Magyar pólótábor Máltán

Beszélgetés Fodor Rajmund olimpiai, világ- és Európa-bajnokkal, aki 38 évesen is játszik, miközben nemzetközi tábort üzemeltet.

Területe egyharmincada Magyarországénak, a Földközi-tenger közepén, de a szárazföldi Európától távol, Szicília és az afrikai kontinens között fekszik, az útikönyvek hangsúlyos megállapítása szerint eseményekben roppant gazdag és felettébb változatos múltjának emlékeit még a gízai piramisoknál is régebbi templomromok, középkori paloták, keskeny utcák és monumentális katedrálisok őrzik. Jártak itt rómaiak, bizánciak, arabok, és a legnagyobb befolyású lovagok persze, akik több évszázadon át székeltek Máltán. A Jeruzsálembe igyekvő zarándokok gyógyítására született Jeruzsálemi Szent János Lovagrend hagyta a túlnyomórészt ma is a római katolikus vallást gyakorló helyiekre a fantasztikus reneszánsz és barokk stílusú palotákat, a harcos históriát idéző erődöket, de az egyik leírás szerint a szigetet – a Napóleont, vagyis a francia fennhatóságot követően – 1800-tól 1964-ig uraló britek hatása a leginkább szembetűnő mind a mai napig. Például azáltal, hogy a máltaiak anyanyelvi szinten beszélnek angolul, amely a máltai mellett a szigetállam másik hivatalos nyelve. A Máltai Köztársaság 2004 óta az Európai Unió – legkisebb területű, és legnagyobb népsűrűségű – tagországa. Amelynek természeti szépsége a jelenben is lenyűgöző: hamisítatlan turistaparadicsom kristálytiszta tengerrel, aprócska öblökkel, sziklák és barlangok szabdalta partszakaszokkal, igen kellemes meleg éghajlattal.

Mindez így együtt kellő vonzerőt jelent, ám önmagában még nem magyarázza meg: miként vált Málta a magyar vízilabda egyik legnagyobb befogadójává is az utóbbi években? Merthogy a turisztikai éden hovatovább a mi pólónk egyre ismertebb reklámhordozója is – nem kis mértékben Fodor Rajmund hathatós tevékenysége eredményeképpen.

– Tény, hogy az embereknek általában nem a vízilabda, s nem is a magyar póló jut eszébe Máltáról – indította beszélgetésünket a sportág egyik legeredményesebb képviselője, aki fél évtizede vízilabda-iskolát vezet a szigetországban. – Ám ha máltai embert kérdeznél, akkor azt mondaná, hogy igen, szereti az Arsenalt, a Chelsea-t, a Manchester Unitedet, vagyis az angol focit, de a máltai vízilabdát is! Ők nagyon-nagyon régóta ismerik, szeretik a mi sportunkat. Az 1800-es évek végén, az 1900-as évek elején Máltán megalakultak különböző sportklubok, és mivel az egész országot tenger veszi körül, természetes, hogy a vízilabda is megjelent. Aztán nyilván fejlődtek a korral, ilyen-olyan betonmedencéket raktak le a tengerben, az egész mind jobban kezdett hasonlítani arra, ami az általunk ismert uszodai sportot jelenti. És hát mivel a Földközi-tenger közepén fekvő szigetről beszélünk, vagyis délebbre helyezkedik el, mint Tunisz, az észak-afrikai Tunézia fővárosa, az év tizenkét hónapjából nyolc vagy kilenc biztosan olyan, ami nem tél, nem ősz, hanem nagyon kellemes késő tavaszi, illetve kora őszi idő. Vagyis nagyon jó Málta klímája, a vízilabdára is tökéletesen megfelel.  

– Hogyan és mikor kezdődött a pólós kapcsolat?
– Még amikor karrierem zenitjén voltam – idézte fel a máltai kaland kezdetét a Szegedről elszármazott, Budapest közelében élő Fodor, egy kislány és egy kisfiú édesapja, aki a mai napig sem hagyott fel az aktív játékkal, s jelenleg az élvonalba igyekvő Újpesti VSE gárdáját erősíti. – A kilencvenes évek vége felé már lehetett hallani, hogy öregebb játékosok meghívásokat kapnak Málta szigetére, szerepeljenek az ottani nyári bajnokságban. Ami adott esetben két-három hónap vízilabdázást, heti egy mecset jelent, igen kellemes időtöltést, főleg családdal, csodás környezetben. Nekem 2008 nyarán kezdődött, akkor, amikor számomra tizenhat megszakítás nélküli válogatott szezon után véget ért az elittagság. Egy hétre rá, hogy kiderült, nem utazom a pekingi olimpiára, már Máltán voltam. Egy máltai topcsapat elnöke ugyanis rögtön megkeresett, hogy akkor ők számítanának rám. Azt mondtam, hogy rendben, próbáljuk ki, nézzük meg, milyen tapasztalatokat hoz a dolog. A családdal együtt odautaztunk, nagyon baráti volt a fogadtatás, lement a három hónap, megnyertük a kupát, a bajnokságot, minden klappolt. Előtte már Olaszországba szerződtem, mert tudvalevő volt, hogy a máltai kiruccanás három hónapra szól, miután pedig megnyertünk mindent, máris közölték, akkor szeretnék, ha jövőre is megpróbálnánk közösen. Mondtam, oké, folytatódott is tovább, mert 2009 nyarát még elvállaltam, megint megnyertük a bajnokságot, a kupát is, az újabb felkérésre viszont már nemet mondtam. Értésükre adtam, hogy nagyon kedvesek, aranyosak, viszont most már pihenni szeretnék. Merthogy én tizenöt éves korom óta minden szezont és minden nyarat végigdolgoztam rövidebb sérüléseket, betegségeket leszámítva, mert ilyen is előfordult, amikor túl voltam hajtva. Utóbbira csak egyetlen példa: 1993-ban olyan idényem volt, amikor – az egyéb meccsekről nem szólva – három korosztályban öt világversenyen vettem részt, s ott volt még a gimnázium is. Szóval 2010-et már nem vállaltam a máltai bajnokságban, e közlés előtt pedig már elkészítettem egy tervet, egy üzleti tervet egy másféle máltai jövőről. Ez a következő nyárra szólt, amiben változatlanul szerepelt a vízilabda, de már nem szerepelt az aktív játék.

– Kiszálltál a vízből, de csak félig-meddig, legalább is Máltán.
– Igen, mert az ötletemet megvalósítva csináltam egy nemzetközi nyári tábort, helyben, vízilabdával, angoltanulással egybekötve gyerekeknek. Alapvetően a 14–18 éves korosztályra lett kitalálva, a fiúk és lányok két edzés között gyakorolhatják a nyelvet, s a vízilabda mellett esti programok, túrák, kulturális élmények is várják őket a tábor heteiben. Komplett ötletet dolgoztam ki, amit az ember szépen, lépcsőzetesen megvalósít. Egy nyári tábor kifutási ideje öt-hat-hét hét, most ott tartunk, hogy az elképzeléseimet teljesen tavalyra tudtam teljesíteni, s már egy ikertábor is megjelent egy másik mediterrán országban, konkrétan Spanyolországban, Málagán. Szeretném ezt továbbfejleszteni, más országokban is létrehozni az alapkoncepció nyomán működő ikertáborokat, de persze nem egyszerű, hiszen a konkurencia már a nyitást követő nyáron megjelent itt Máltán: egy olasz edző, akinek a fia ott volt nálam az első táborban, rá egy évre lekoppintotta az ötletemet… Na mindegy, büszke vagyok rá, ez is jelent valamit, leginkább azt, hogy bevált, valamilyen szinten működik a dolog. Ráadásul úgy, hogy miközben a nemzetközi gazdasági válság erőteljesen jelen volt, 2008–2009-ben, a tábor létre tudott jönni és a maga módján lépésről lépésre tudott fejlődni. Ez nem kis dolog.

– Máltai múlt ide vagy oda, nyilván nem annyira egyszerű azért csak úgy megszervezni egy ilyen tábort, távol Magyarországtól.
– Egy évből bő egy hónap maga a tábor, de hét-nyolc hónap kell ennek teljes formába öntéséhez – tért ki a háttérmunkára a magyar és máltai mellett szaúd-arábiai bajnok és arab BEK-győztes, továbbá többszörös olasz bajnoki ezüstérmes Rajmund. –  Onnantól, hogy a gyerekek megérkeznek a máltai reptérre, egészen az elutazásig mindennek és mindenkinek a helyén kell lennie, rendben működnie, így a gyerekek szállításának, étkeztetésének, a foglalkozásoknak vízben, parton, iskolában, s folyamatos szervezéssel a nyári kiegészítő programoknak is.

– Mit kell-lehet tudni az anyagiakról, a támogatókról?
– Szponzor sajnos még nem jelentkezett, bár nagyon szívesen venném, ha az ötletet, a vízilabdás utánpótlással való foglalkozást más is felkarolná. Emellett ott van a gyerekek edukációja, olyanfajta nevelése, akár csak pár héten keresztül, ami rendhagyó, de pozitív értelemben, s követendő példának tekinthető. Ha mondhatom, az én sportszakmai hírnevemet próbálom olyan szinten kamatoztatni, hogy a gyerekek legyenek a legnagyobb nyertesei ennek az egésznek. A máltai táborban differenciált munka folyik, az angol nyelviskolában a tanárok is differenciáltan kezelik a gyerekeket, a suliban komoly teszt alapján történik a besorolásuk, attól függően, milyen szinten vannak, ezért is hasznosak a velünk töltött hetek. Hogy milyen az otthoni érdeklődés? Magyarok kevesen jönnek-vannak velünk, a tábor árfekvése azért nem a magyar pénztárcára lett kitalálva, de az én oldalamról azt emelném ki: a magyar gyerekek mindig előnyt élveztek és élveznek nálam. Óriási kedvezményeket szoktam és tudok nekik biztosítani, amennyiben jelentkeznek. Mert nem véletlenül magyar tábor ez, ahol tudok, segítek a mieinknek. Így a máltai, málagai mintára, idén nyártól létrehoztam Szarvason is egy tábort, kizárólag magyar gyerekeknek, amelynek a lényege az egyéni képzés, hiszen csapatoknak már évek óta működik… Ott a korosztály a 1998–2002-es. Azt persze senki ne gondolja, hogy pár hét alatt a gyerekből korosztályos válogatott lesz, de arra gondolhat a szülő, hogy akár a két hét alatt is szerez a gyereke életre szóló nemzetközi barátságokat, miközben pólótudása és angoltudása is fejlődik.

– Mennyire nemzetközi a tábor, mekkora a külföldi érdeklődés?
– Széles körű. Huszonegy országból volt már táborozó az elmúlt négy szezonban, Kanadától kezdve Dél-Afrikán át az arab országokig, aztán az Egyesült Államokból és Európa sok országából is. Skandinávia és Dél-Amerika még fehér folt, de például nagyon sokan jönnek Oroszországból, még keletről, Szibériából és Kamcsatkából is. Nálunk mély barátságok is születnek, látom,mert a FB-on nyomon tudom követni a srácaim beírásaiból a kapcsolattartásuk intenzitását és mélységét. Vannak visszajáróink, a táborok értékét mutatja, hogy bőven 70 százalék feletti a visszajáró gyerekek aránya, akik hozzák a társakat is magukkal. Az én táborom az egyéni képzésre épül, de hadd említsem meg, hogy speciális sporttábor-szervezéssel is foglalkozom. Ha például a szentesi U17-esek csapata szeretne egy hét máltai edzőtábort, megtalálnak, és én nekik megszervezem, amire szükségük van itt, de ez már egy másik történet.

– Térjünk is vissza az „első történethez”: milyen módon népszerűsítik a máltai és most már a málagai tábort?
– A marketing-reklám része, hogy van honlapunk, méghozzá többnyelvű, még lengyelül is olvashatók vagyunk, amúgy meg angolul, olaszul, spanyolul, németül, franciául, oroszul és persze magyarul ismerhetők meg a programjaink a www.hwpsc.com oldalon. A magyar vízilabdának mint világmárkának az egyik képviselője, píárosa, marketingese, mindenese vagyok, azt képviselem és adom tovább jómagam is, amit itthon Magyarországon sok uszodában az ifjú pólóspalánták magukba tudnak szívni. Mindennek alapfeltétele, hogy angolul és olaszul is beszélek, mert a nyelviskolán kívül a vízi oktatás is angolul zajlik. Szakemberek segítenek nekem, a szakmai részt megosztom Kásás Zoli bácsival, Pelle Anikóval, Vincze Balázzsal, Kovács Robival, Dávid Zolival, Szilágyi Kristóffal s öcsémmel, Fodor Ádámmal, ők a közreműködők, ők alkotják a máltai tábor stábját. De szakmailag további vonzerőt jelenthet, hogy a tízcsapatos máltai elitbajnokságban világsztárok sora játszik a három nyári hónapban, amikor az ob-juk zajlik. Éppenséggel három-négyezer ember szurkol a rangadókon, s olyan pólósokat láthat, mint például honfitársaim, Biros Peti vagy Molnár Papesz.

– És Fodor Rajmund?
–Mivel soha nem álltam le, jól érzem magam a bőrömben. Remélem, nem is fogok még jó darabig felhagyni az aktív játékkal, de persze manapság már akadnak egy-egy évben olyan hosszabb szakaszok, amikor hónapok telnek el, míg egy normális vízilabda-mérkőzést játszom. Ezzel azonban semmi gondom nincs, hiszen már nem az a fő vezérvonala az életemnek, hogy meccset meccs kövessen. Csak hát annyira szeretem ezt a sportot, csinálni is, edzeni is, hogy amíg a családom és az időbeosztásom engedi, addig mindenképpen szeretném folytatni. Már csak azért is, mert jó, ha az ember fitten tartja önmagát, ha odafigyel magára.         

Jancsó Kornél