Látogatás Verne világába
A belvárosi Váci utca forgatagából a földalatti kulináris élvezetek Mekkájába csöppenünk, ha betérünk a budapesti Verne Étterembe. Az utcában arra sétálgatók rácsodálkoznak az étterem előtt álló aranyló búvárruhás felfedező alakjára, amikor elhaladnak az vendéglő piros ponyvája előtt.
A Jules Verne téma körüli érdeklődésünk okán társaságommal úgy döntöttünk, hogy beülünk a budapesti Verne Étterembe átélve a tökéletes vízalatti hatás élményét. Természetesen a kellemes nyári estéken, amikor szívesebben időzünk a szabadban, a teraszt is választhatjuk.
Amikor elindultunk a földalatti mélység felé, az volt az elképzelésem, hogy egy olyan helyiségbe fogunk érkezni, ami drámai dekorációval igyekszik visszaadni a Jules Verne által megálmodott misztikus világot. Ezzel szemben az étterem dekorációját kifejezetten kifinomultnak és ízlésesnek találtuk. A belső tér lekerekített kialakítása miatt azonnal egy tengeralattjáróban éreztük magunkat. A plafonon végigfutó csővezetékek rendszere és a falakon található irányítópultok miatt az étterem úgy néz ki, mintha tényleg Nemo kapitány titokzatos birodalmában vendégeskednénk. A falak mentén és a padlóban végigfutó neon-világítás, melyek segítségével a vízalatti jármű lakói könnyedén közlekedhetnek a sötét kamrák között, pont olyan, amit az ember egy tengeralattjáróban el tud képzelni.
A pincérünk az asztalunkhoz vezetett minket, majd átadta a teljes itallapot a tekintélyes étlappal együtt. A kínálatot böngészve megállapítottuk, hogy minden bizonnyal sikerül majd csillapítani az éhségünket. Rengeteg ételtípus közül választhattunk: a magyar konyha specialitásai, a tenger gyümölcsei, a különféle steakek, a csirkéből készült ételek és a tészták mind szerepeltek az étlapon, de mi a kétszemélyes Verne magyaros bőségtál rendelése felé hajlottunk.
Mivel látogatásunk során a lehető legtöbb ízélményt vágytuk megtapasztalni, vendégem és én úgy döntöttünk, hogy két külön főételt rendelünk. Az én választásom a camambert-el és húsos szalonnával töltött csirkemellre esett, melyhez spenótos burgonyát ajánlottak köretként. Vendégem a mustárral, fokhagymamártással és zöldborssal elkészített sertésszelet mellett döntött, melyet lilahagymás burgonyával kínáltak.
Amikor megérkeztek a gőzölgő finomságokkal teli tányérok, megkezdtük lakománkat és elmerültünk a csodálatos ízek és illatok izgalmas, ugyanakkor nosztalgikus- és komfortos hangulatot ébresztő világában. A csirke megfelelően szaftos és rendkívül ízletes volt, a spenótos burgonya a sajttal és a húsos szalonnával tökéletes ízharmóniát alkotott.
A sertéshús különleges pikantériája a mustárnak és a fokhagymamártásnak volt köszönhető. A steak burgonya tökéletes volt, kívül ropogós, belül pedig meleg és lágyan omlós állaga remekül passzolt a fűszeres szafthoz.
A főétel adagok még a legnagyobb étvágyat is kielégítik, s bár mi szívesen elfogyasztottunk volna mindent a tányérunkról, megálljt parancsoltunk magunkat, hiszen a desszert még hátra volt. Az olyan desszert fanatikusok, mint én, tudják, hogy mikor kell abbahagyni az evést az étkezés tökéletes befejezése érdekében.
Mielőtt kimondhattuk volna, hogy „Nemo kapitány” a pincérünk megjelent azzal a bizonyos desszerttel, amit valójában már a főétel megrendelése előtt kiválasztottunk magunknak. S bár már a főétellel is tökéletesen jóllaktunk, nem tudtunk ellenállni a hideg vaníliafagylalt és a lágy, gazdag csokoládéfelfújt rabul ejtő kontrasztjának.
Már a capuccinónk utolsó kortyainál tartottunk, amikor a pincérünk ismét felénk vette az irányt. Mivel úgy éreztük magunkat, mint két töltött pulyka, kissé feszülten vártuk, hogy mit tesz majd le ismét az asztalunkra. Elképzelhetetlen volt számunkra, hogy bármi egyebet elfogyasszunk, de megnyugvással lélegeztünk fel, amikor megláttuk, hogy a tálcán két pohár házi szilvapálinka imbolyog felénk.
Amikor kidöcögtünk az étteremből és ismét csatlakoztunk a Váci utcán hömpölygő tömeghez, még egyszer, utoljára búcsút intettünk az aranyosan csillogó szobornak és vele együtt a körülötte fotózkodó turistáknak is.
www.verne.hu
