A sebesség királya

A címbe foglalt minősítés nem tőlünk ered, de aligha érdemes vitatkoznunk a Corriera della Serával, amely a lényeget megragadva jellemezte így Lewis Hamiltont, a Forma-1 – más szóhasználattal Formula-1 – immár négyszeres világbajnokát. Az autós gyorsasági vb idei leggyorsabbjaként a 32 esztendős brit pilóta már két futammal a november utolsó vasárnapján esedékes zárás előtt bebiztosította újabb sikerét, miközben – amikor éppen nem ül a versenykocsiban – afféle nemzetközi celebként rendre azt is bizonyította-bizonyítja, hogy az élsport mellett az attól elvben idegen világi hívságokat sem veti meg.

Utóbbiaknál maradva: viharos szakításokkal tarkított, olykor botrányos viszonya az amerikaiak neves énekes-színésznőjével, Nicole Scherzingerrel tette híressé-ismertté az autóversenyzésen kívüli elitkörökben is, vált az angol bulvársajtó rendszeres és részletes beszámolói szerint partihőssé, bulikirállyá, gálaestek főszereplőjévé, vagy éppen divatdiktátorrá, szerzett olykor kétes (el)ismertséget nőügyeivel, kilengéseivel, általános „elcelebesedésével”. Pedig hát jó évtizede még jól fésült, visszafogott fiatalemberként ismerhette meg a világ, aki azonban mára – kritikusai szerint a külcsínt fontosabbnak tartva – hangos-látványos szerepvállalásaival egy új irányba ment el, kigyúrta magát, tetoválásokkal cicomázta agyon a testét, ékszerekkel és frizurakölteményekkel (is) gyakorta nagy feltűnést keltve a száguldó cirkuszon, vagyis az F-1-en kívüli életben is.

Írásunk lényegét tekintve azonban a „dőzsölésesdinél” fontosabb az F-1-es pályafutása, amely a hagyományos módon, vagyis gokartversenyekkel kezdődött, nyolcéves korában, vagyis 1993-ban. 2000-ben ült be első ízben „formás” autóba, hogy aztán rangos nemzetközi sorozatokon igazolja nem hétköznapi tehetségét. 2007-ben mutatkozhatott be az autóversenyzés csúcskategóriájában, s lett az első színes bőrű pilóta a Forma-1-ben. Miután a McLaren istálló már 12 éves korában előszerződött vele, érthető módon ennél a csapatnál indult karrierje, amelyet hamar diadalok sora gazdagított. Már újoncesztendejében csaknem megnyerte a vb-t, 2008-ban pedig a másodikról előre lépett az első helyre, minden idők legfiatalabb F-1-es világbajnokává avanzsálva. Klasszisát mi sem minősíti jobban, mint hogy minden versenyévében legalább egy futamgyőzelmet aratott, még a szakmai megítélés szerint nem túl acélos McLarennel is, és nemcsak a Mercedesszel, amelynek jóval erősebb és jobb autójába öt éve ült át. Azóta nincs megállás, ha nem is mindig és minden sikerül neki, 2014-ben, 2015-ben és most, 2017-ben is ő lett a világbajnok. Ezzel pedig fellépett az örökranglista harmadik helyére, beérve a francia Alain Prostot és a németek – Hamiltonhoz hasonlatosan jelenleg is aktív – kiválóságát, Sebastian Vettelt.

Az idei végső diadal sajátos módon született meg, amennyiben az Egyesült Államok október 23-i, általa megnyert – egyszersmind ezzel a Mercedesnek sorozatban a negyedik konstruktőr-világbajnoki titulust is meghozó – nagydíja után a hónap utolsó vasárnapján rendezett futamon, Mexikóvárosban úgy vághatott neki a viadalnak, hogy az egyéni vb-címhez már egy kilencedik helyezés is elegendő. És éppen kilencedik lett a Mexikói Nagydíjon, míg legfőbb vetélytársa, Vettel – akivel a rajtnál ütközött úgy, hogy mindketten a mezőny végére estek vissza – negyedik pozíciójával együtt is mögé szorult, 2017-ben véglegesen. A november 12-i Brazil Grand Prix-n, túl a presztízsen, már nem volt valódi jelentősége a végeredménynek, a lényegi kérdések október végére eldőltek.

A mexikói sikerrel Hamilton nemcsak Prost és Vettel mellé jött fel, de közelebb zárkózott az örökranglistán még előtte álló duóhoz is: a hét elsőségével éllovas német Michael Schumacherhez, és az ötszörös világbajnok argentin Juan Manuel Fangióhoz. Ennek is örült, de még inkább annak, hogy históriai figurává vált.

„Őrület, ha belegondolok, hogy a Hamilton név bekerült a történelemkönyvekbe, erre roppant büszke vagyok” – nyilatkozta az austini győzelmet követően. Az elején már idézett itáliai lap mellett nem bánt fukarul vele a dicséreteket illetően a brit média sem. A The Independient nemes egyszerűséggel ezt rögzítette: „Hamilton a legtehetségesebb pilóta ebben a sportágban”. A The Times azt emelte ki, hogy negyedik vb-címével Hamilton „minden idők legnagyobb brit autóversenyzője lett”, megelőzve a vb-elsőségekből korábban hármat begyűjtő legendát, Sir Jackie Stewartot.

A brazilok egyik legnagyobb korábbi Forma-1-es klasszisa, Emerson Fittipaldi egyenesen áradozott a britek bajnokáról, s úgy vélte, a Forma-1-nek éppen olyan sztárra van szüksége, mint Hamilton.

„Ő a sport nagykövete. Hihetetlenül jó. Szélesebb közönséghez ér el, mint bárki más. Olyan bajnokra van szükségünk, mint Lewis” – jelentette ki 1972 és 1974 világbajnoka.

Természetesen megszólaltak a jelenlegi legnagyobb vetélytársak, köztük azok is, akikkel pedig nemcsak idén, hanem a korábbi években is nem egyszer összezördült, olykor ellenségességig rontva a viszonyt.

Vettel például, akivel pedig többször is majdhogynem felöklelték egymást autóikkal több futamon is, így fogalmazott: „Lewis egész évben fantasztikus munkát végzett, megérdemelte a bajnoki címet, gratulálok neki!” Amit talán még nehezebb lehetett neki kimondani, mégis megtette: „a legjobb pilóta diadalmaskodott”.

Legalább ennyire figyelemre méltó a kétszeres világbajnok, manapság azonban csak a középmezőnyhöz tartozó Fernando Alonsónak a véleménye, akivel pedig nem ettek egymás tenyeréből már akkor sem, amikor még csapattársak voltak 2007-ben. A spanyol azt mondta: „Lewis kiemelkedik tudásban az F1 mezőnyéből, kivételes tudású, egyike azon bajnokoknak, akik domináns istállóval is képesek győzni, mint az elmúlt négy évben, jó autóval is, mint 2010-ben és 2012-ben, de győzelemre kevésbé alkalmas versenyautóval is, mint 2009-ben és 2011-ben.” Hozzátette: Hamilton igazi értéke abban rejlik, hogy képes gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez, a különböző pályaviszonyokhoz egyaránt.

Lapzártánkkor, amikor az idei utolsó GP-verseny, a november utolsó vasárnapjára kiírt Abu-dzabi Nagydíj volt már csak hátra, Hamilton 2017-es mérlegét kilenc futamgyőzelem alkotta, pályafutása egészét tekintve pedig 62. sikerét szerezte meg Austinban. Ami a négyszeres világbajnok „bontott” mérlegét illeti, a McLarennel összesen 110 nagydíjon indult, 26-szor pole pozícióból, vagyis az első rajtkockából, a viadal leintése után 49-szer állhatott dobogón az eredményhirdetéskor, 21 alkalommal nyert futamot, s egy vb-címet szerzett. A Mercedesszel, amelynél marad továbbra is, 41 győzelmet aratott, 67 dobogós helyezése volt, 46-szor startolt az élről, s három világbajnoki titulust gyűjtött.

Hogy aztán meddig marad még a száguldó cirkuszban? Ezt egyelőre ő maga sem tudja. Állítása szerint „valószínűleg nem sokáig, mert mást is szeretnék csinálni, például családot alapítanék, s létrehoznék egy vállalkozást. Más kihívás is akad a számomra”.

Az 1985. január 7-én született Hamilton közeli búcsújával azonban aligha kell számolni, már csak azért sem, mert szépen jövedelmező foglalatosság is, nem pusztán holmi érdekmentes örök szerelem a Forma-1-es száguldozás. Brit adatok szerint évente mintegy 50 millió dollárnyit kereső pilótájuk tíz szezon után akár még ugyanennyit versenyezhet a csúcskategóriában, bár ő maga kevesebbre taksálja a számára a versenyzésben még hátralévő időt.

„Addig szeretném folytatni, amíg élvezem a versenyzést, ugyanakkor arra is figyelnem kell, ne vegyem el mások elől a bemutatkozás lehetőségét” – mondta a BBC-nek, cáfolva a feltételezést, hogy további évtizedet tölthet el a Forma-1-ben. – Nem tervezem, hogy olyan sokáig maradjak, de szeretem, amit csinálok. Ha őszinte akarok lenni, lehet, hogy kevesebb van hátra, lehet, hogy több – ki tudja?” – rejtélyeskedett.

A más pilótáért szorítókat nyilván nem vigasztalja, az érte lelkesedőket viszont annál inkább megnyugtathatja az a kijelentése, amelyet a 2017-es szezon kezdetekor mondott.

„Ennek az évnek is tiszta lappal vágok neki – fogalmazott. – Amikor megérkezem a pályára, nem érzem azt, hogy én vagyok a világbajnok: ezért is van a 44-es szám az autómon, nem pedig az 1-es. A 44-es hozzám tartozik, ugyanezzel a számmal kezdtem el annak idején versenyezni. Azért vagyok itt, hogy mindenkit legyőzzek, és ezzel a céllal vágok neki az első versenynek is.”

Elhatározását megerősítheti, s őt magát hasonló kijelentésre sarkallhatja jövőre is a tény: 2018-ban már négyszeres világbajnokként vághat neki a Forma-1-nek IV. Lewis király.

Jancsó Kornél