A bor a barátság olaja

100 hektáros szőlőterület, széles termékpaletta és temérdek kérdés várt rám Balatonfőkajáron, a Feind pincészetben. Vendéglátóm, Feind Péter pontos leképeződése a pincészet grafikai arculatának: Jókedvű, fiatal, lendületes és tudatos. Magabiztosan vezet végig a 70 hektáros főkajári „szőlőrengetegben”, bemutatva az általuk termesztett fajtákat, az alkalmazott metszési módokat. Sok pincészetben találkoztam már azzal a módszerrel, hogy termelnek kékszőlőt, aztán majd a pincében eldől, mi lesz belőle: rosé, vagy vörösbor. Persze Feindék már a metszés pillanatától szem előtt tartják, mi kerül majdan a palackba.

Az ültetvény szenzációs. Nem csak azért, mert 70 hektár egybefüggő szőlőtengert ritkán látunk Magyarországon. Egy déli, délnyugati kitettségű, löszös, mészköves, lejtős térszínen járunk, ahol a domb tetején egészen más viszonyok jellemzőek, mint az alján. Ez azt eredményezi, hogy csapadékos évjáratban a felső harmadban, aszályos nyarakon az alsó fertályon szebb a termés. Átlagosan 5.300 – 5.400 tővel számolhatunk hektáronként, ami lehetővé teszi a gépesített művelést, de teret nyújt a tervezett koncentráció eléréséhez szükséges terméskorlátozásra is.

-Mindössze másfél hektár szőlőültetvénnyel indult a családi gazdaságunk. – meséli Péter. Ez a nagyságrend hobbi-kertnek nagy volt, de valódi megélhetést nem biztosított családunknak. A kárpótlás során kialakított 16 hektáros terület azonban már elegendő potenciált jelentett a saját lábra álláshoz. Azóta a szomszédos, önállóan életképtelen ültetvények felvásárlásával tudtuk növelni területeinket.

A pincészet által használt fajta-kavalkádra vonatkozó kérdésemre vendéglátóm elmondja:

-Bár erősen feszegetjük, ám de átlépni nem tudjuk a magyar szőlészet és borászat határait. Most még nem állnak rendelkezésünkre a kellő információk ahhoz, hogy kialakítsunk egy sokkal szűkebb fajtaválasztékot, amelyre igazán megfelelőek adottságaink. 40 – 50 év múlva biztos vagyok benne, hogy a mai 17-18 fajta 4-5 fajtára szűkül majd, de addig még tengernyi információra van szükség, ezért kísérletezünk, keressük az utat, amely elvezet bennünket az egyediség világába, amit piacaink is jól értenek majd.

A birtokszemlét követően Péterrel a pincészet vendégfogadási centrumába, a Balatonfőkajár közepén álló vinotéka – kóstolóterem komplexumba vonulunk vissza a világ zaja elől. A kóstoló helyiség atmoszférája, bútorzata, a csendben dohogó kandallóval, a „tájba illő” hűtőkben megbúvó borok, a kóstoló poharak látványával a XIX. század végi polgári miliőt sugallja, amelynek célja, a terembe lépve lelkünk megemelése, felkészítése az elkövetkező borkóstolóra.

-Termékpalettánkat strukturáltuk a piacaink számára. Pincészetünk alapborait kereskedelmi forgalomba szánjuk. A reduktívan készülő borok könnyen érthető, szerethető, gyümölcsös, illatos tételek, amelyek jól kapcsolhatóak otthoni étkezéseinkhez. Prémium borainkat a gasztronómia igényeinek kielégítésére komponáljuk, fahordós érleléssel nemesítjük. – mutatja be Péter a pincészet borstruktúráját.

A kóstoló során aztán úgy jártam, mint a kisgyermek a játszótéren: illatfelhők és íz bombák között röpködve nehezen tudtam eldönteni, mivel is játszanék szívesen.

Már régóta figyelem borkóstolók alkalmával a bor társadalomszervező erejét. A program előrehaladtával oldódnak a feszültségek, nő a koncentráció és a jókedv, mindenkiből előbukkan a jobbik énje. A mai kóstoló végén is Jack Tibor bátyám – régi tanítómesterem – szavai jutnak eszembe: „A bor a barátság olaja”.