Villány és a franc
Ha megkérjük az átlagembert, soroljon fel néhány magyar borvidéket, Villány neve jó eséllyel elhangzik az első háromban – leggyakrabban talán Tokaj és Eger mellett. Persze nem véletlen, hogy a Dunántúl déli tájain fekvő terület ilyen ismertségnek örvendhet. A rendszerváltás környékén itt eszméltek a leggyorsabban a szőlővel-borral foglalkozó gazdák, megragadva a lehetőséget, hogy a borkombinátok világából kiszakadva, magas minőségű termékeket készítve irányt mutassanak az egész országnak. A név kötelez, és napjainkban, az imént említett sorsfordító események után bő három évtizeddel a villányi pincéknek édes, ám egyben nehéz terhük is az, hogy elérjék az igen magasra tett mércét. Ezt szem előtt tartva kell ápolni a hagyományokat és egyben megfelelni a mindenkori piaci igényeknek.
Egy eredetvédelmi rendszer kidolgozása minden esetben a minőség garanciáját rejti magában. Így volt ez 2014-ben is, amikor bejelentették, hogy Villányban egy új márkát kívánnak bevezetni Villányi Franc néven. Igaz, hogy a cabernet franc őshona Bordeaux, de ha egy olyan világhírű borszakértő, mint Michael Broadbent kijelentette, hogy „a cabernet franc természetes otthonára lelt Villányban”, akkor minden bizonnyal érdemes komolyan foglalkozni ezzel a szőlővel.
Megszületett hát a Villányi Franc márkanév, új értéket teremve. A kategóriába olyan, kizárólag cabernet franc szőlőből készült borok kerülhetnek, melyek minden tekintetben megfelelnek a szigorú követelményeknek. Ha egy villányi palack címkéjére rákerül a Villányi Franc logó, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nagy formátumú, testes, vastag, komplex és elegáns borral találkozunk, amelyben megjelenik a Villányra jellemző kedvesség, kerekség, gyümölcsösség.
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden Villányi Franc egyforma lenne. Az eredetvédelmi rendszerbe kerülés a minőség garanciája, ám stílusban eltérő tételekkel találkozhatunk, még izgalmasabbá téve e borvidék felfedezését. A szüret időpontja, a hordók használata és számos más tényező alakítja e borok egyedi arculatát pincéről pincére járva. Ám az igazi ínyencek számára még több érdekességet tartogathat a téma. Akár pincészeteken belül, különböző évjáratokat kóstolva is más és más lehet a fajta és a belőle készített bor karaktere.
A 7 hektáron gazdálkodó, évente mintegy 30.000 palack bort előállító Streit-Zagonyi Borászat viszonylag fiatal szereplő a Villányi borvidék életében. A 2013 óta létező pince tulajdonosa Streit György, aki valódi kincsre lelt Siklós környékén. Elhivatottságát talán az jellemzi a leginkább, hogy az anyai ágról felmenői közé tartozó Zágonyi Károly, alias Charles Zagonyi nevét adta a pincészetnek. Az 1848-49-es szabadságharcban, később pedig az amerikai polgárháborúban is jeleskedő Zágonyi dicső tetteiről a pincészet honlapján olvashatunk bővebben. Gyuri amolyan szerelemprojektként tekint erre a borászatra, mindent megtesz a sikere érdekében, és a befektetett munka meghozza gyümölcsét.
A Streit-Zagonyi Borászat cabernet franc szőlőből készült bora immár több éve rendre elnyeri a Villányi Franc minősítést. Minden évjáratra igaz, hogy a teljes érettség állapotában szüretelik a szőlőt, a bort pedig akár éveken át érlelik, előbb hordóban, majd palackba zárva, hogy a legszebb állapotában kerüljön a fogyasztókhoz. Mindemellett egy vertikális, azaz több évjáratot felölelő kóstoló során a cabernet franc más és más arca mutatkozik meg előttünk. Jelenleg a 2017-es évjárat kapható a borászat webshopjában és néhány partnerüknél, de hamarosan a 2018-as, szintén Villányi Franc minősítést szerzett tételt is megkóstolhatjuk. Érdekes lesz összevetni, hogy a szőlőt ért hatások, valamint az eltérő hordók alkalmazása a cabernet franc gyümölcsösebb, lágyabb vagy fűszeresebb karakterét emeli ki az új évjáratban.
A cabernet franc sokszínű, komoly mélységeket felvonultató, izgalmas fajta. Érdemes minél több termelő franc-ját megkóstolni a villányi borvidéken belül és azon túl is, hogy minőségben, komplexitásban, ízhatásban megtaláljuk a nekünk leginkább tetsző stílust.
Bertalan György
