Saját borainknak nincs párja
Benyeda Tibor
Remélem apám és anyám büszkék lennének rám. A 70-es években keceli birtokunkon a paraszti gazdaságot vállalták, megküzdve számtalan próbatétellel. A szőlő egy nemes növény, amellyel a sok nehézség ellenére jó együtt dolgozni. A lelkemben, 1981-ben, igent mondtam ennek a varázslatos világnak. Ezt követően Budafokon tanultam borásznak. A családi hagyományok is megdobbantották a szívem. Az anyám által féltve művelt Zweigelt szőlőt folyamatosan műveltük és szeptemberben szüreteltünk. Ennek eredményeként manapság örömmel kóstolhattam a saját magunk által készített, kierjedt borunkat. Abban hiszek, hogy otthoni körülmények között is elkészíthetjük saját termékeinket. Egy pontos erjesztés után fejtésekkel kell elérni, hogy borunkat bátran kitegyük az asztalra.
Ha kereskedelmi forgalomba kerül a bor, szükségesek azok a technológiák, kezelések, amik biztosítják, hogy a palackban is stabilan megtarthassák a tisztaságukat. De az otthoni borkészítés leegyszerűsödik. Mint mindenben, a legfinomabb a saját, így gondolok arra, mikor apám úgy készített remek borokat, hogy még a derítést sem ismerte. Akkor miért ne működhetne ez most is? Persze lehetnek elváltozások, de egy eredeti borban csak bizonyos biológiai és kémiai változások mehetnek végbe. Mi baj van, ha a fehérje kiválik, vagy a borkő kicsapódik? Hála a gravitációnak, leülepedik. Tehát mindössze az történik, hogy odafigyeléssel és egy kis munkával az otthon előállítható bornak nincs párja. Ezért bátorítok mindenkit, akik szívesen fogyasztják ezt a nemes terméket, hogy akár segítségemmel állítsák elő eme csodás nedűt, ahogy én is tettem.
