Sportolóink eleddig 495 érmet – közte 176 aranyat – nyertek a nyári olimpiákon, joggal feltételezhetjük hát, hogy a soron következő ötkarikás játékokon elérjük, sőt túl is szárnyaljuk a fél ezres összmennyiséget, ahogyan okkal várhatjuk a 180-as „aranyhatár” leküzdését is. Már csak azért is, mert a magyar az említett medálkollekciót tekintve a legeredményesebb olyan nemzet, amely még nem rendezett olimpiát. (Zárójelben megjegyezhetjük: pedig bizony akartunk több ízben is házigazdák lenni, ám ilyen-olyan okból eddig még sosem sikerült…) Na de hol és mikor is lesz az a bizonyos „soron következő”?
A hol?-ra egyszerűbb a válasz: hát ugyanott, vagyis Japán fővárosában, ahol 1964-ben éppenséggel már volt egyszer nyári olimpia. Miután a NOB neki ítélte a 2020-ast, magától értetődő, hogy a sorszáma szerint XXXII. ilyen játékok otthona is Tokió lesz – csak éppen nem 2020-ban. Merthogy közbeszólt egy korábban sosem volt, legfeljebb scifikben vagy horrorfilmekben felbukkanó katasztrófa: a világot, az emberiség egészét fenyegető koronavírus. Amely végigsöpörve a földgolyón, kalodába zárta az országokat, ellehetetlenítve a normális életet, benne az olimpia megrendezését is 2020 nyarán, július 24. és augusztus 9. között.
A lángot március 12-én a klasszikus történelmi miliőben, a görögországi Olümpiában, az i.e. 776-ban tartott első ókori játékok színhelyén a hagyományos mód és rend szerint – korhű jelmezbe öltözött papnők közreműködésével, a nap sugarainak segítségével – meggyújtották ugyan, s el is indult az olimpiai fáklyát vivő staféta, amely azonban Japánba érve hamarosan leállásra kényszerült. Az eredeti tervek szerint a láng 121 napon át, 47 japán prefektúrán keresztül 20 ezer kilométert megtéve jutott volna el a megnyitóra, de a váltót törölték annak nyomán, hogy menet közben eldőlt: a világjárvány miatt nem idén, hanem jövőre rendezik meg a játékokat.
“Most nem a sport, hanem az emberi élet védelme a legfontosabb” – hallhattuk a láng „megfékezése” előtt, a halasztás március 24-én elhangzott bejelentését követően Thomas Bach NOB-elnök szavait.
Bach utóbb arról is beszélt, hogy minden lehetőséget megfontoltak, ugyanakkor – megfogalmazása szerint – „a kezdetektől nyilvánvaló volt”, hogy a törlést a NOB semmilyen módon nem támogatja.
Ami tény: az ötkarikás játékokat korábban a különböző bojkottok, politikai megmozdulások, doppingbotrányok, de még terrorakciók is csak megzavarni, vagy részben megcsonkítani voltak képesek, megtartásukat és befejezésüket meggátolni egyszer sem. Mindazonáltal a halasztás példa nélküli az ötkarikás mozgalom újkori – 124 éves – történetében, korábban ilyen sosem fordult elő, viszont törlés igen, ráadásul nem is egyszer. Első alkalommal 1916-ban, az első világháború alatt maradt el, míg további kettő a második világégés miatt 1940-ben és 1944-ben. Az 1916-os a német fővárosban lett volna, a törölt esemény utóbb így került be a sporthistóriába: „VI. olimpiai játékok, Berlin, 1916. A háború miatt elmaradt.” Viszont a sorszámát megtartotta, ahogyan a másik kettő is. Az 1940-es ráadásul éppen Tokióban lett volna, de ezt is – a XII.-et – meghiúsította a háború, majd az 1944-es, XIII. nyári olimpiát is, amelyet a NOB annak idején Londonnak ítélt.
A XXXII. nyári olimpia viszont, hogy visszatérjünk a mába, meg lesz tartva, csak éppen nem 2020-ban, hanem – hacsak valamiféle újabb vis maior közbe nem szól… – egy esztendővel később, 2021. július 23-a és augusztus 8-a között, hogy a bevezetőben említett kérdések másikára, a mikor lesz?-re is kitérjünk. Február végére készült el az utolsó is a versenyhelyszínek közül, mégpedig az úszók otthonául szolgáló vizes központ, amelyben majd a műúszó- és műugróversenyeket is rendezik. A többivel már előbb megvoltak, így a gyeplabda-arénával és a szlalom kajak-kenu pályával, ezek is azok közé a létesítmények közé tartoznak, amelyeket a játékok után nem építenek át vagy bontanak le. Összesen 43 helyszínen zajlanak majd a küzdelmek, 33 sportág 339 versenyszámában, vélhetően 206 nemzet megközelítőleg 12 ezer sportolójának részvételével. A központi létesítmény a Nemzeti Olimpiai Stadion, amely nem vadonatúj: 1958-ban építették az 1964-es nyári olimpiára. 2021-re leginkább csinosítani kell, itt lesz a megnyitó és a záróünnepély, a sportesemények sorában pedig várhatóan több labdarúgó-mérkőzést is játszanak benne. A Meiji templom közelében fellelhető stadionban 48 ezer ülőhely van, összesen pedig csaknem 58 ezren férnek el benne. Nem kétséges: legalább ennyien ott lesznek az említett két ceremónián, a nyilvánvalóan telt házas július 23-i nyitányon és augusztus 8-i záráson. Az új dátum adott, viszont egyelőre leginkább a találgatás szintjén lehet válaszolni arra, hogy mekkora plusz kiadást követel meg a tokiói csúcsesemény, amelybe már eddig is tetemes summákat öltek bele a házigazdák.
Hivatalos adat ugyan nincsen, több szakértő becslése azonban úgy hangzik, hogy a halasztás Japánnak 670 milliárd jenbe kerülhet, ami magyar pénzre átszámolva irdatlan összegre, 1,9 billió forintra rúg. Ez más elosztásban 1900 milliárdot, vagyis tizenkét nullát tartalmazó kalkulust jelent… Ha ehhez hozzávesszük – mert nem is tehetünk mást -, hogy az eredendően is magas olimpiai költségvetés idővel, ha igaz, 406 milliárd forintnyit tett ki, akkor még inkább érzékelhető, hogy további hatalmas anyagi áldozatot kell hoznia Japánnak, ha a megálmodott és elvárt nívón szeretné a játékokat megrendezni, márpedig nyilvánvalóan ez a cél, a kényszerű költségcsökkentés korábban kinyilvánított szándékával együtt is.
Ami az újabb költségeket jelenti, sem a NOB, sem a szervezők nem szolgáltak konkrét számokkal, de Bach annyit azért mondott, hogy a plusz kiadásból „minden érintettnek részt kell vállalnia”.
Elsőként Kanada jelentette be, hogy ha marad az eredeti – 2020-as – időpont, nem indítja sportolóit Tokióban, majd az újabb, s egyre hangosabban szólók között megjelent az Egyesült Államok is. A sportban, s a sportszponzorálásban is befolyásos nagyhatalom fellépése (hogy mást ne említsünk: az NBC a nyári olimpiák tévéközvetítéseiért dollár százmilliókat fizet) megadta a végső lökést, amikor azt kérte a NOB-tól és a japán vendéglátóktól, hogy a tokiói olimpiát halasszák el.
Nyilvánvalóan nemcsak financiális gondok adódnak az olimpia „eltolásából”. Megkerülhetetlen, és egyelőre megválaszolatlan kérdés például, hogy miképpen módosul, változik-e a pandémia által ugyancsak sújtott szponzorok, a NOB támogatói között felvonuló világcégek hozzáállása, vagy hogy mi lesz a sportolók lakhelyéül szolgáló olimpiai faluval, melynek lakásait a nyári versenyek után, még idén értékesítették volna. Aztán: hogyan oldják meg az olimpiai létesítmények őrzését, karbantartását, vagy ott van a már lefoglalt és kifizetett szállások ügye, a repülőjegyek kérdése… Még leginkább a versenynaptárban előállt eseménytorlódás gondja tűnik viszonylag gyorsan orvosolhatónak. Már pusztán azért is, mert viszonylag hamar sikerült kitérnie egymás útjából a világ első és harmadik számú sporteseményének, azaz az olimpiának és az atlétikai világbajnokságnak. Utóbbit csaknem akkor rendezték volna, amikorra a 2020-as játékokat áttették, ám voltak annyira bölcsek és rugalmasak a sportok királynőjét irányítók, hogy ők is későbbre – 2022 júliusára – halasszák saját vébéjüket, így elkerülve az ütközést.
Felötölhet bennünk a kérdés: vajon a 2021-es Tokió 2020, vagyis az egyéves előre ugrás mennyiben befolyásolja, milyen mértékben hozza nehezebb helyzetbe a sportolókat, köztük a mieinket, akiknek ugyanúgy alkalmazkodniuk kell az új helyzethez, mint riválisaiknak.
Milák Kristóf világ- és Európa-bajnok úszónkat például bevallása szerint nem viselte meg, hogy 2021-re került át az olimpia. „Ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Még mindig jobb, mintha végleg törölték volna, ez volt a legkedvezőbb lehetőség” – mondta a 20 éves versenyző, aki 200 méter pillangón tavaly világcsúccsal győzött a világbajnokságon. Esetében persze a kor mit sem számít, sőt, a következő hónapokban még jobb lehet, viszont a magyar élsportolók között akad jó néhány olyan klasszis is, akinek bizony nem feltétlenül jön jól az egyesztendőnyi „plusz”. Nyilván a rutint is felhasználó, bölcsen átgondolt felkészüléssel képesek lehetnek ugyanolyan teljesítményre, mint amilyet az idén nyáron nyújtottak volna, de azért adódhatnak gondok abból, hogy jövőre további egy évvel idősebb lesz – más nézőpontból: persze tapasztaltabb is – .
Példának okáért a pólóválogatott kapusa, a 37. születésnapját éppen az olimpia idején ünneplő Nagy Viktor. Jó eséllyel ott lehet a 2021-es játékokon az idén negyvenéves olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó, a visszavonulási tervét prolongáló Ungvári Miklós, és bízzunk benne, hogy hozzá hasonlatosan versenyképes olimpikon marad a háromszoros ötkarikás aranyérmes kajakos, Kammerer Zoltán, aki márciusban volt 42 esztendős, a még nála is idősebb asztaliteniszező, Fazekas Mária, s a Tokióra három olimpiai aranyérem birtokosaként készülő Hosszú Katinka is, aki 32 évesen ugrik majd vízbe az „eltolt” játékokon. Ahogy a nem olimpiai bajnok férfiúszók legjobbikának megválasztott, most decemberben 35 éves, ötkarikás ezüst-, vb- és Eb-aranyérmes Cseh László esetében sem lehet megmondani, hogy biológiai órája reménykeltően „ketyeg-e” még másfél év múlva is…
A végére maradt, de vidám zárszónak semmiképpen sem nevezhető az a hír, amely e cikk leadásakor, április végén érkezett arról, hogy a 2021-es olimpia – amelynek már pusztán marketing-okokból is megtartották eredeti nevét: a Tokió 2020-at – akár jövő nyárról is tovább csúszhat újabb időpontra. Rémhírterjesztés vádjával aligha vádolható tudósok nyilvánultak meg akképpen, hogy bizony a halasztás halasztása is bekövetkezhet, ha nem lelnek rá időben a kutatók a koronavírus elleni hatásos gyógyszerre.
„Amíg nincs vakcina, nehéz lesz elhatározni, mikor lehet az olimpia – fogalmazott Ivata Kentaro, a fertőző betegségek japán professzora. – Nem hiszem, hogy az olimpiát meg lehet rendezni jövőre.” Hozzátette: a tokiói játékok megtartásának feltétele, hogy világszerte megfékezzék, és kordában tartsák a koronavírus-járványt. Szerinte akkor lehetne szó olimpiáról, ha például nézők nélkül zajlanának a versenyek, vagy rendkívül korlátozott lenne a résztvevő országok száma.
„Japán jövő nyárra képes lesz kezelni ezt a betegséget, de nem hiszem, hogy ugyanez a világon mindenütt így lesz” – mondta.
Egy másik tudós ember, Devi Sridhar, az Edinburgh-i Egyetem professzora szerint is a játékok jövő nyári megtartása azon múlik, hogy lesz-e addigra védőoltás. Ali S. Khan, a Nebraskai Egyetem dékánja ugyanakkor úgy vélekedett, 15 hónap elegendő a közegészségügy számára, hogy ezt a problémát oltás vagy gyógyszer nélkül is kezelni tudja. Zach Binney, az amerikai Emory Egyetem epidemiológusa viszont a kétkedők sorába lépett, mondván, szerinte is meg kell várni a vakcinát egy ilyen jelentős esemény megrendezésével. A jövő nyári időpontot túlságosan optimistának tartja, és amint mondta: védőoltás nélkül a tömegben minden egyes ember kockázatot jelent, vagyis 50-100 ezer néző előtt versenyeket, mérkőzéseket rendezni óriási kockázat.
Hogy mikorra lesz-lehet vakcina? Binney azt várja, hogy 2021 végére készülhet el. Jason Kindrachuk, a kanadai Manitoba Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője ennél derűlátóbban nyilatkozott, szerinte a vakcina egy év múlva rendelkezésre áll majd. A már idézett Sridhar úgy vélekedett, hogy akkor reális az olimpiarendezés, „ha egy éven belül megtaláljuk az oltóanyagot, amely hatékony, mindenki számára elérhető, s megfizethető lesz”.
„Ha viszont nem történik tudományos áttörés, akkor irreális a rendezés” – tette hozzá.
Jancsó Kornél
