Nincs új a narancs alatt
Az utóbbi években a borok világa után érdeklődők előtt újra meg újra felbukkan egy izgalmas kifejezés, méghozzá a narancsbor. Ki tudja, ez talán valami vicc, vagy új hóbort, felkapott trend lenne? Nos, ahogy vesszük. Végül is, egy több évezredes múltra visszatekintő borkészítési eljárás is lehet divatos, nem igaz? Ebben a cikkben szeretném egy kicsit körbejárni a narancsbor-kérdést.
Bármilyen triviális, a legelején jó tisztázni: a narancsbor nem narancsból készül, nem is adnak hozzá a déligyümölcsből semmilyen formában. A nevét elsősorban a színének köszönheti, és sokszor az illatában is visszaköszön a narancshéj, esetleg kandírozott formában. Ám ettől függetlenül ez egy ízig-vérig szőlőből, méghozzá fehérszőlőből készülő ital.
Mint a bevezetőben említettem, narancsbort már néhány ezer éve is készítettek (akkor még minden bizonnyal nem ilyen néven futott), méghozzá a borászat őshazájában, Grúziában – illetve régi-új nevén Georgiában. Apropó, azt érdemes tudni, hogy több mint 400 őshonos szőlőfajtát tartanak számon ebben az országban. Hihetetlenül változatos ültetvényekkel találkozhat, aki ellátogat erre a sokszínű, izgalmas vidékre.
No de vissza a narancsborhoz. A technológia lényege, hogy szüret után a fehérszőlő mustját hosszú időn át héjjal és kocsánnyal együtt áztatják, miközben zajlik az erjedés. Ez azzal jár, hogy számos aroma oldódik bele a cefrébe, valamint a nevéhez méltó színt is ekkor nyeri el. Efféle eljárás általában a kékszőlőből készülő vörösöknél általános, és e tekintetben akad is néhány párhuzam. Például a narancsborokat is érdemes a fehéreknél megszokotthoz képest néhány fokkal magasabb hőmérsékleten kóstolni, úgy teljesebb élményt adnak.
Ha ismét visszakanyarodunk a georgiai borászati technológiához, akkor egy fogalommal még mindenképpen meg kell ismerkednünk, ez pedig nem más, mint a kvevri. Egy nagy agyagedényről, amforáról beszélünk, melybe a mustot töltik. Ebben a – jellemzően a föld alá temetett – edényben megy végbe az erjedés, és itt is érlelik a borokat. A modern narancsborok már nem feltétlenül követik ezt az utat, bár tény, hogy Magyarországon is kísérletezgetnek néhányan a kvevrivel. Hazánkban inkább a hordós érlelés a gyakoribb, így történt ez az egyik legújabb narancsbor esetében is.
A Streit-Zagonyi Pincészet idén először dobott piacra narancsbort, a limitált, néhány száz palackból álló tétel igazi különlegességet ígér. 2022-es évjáratú hárslevelű szőlőből készült, száraz borral állunk szemben. A szőlő 14 napon át ázott a héján, ezt követően néhány hónapot kisméretű hordóban töltött el az érlelődő bor. Szűrésen és derítésen esett át, mielőtt a stílszerűen narancssárga csavarzárral ellátott palackba került volna.
A Siklós környékéről származó szőlő bora illatban és ízben is gyümölcsös, frissebb és érleltebb aromák váltakozva jelentkeznek a kortyban, melyet kellemes, finoman kesernyés íz kísér. A hárslevelű mézessége is jól megjelenik benne, ellenpontozva a fanyar jegyeket. A bort a nyár közepén kóstoltam, ezért behűtve is megpróbálkoztam vele, és kifejezetten üdítő élményt eredményezett.
Lehet filozofálgatni azon, hol helyezzük el ezeket az italokat a palettán, milyen réteg-fogyasztóknak ajánljuk őket. Ami engem illet, egyvalamiben hiszek: az ilyen különlegességeket meg kell kóstolni, és eldönteni, találkozik-e az ízlésünkkel. Csak a hasznunkra válik, ha tágítjuk a horizontot, új ízekkel és illatokkal ismerkedünk meg, és az eddigi tapasztalatok alapján a Streit-Zagonyi Pincészet narancsbora sokaknál okozhat rákattanást….
Bertalan György
