Kapu Tibor
„A magyar paprika az űrben is a legjobb”
Egészen 2025. június 25-ig ennyi szerepelt a névjegyén: Kapu Tibor gépészmérnök. Attól a naptól kezdve viszont megváltozott a lényegi személyi jegyeit tartalmazó ismertető, mégpedig ily módon: Kapu Tibor, a második magyar asztronauta, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe mint kutatóűrhajós.

Maradjunk is rögtön a sorszámnál: Vásárosnamény szülöttje végtére is harmadik magyarként járt a világűrben, merthogy Farkas Bertalan után a nemzetközi hírű Charles Simonyi, vagyis ifj. Simonyi Károly szoftverfejlesztő kétszer is, 2007-ben és 2009-ben „odafenn”: ő volt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) eddigi ötödik és hetedik látogatója, csakhogy ő űrturistaként került a Földön kívülre, míg Kapu Tibor kiképzett kozmonautaként követte Farkas Bertalant, aki 45 évvel ezelőtt, 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén, s töltött hazánk első asztronautájaként – a világűrbe addig kilépett hetedik nemzet tagjaként — 7 napot, 20 órát és 45 percet ég és Föld között. A 33 esztendős Kapu Tibornál 20 nap, 2 óra és 59 perc „fentiséget” mértek. Ez alatt 288 alkalommal kerülték meg a Földet, de a csaknem három hét alatt nem pusztán lebegéssel múlatta az időt, hanem a HUNOR Program keretében tudományos tevékenységet, kiterjedt kutatómunkát is végzett több mint száz órában – ha úgy tetszik, már a jövő érdekében.
Mielőtt azonban az elvégzett kísérleteiről szólnánk, térjünk szépen vissza a földre, s ismerkedjünk meg a legújabb kori hőssel. Merthogy nehéz lenne tőle és a vállalkozásától eltagadni a heroikus jelzőt, miként mindazoktól, akik a mai napig veszélyesnek tekintendő űrkalandokban vesznek részt.
Na, nem mintha Kapu Tibor kora gyermekkorától fogva az űrbe készült volna, igaz, ahhoz közeli vágyak azért nagyon is foglalkoztatták. Tőle magától tudhatjuk, hogy egykori álma az volt: vadászpilóta lesz. Miután a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumot befejezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen következett, ahol alap-, majd mesterfokon gépészmérnök képesítést szerzett. Ekkor viszont már nagyon is foglalkoztatta a gondolat: mi lenne, ha…

2022 januárjában, amikor meghirdették a HUNOR Program országos űrhajós-kiválasztási kampányát, egyike lett az összesen 247 jelöltnek, aki a több mint két éven át tartó többlépcsős tesztelés egyik alanyává vált, igaz, bevallása szerint jelentkezését csak az utolsó pillanatban adta le. A szűrőpróbákat viszont magabiztosan vette, olyannyira, hogy bekerült az állva maradt legjobb négy űrhajósjelölt közé. A kvartettből pedig ő és a később tartalékos kutatóűrhajós státuszú Cserényi Gyula lett a két kiválasztott, akik az utolsó vizsgákat is a legjobban teljesítették. A végső választás pedig Kapu Tiborra esett.
Kiképzésének utolsó szakasza már nem is itthon zajlott, hanem – a NASA és az Axiom Space vállalat közreműködésében – az Egyesült Államokban, az űripar világhírű központjában, Houstonban. Aztán április 29-én elhangzott a nagy bejelentés: az Axiom Mission 4 (Ax-4) legénysége, soraiban Kapu Tiborral, a tervek szerint május 29-én indul útnak a Nemzetközi Űrállomásra. Aztán mégsem alakult annyira gördülékenyen a start, olyannyira, hogy halasztást újabb és újabb halasztás követett technikai jellegű és időjárási viszonyok okozta gondok miatt. Végül aztán csak eljött a nagy pillanat: a kilövésé, június 25-én az Ax-4 küldetése megkezdődött.
Ahogyan a hivatalos közlés hangzott: a floridai Kennedy Űrközpontból a SpaceX Falcon 9 rakétája indította el a C213 számú, Grace névre keresztelt Crew Dragon űrhajót magyar idő szerint 8 óra 31 perckor. Kapu Tibor az űrutazás rajtját követően bejelentkezett és elküldte első, patetikus sorait az űrből: „Tizenötmillió magyar ember emelt ma idáig. Támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol. Hálás és büszke vagyok, hogy a hazánkat

képviselhetem. Családomnak és barátaimnak köszönöm, hogy ti vagytok legerősebb támaszaim. A ti hangotok hangosabb, mint a rakétánk, erőtök nagyobb, mint a gravitáció. A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Köszönöm mindenkinek szerte a világon, akik hozzájárultak ehhez a gyönyörű naphoz – üzente az ekkor már Föld körüli pályán haladó űrhajó fedélzetéről Kapu Tibor, gondolatait gróf Széchenyi István örökbecsű szavaival zárva: – Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen.”
A kilövés másnapján ismét bejelentkezett a magyar űrhajós, aki elérzékenyülten beszélt arról, mennyire hálás és büszke, hogy magyarként ott lehet a Dragon fedélzetén: „Szeretnék minden magyarhoz szólni a világűrből. Tudom, hogy mennyire vártátok ezeket a pillanatokat otthon, hasonlóan voltunk ezzel mi is… Rettenetesen hálás és büszke vagyok, hogy magyarként itt lehetek, és különleges érzés volt percekkel ezelőtt látni a kis országunkat a világűrből. Remélem, hogy ti is ennyire büszkék lesztek erre a küldetésre, mint én” – fogalmazott.
Kapu három társával, az amerikai Peggy Whitsonnal, a küldetés parancsnokával, az indiai Shubhanshu Shuklával és a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewskivel érkezett az ISS-re, amelyről a landolást követően a következő üzenetet küldte: “Üdvözlök mindenkit a világűrből: 2009 óta először hangzanak el magyar szavak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről Charles Simonyi után, aki kétszer is járt itt, én lehetek a következő, aki magyarul beszél ezen falak között”.


A rendszeresen bejelentkező Kapu Tibor űrbéli feladatairól elmondta, hogy elsősorban magyar fejlesztésű űrkutatási eszközöket tesztelt és mintegy 60, magyar kutatók által előkészített tudományos kísérletet végzett el, köztük 25 magyar fejlesztésű projektet. Ezek között volt különféle növénytermesztési próba és több anyagfizikai vizsgálat is. Elmondása szerint sejtreparációs kísérleteket végeztek azzal a céllal, hogy kiderüljön, hogyan reagálnak a termesztett növények a súlytalanság körülményei között. A visszaérkezés utáni egyik sajtótájékoztatón hangzott el tőle az érthetően nagy derültséget kiváltó „íztudományos” kijelentése, amely így hangzott: „Hivatalos: a magyar paprika az űrben is a legjobb” – mondta nevetve. A tesztelés maga persze nagyon is komoly volt, s része annak a kísérletsorozatnak, amelyben innovatív űrkertészeti fejlesztések kaptak helyet, kifejezetten a Hunor-program keretében. A jövő kozmoszbeli élelmezésének jegyében került sor arra a kísérletre, amelynek középpontjában az űrbiológiai feldolgozásra alkalmas zöld biomassza-termesztés fejlesztése állt.
„Olyan növényeket termesztettünk két és fél hét alatt az űrállomás fedélzetén, amelyek választ adhatnak arra a kérdésre, hogy ha felviszünk magokat és azok kikelnek, a növényeknek – paprika, búza, retek, mert ezekről van szó – gyakorlatilag minden részét fel tudjuk majd használni valamilyen szintű élelemként, tápanyagként az űrhajósok számára” – jelentette ki Kapu Tibor. A növények mellett gyógyszereket is teszteltek, itt azt nézve, hogy egyes medikumokra hogyan hat az „űrben levés”, emellett az inzulinfüggő cukorbetegek jövőbeli űrutazási lehetőségeit is kutatták, de vizsgálták azt is, hogy miképpen befolyásolja a mikrogravitáció az agyműködést.

Kapu Tiborék július 14-én váltak le az ISS-ről, majd néhány órával később Kalifornia partjai közelében érkeztek meg, a SpaceX Dragon kapszula a Csendes-óceán vizén landolt. A magyar űrhajóst negyedikként segítették ki a fülkéből, s rogyadozó léptekkel ugyan, de mosolyogva jelezte: küldetése sikerrel véget ért. Az imbolygó járás teljesen indokolt volt, hiszen amikor az űrhajósok visszatérnek a Földre, ismét hozzá kell szokniuk a gravitációhoz, ezért van az, hogy kissé bizonytalanul teszik meg az első lépéseiket a kapszula elhagyását követően. Ilyenkor, ahogyan Kapu Tiborék esetében is történt, egészségügyi vizsgálatok sora, rehabilitáció, úgynevezett regenerációs fázis vár az asztronautákra, mivel az űrben a csontok, a belső szervek, így a szív is hozzászoknak a kisebb terheléshez. A magyar űrhajós, aki az említett okokból még hosszabb ideig Houstonban maradt, elmondta, hogy a landolás után a földi gravitációt sokkal könnyebb volt megszokni, mint az űr súlytalanságát, persze a Földet érést követően is pár órára szükség volt, amíg újból megszokta a „régi” viszonyokat. Arról is szólt, hogy a visszatérés óta speciális edzésprogramot követ, figyel rá nagyon, hogy izmai, ízületei és egyensúlyrendszere fokozatosan újra alkalmazkodjon a földi gravitációhoz, és visszanyerje korábbi fizikai állapotát.
Az egymást érő médiamegnyilvánulások egyikében Kapu Tibor kitért rá, hogy a családja és a barátai hiányoztak a legjobban. „Egy ilyen küldetésre való felkészülés tele van nehéz pillanatokkal, nem mindig csak jó napok akadnak, vannak nehezebbek is, és mindig ők, a családom és a barátaim voltak azok, akik új energiát adtak” – jelentette ki, kérdésekre válaszolva pedig olyan kulisszatitkokat árult el, mint például hogy az űrállomáson az első néhány napban többször is beütötte valamijét, mire hozzászokott a súlytalanságban való mozgáshoz. Kitért rá, hogy a felkészülés során az űrhajósok megtanulják, hogyan végezzenek el alapvető tevékenységeket, mint például az ételkészítés, mosakodás, mellékhelyiség használata, pakolás és beágyazás, amelyek az űrben jóval összetettebbek. A porszívózás az űrben különösen fontos, mivel a morzsák a súlytalanság állapotában a légáramba kerülhetnek, eltömíthetik a szűrőket vagy belerepülhetnek az űrhajósok szemébe. Még azt is meg kellett tanulniuk, hogyan kell az űrben aludni.
Kapu Tibor három évvel ezelőtt jelentette be a családjának, hogy űrhajósnak jelentkezett, és másfél évvel később, egy májusi éjszakán izgatottan közölte a hírt: őt választották ki az űrutazásra. Immáron pedig elmondhatja magáról: második magyar asztronautaként megjárta a világűrt.
Jancsó Kornél