaként tartanak nyilván. XIII. Leó – aki 1878 és 1903 között volt a Vatikán feje, s az eddigi legidősebb kort megért katolikus egyházfőként 93 évesen halt meg – enciklikáiban lerakta a katolikus társadalmi tanítás alapjait, amelyek az értékelések szerint befolyásolták a későbbi pápákat, köztük II. János Pált és Ferenc pápát. A mostani pontifex maximus, vagyis Róma új főpapja támogatásáról biztosította közvetlen elődjének a lelkipásztori gyakorlatban végrehajtott változtatásait is, amelyek lehetővé tették például az elvált és újraházasodott katolikusok megkeresztelkedését.
Jancsó Kornél
