A Sportbisztró a lelke az egésznek
Tóth Sándor neve egybeforr a vízilabdával, a BVSC Sportegyesülettel és immár a Sportbisztróval. Professzionizmusa, elhivatottsága, munkamorálja a siker záloga.
Gyakorlatilag 1967-ben jöttem le ide először, az M3-as túloldaláról. Innentől megpecsételődött a sorsom. Mondhatom, hogy ős BVSC-s vagyok. Itt nőttem fel, úszóként, majd később vízilabdázóként. A sikereket itt értem el, bajnoki győzelmek, kupagyőzelmek, 80-as években válogatottság, világbajnoki, Európa bajnoki ezüstérem, utána külföldi játék. Ezt követően még pár évet itthon játszottam, majd vállalkozásba kezdtem, így kerültem bele a mai Stex ház területére, ami ma már úgy gondolom, hogy fogalom a vendéglátás világában.
Először csak a vízilabdával foglalkoztam. A 2000-es évek elején kezdtem el magát a BVSC-t irányítani. Idővel sikerült Szentpáli Gábor barátomat ügyvezetőnek idehozni. Szatmáry Kristóf éveken át érdeklődött a klub iránt és 2012 után elvállalta az elnöki szerepet. Neki köszönhető, hogy bekerültünk a kiemelt klubok közé és gyakorlatilag tíz éve megindult egy nagyon intenzív projekt, ami megnyilvánult a létesítmények fejlesztésében és maga a sport és a sportolókkal való hozzáállásunkban, finanszírozásában.
A Sportbisztró által kialakult egy közösségi terünk, egy éttermünk, aminek a BVSC a 100 % tulajdonú üzemeltetője és immár több mint nyolc éve. A fő cél az volt, hogy a sportolóknak helyben tudjunk étkezést biztosítani. Kellett egy jó szolgáltatás, kialakult egy gárda, akiket Pál Zsolt a kezdetektől fogva üzletvezetőként irányít.
A Sportbisztró egy külön működési egység, amely a tavalyi évben tízmillió forint osztalékot fizetett be a BVSC kasszájába. Ebből is érzékelhető, hogy alapvetően egy vállalkozó klub vagyunk.
Mindig a saját lábunkon próbálunk állni, így például az úszásoktatást sem adtuk bérbe, a teniszpályánk, a magánóvodánk is hasznot termel.
Valójában ez az étterem a lelke ennek az egésznek, egyfajta csapatépítő hely, ahol mindenkit szeretettel várunk.
