2017. március 31. – július 2.
Magyar Nemzeti Galéria
2017. március 31-től az egyik legismertebb és legkeresettebb kortárs német képzőművész, Georg Baselitz műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A budapesti Goethe Intézet közreműködésével létrejövő kiállítás több mint 80 műalkotást mutat be nemzetközi és hazai köz-, illetve magángyűjteményekből. Nyolc kevésbé ismert nagyméretű festmény és egy szobor közvetlenül a művész műterméből érkezik. A budapesti kiállításon egymás mellé kerülnek Baselitz korai, 1960-as években készült alkotásai a 2005-ben elkezdett Remix című sorozat számos fontos darabjával. Az 1980-as évekből származó jellegzetes baselitzi fejek és alakok pedig az utóbbi néhány évben született festmények, grafikák és monumentális méretű szobrok figuráival kerülnek egy kiállítótérbe.
„Minden, ami a művész háta mögött hever, előtte is hever.” (Georg Baselitz)
Georg Baselitz festő, szobrász és grafikus 1938-ban a Drezdához közeli Deutschbaselitzben született. 1957-ben hagyta el a Német Demokratikus Köztársaságot, és költözött át végleg Nyugat-Németországba. Ő napjaink egyik legismertebb és legkeresettebb kortárs német képzőművésze, akinek a világ olyan jelentős múzeumai rendeztek már életműkiállítást vagy más nagyszabású tárlatot, mint a New York-i Guggenheim Museum, a londoni Royal Academy of Arts, a müncheni Haus der Kunst, vagy legutóbb a frankfurti Städel Museum. A 2015-ös Velencei Biennálén külön szekcióval tisztelegtek életműve előtt.
Georg Baselitz gazdag életművének – saját bevallása szerint több mint 2500 képet festett, emellett jelentős szobrászati, rajzművészeti és sokszorosított grafikai œuvre-rel is rendelkezik – középpontjában több mint ötven éve a folyamatos megújulás és a kritikai (ön)reflexió áll. A budapesti kiállítás vezérfonalát is a művész saját múltjához és a múló időhöz fűződő viszonya jelenti. Baselitz nap, mint nap újranézi, újraalkotja, újrajátssza múltjának egy-egy szegmensét. Emlékképeit, önmagáról gondolt és láttatott képmásait nem vitrinbe helyezni és megóvni akarja, hanem hozzájuk nyúl, kiveszi őket az eredeti történeti helyükből és idejükből. A korábbi részleteket beemeli a jelenbe, az új helyhez és időhöz alakítja, új tradíciót, új múltat formál. Nap, mint nap megismételhetetlenül ismétli a múltat.
Baselitz 1969-ben bekövetkezett alkotói fordulópontjának hátterében az alakokra és az üzenetekre épülő európai festészeti hagyomány megkérdőjelezése állt. Ekkortól vált védjegyévé a vásznain megjelenő motívumok fejjel lefelé való ábrázolása. A figuratív és az absztrakt festészet közötti több évtizedes küzdelemben Baselitz egy harmadik, sajátos utat választott: a festészet lehetőségeinek és kereteinek folyamatos vizsgálata jelenti legfőbb alkotói szándékát. A képzőművészeti alkotásról vallott radikális nézetei és műveinek drámai hatású, állandóan megújulásra kész szín- és formavilágának köszönhetően a második világháború utáni nemzetközi képzőművészet egyik legújszerűbb, legautonómabb művésze.
A tárlat különlegessége, hogy Magyarországon, mi több az egész kelet-közép-európai régióban első ízben látható a német művész nagyszabású, az életmű valamennyi időrétegét átfogó és bemutató kiállítása. A kiállításon látható egy dokumentumfilm is, amelyből a közönség megismerheti a művész festészeti módszereit és a művészetről vallott nézeteit.
A tárlat a művésszel való szoros együttműködésben jött létre.
A kiállítás kurátora Bódi Kinga (Szépművészeti Múzeum) és Alexander Tolnay művészettörténész.
