Harangozó Ilona, művésznevén Bimbi, ahogy mindenki ismeri, varázslatos női alakokat álmodik vászonra. Art deco stílusában a nőiességet, az eleganciát, és a szépséget festi gazdag, vidám, élettel teli képein. Művészetére nagy hatással volt ruhakészítő nagymamája, akitől elleste a ruhatervezés alapjait és néhai férje, aki szeretetteli biztatással indította el festészeti pályáján. Kalapos nőalakjai szinte védjegyévé váltak, nőies misztériumot és életszeretetet sugározva magukból.
Foglalkozott ruhatervezéssel, huszonkét évesen saját divatszalont üzemeltetett, majd New Yorkban és Kanadában élt. Mesélje el, hogyan kezdett festészettel foglalkozni?
Tulajdonképpen, mint sok minden mást az életemben, a festészetet is a véletlennek köszönhetem. A nagymamám ruhakészítő volt, már gyerekként ellestem tőle a szabás-varrás mesterségét. Gyakran előfordult, hogy délelőtt megálmodtunk egy ruhát, amit ő aztán délutánra már meg is varrt. Az iskolában könnyen tanultam, és hogy elüssem az órán az időt, sokat rajzoltam. Mivel jó tanuló voltam, a tanáraim sosem szóltak érte, és már akkor kalapos nőket rajzoltam a füzeteimbe. Ruhákat is rajzoltam, terveztem folyamatosan, és mikor lehetőségem nyílt rá, nyitottam egy saját divatszalont. Mikor bezártam az üzletet, egy időre egy barátnőm ismerőséhez New Yorkba utaztam, ahol a hölgy divatboltjában segédkeztem. Nagyon tetszett az a csodálatos világ, amibe ott belecsöppentem, imádtam a divatot. Később ismerkedtem meg a néhai férjemmel, aki korábban maga is festett, és egy galéria tulajdonosa is volt Torontóban. 
Hamar egymásba szerettünk, és közösen Kanadában telepedtünk le. Éppen egy költözés közepette voltunk, mikor rábukkantam egy nehezebb dobozra, amiben, mint kiderült, az ő évek óta nem használt akrilfestékei lapultak. Viccesen annyit mondott nekem, használd el őket, hátha még nem száradtak be… Így kezdtem el festeni. Később beiratkoztam egy festészeti akadémiára is, ahol sokat csiszoltam a tudásomat, de az ő biztatása és támogatása nélkül nem válhattam volna ismert festővé.
A képei magával ragadó vidámságot, életszeretet árasztanak magukból…
Igen, én is ilyen vagyok, vidám, szabad szellemű és imádok élni. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, mert én sosem dolgozom. Nekem a munkám a hobbim, azt csinálhatom, amit imádok, és ez boldogsággal tölt el. Nagyon intuitív is vagyok, hiszek a megérzéseimben és bár voltak nehéz pillanatok és tragédiák az életemben, mégis nagyon szeretek élni. 
A képeim is ezt tükrözik, e mellett hű maradtam a ruhatervezői múltamhoz is, mert az általam festett női alakoknál mindig nagy hangsúlyt kap az öltözet. Úgy érzem, a testtartás, a ruhák, a kiegészítők sokkal inkább hangsúlyoznak egy-egy pillanatot, mint mondjuk egy arckifejezés. Fontos számomra, hogy a női alakjaim elegánsak, szépek legyenek, ezért nem is festek sosem aktot, mert azt valahogy közönségesnek érzem. Nagy hatással volt a festészetemre Tamara de Lempicka, aki igazán kiemelkedő alakja volt az art deco festészetnek és ebben az irányzatban én is magamra találtam. Mostanában érzem hosszú idő után úgy, hogy valami új dolog felé is nyitnék, de hogy ez mi lesz, egyelőre még szeretném titokban tartani…
www.bimbiart.hu
F.A.
