Nadal is búcsút intett

A csúcstenisz világában csak Big Three-nek, vagyis Nagy Hármasnak nevezett trióból Roger Federer után másodikként Rafael Nadal is a búcsú mellett döntött, így immár csak Novak Djokovics maradt meg egyedüli aktív játékosnak a sportág „szuper öregei” közül.

Mondhatni, időnk bőven van még a harmadikkal, a szerbek klasszis teniszezőjével foglalkoznunk, mert a 37 évesen is kiváló erőállapotnak örvendő, eddig 24 Grand Slam-tornát nyert „Nole” esetében kizárt, hogy még idén szintén a visszavonulás mellett döntsön. Ahogyan a svájciak óraműpontossággal játszó Rogerjének 2022-es búcsúja is örök érvényűnek szólt, úgy bizonyos, hogy a spanyolok nemzeti büszkeségét sem látjuk már a 2025-ös idénytől…

Ahogyan a 40 esztendősen, 20 Grand Slam-torna győzteseként elköszönt Federernél tudomásul kellett vennünk, hogy az idő eljárt felette, Nadal esetében a 38 életévre még rárakódott a legfőbb kényszerítő tényező: az immár kiheverhetetlen sérülések serege a mallorcai születésű világsztárnak.

Októberi bejelentésében, amely a sportpályafutás befejezéséről szólt, elhangzott, hogy a 22-szeres Grand Slam-nyertes számára nincs tovább, vagy ahogyan ő fogalmazott: „elég volt”. A nem véletlenül elnyűhetetlen „vasembernek” titulált, a kitartás fáradhatatlan harcosának is okkal tekintett Nadal nem tudta legyőzni önmagát, az általa is elvárt nívót immár képtelen volt megjeleníteni a teniszpályán, mert újból tökéletesen egészségessé már nem tudott válni. “Az elmúlt két év különösképpen nehéz volt, egyszerűen már nem tudok játszani úgy, hogy valami ne hátráltatna” – fogalmazott búcsúvideójában.

A sérülésekkel folytatott harcát mi sem jellemzi jobban, mint hogy 16 Grand Slam-tornát hagyott ki különféle fizikai gondok miatt. Ha nem így történik, gyaníthatóan nem reked meg a négy legnagyobb tornán elért 22 elsőségnél, amelyek közül négyet gyűjtött be a US Openen, míg két-két alkalommal volt a legjobb az Australian Openen és Wimbledonban. A további 14 címe mindegyikét pedig a Roland Garros salakján, a francia nyílt bajnokságon harcolta ki, egyedülálló rekordot állítva fel ezzel Párizsban, ráadásul elképesztő, 112–4-es győzelem-vereség mérleggel. Sajátos keretet szab karrierjének a tény, hogy 2005-ben itt nyerte az első Grand Slamjét, 2022-ben pedig az utolsót is. És ha már érdemek: Nadalnak van két – egy egyéniben és egy párosban elért – olimpiai bajnoki címe, összesen pedig 209 héten keresztül állt a világranglista élén 2008 és 2020 között, abban a szűk két évtizedben, amelyet a Nadal-Federer-Djokovic „szentháromság” uralt a sportág történetében.

Ami a Big Three-n belüli „különmérleget” illeti, Federerrel, akit pályafutása fő riválisának nevezett, Nadal 40 mérkőzést játszott, a spanyol 24, míg a svájci 16 alkalommal nyert. A hármason belül Nadal a legtöbb meccset Djokoviccsal vívta, 60-szor találkoztak egymással, s párharcukat a szerb nyerte 31- 29-re. A statisztikánál nem kevésbé érdekesek a reakciók, amelyek Nadal  elköszönésének hírére érkeztek. „Mindig azt reméltem, hogy ez a nap soha nem jön el. Köszönjük a felejthetetlen emlékeket és azokat a hihetetlen eredményeket, amelyeket a mindannyiunk által szeretett játékban elértél. Óriási megtiszteltetés volt” – fogalmazott Federer, és hozzátette: “micsoda pályafutás, Rafa!” Djokovics méltatásában a játék iránti szenvedélyét és töretlen küzdőszellemét emelte ki pályatársának, aki „egész nemzedékeket inspirált”. A szerb hozzáfűzte: mindig is nagyra becsülte, sőt csodálta a spanyolt, majd így zárta gondolatait: ”Neki és Federernek köszönhetően nőttem fel, és váltam azzá, aki ma vagyok. Ez mindig összeköt minket, és ezért mindig hálás leszek.”

Jancsó Kornél