Színek zenéje
Medgyessy-Kovács Gyula: „Egyedi világot kell teremteni”
A festészet és a zene különös harmóniában kíséri végig Medgyessy-Kovács Gyula életét. A debreceni születésű festőművész családjában szinte természetes volt, hogy a művészet mindennapi része legyen az életnek: édesapja rajztanárként dolgozott, édesanyja már gyermekkorától festett, és az anyai ágon rokonként kötődik a huszadik század egyik legjelentősebb magyar szobrászához, Medgyessy Ferenchez.
Mégis, eredetileg nem művésznek készült: orvos szeretett volna lenni. A gimnáziumi évek alatt azonban világossá vált számára, hogy a festészet és a zene az igazi hivatása. Érettségi után a Magyar Képzőművészeti Akadémiára jelentkezett, ahova csak a negyedik próbálkozásra nyert felvételt. Kitartása azonban kifizetődött, és az intézményben két mestere, Klimó Károly és Sváby Lajos komoly hatást gyakorolt rá.
Az Akadémia elvégzése után gyorsan a kortárs festészet élmezőnyében találta magát. Harmincévesen már tíz alkotása került be a Körmendi-Csák-gyűjteménybe, amely Magyarország egyik legnagyobb magángyűjteményének számít. Ez a szakmai elismerés komoly lökést adott előmenetelében. Később a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi gyűjteményébe is bekerült egy festménye.
„Ehhez a pályához fanatizmus kell” – vallja. Hite szerint a művészet személyiség és szakmaiság találkozása. Egyedi világot kell teremteni, mert ez adja a művész valódi értékét.
Módszere különleges: nem használ ecsetet, hanem kézzel, tenyérrel, ujjal viszi fel a festéket a vászonra. „Felvakolom, kikeverem a színeket, közvetlen kapcsolatom van a festékkel és a vászonnal. Ez számomra egy metamorfózis” – mondja. Olajfestékkel dolgozik, a vászonra egyszerre fejleszti fel az alakokat és a kompozíciót, dinamikus, pasztózus, expresszív gesztusvilággal építkezik.
Harminc év alatt közel háromezer festményt készített, melyek között egyaránt találhatunk figurális és absztrakt alkotásokat. A képek nagy része monumentális méretű: a minimális vászonméret nála egy négyzetmétertől indul. Nemcsak a lépték, de a színek intenzitása is meghatározza munkáit. A vibráló árnyalatok, az ujjakkal felvitt festékek ritmusai a zenével állnak rokonságban. „A képeim élnek, jókedvet árasztanak.” – fogalmaz. A német expresszionizmus (Emil Nolde), és a francia fauvista festők (Maurice de Vlaminck, André Derain) különösen nagy hatással voltak rá.
A művész szerint a mai képzőművészet túl van ideologizálva. Ő viszont abban hisz, hogy egy alkotásnak először vizuális élményt kell adnia, ugyanúgy, ahogyan a zene a fülnek szól. A képzőművészet lényege számára a hatás: a műnek meg kell érintenie a befogadót, és érzelmeket kell kiváltania, és a gondolatiság csak ez után következik. Ezért is vallja, hogy képei a saját belső világának kivetítései, s így hitelesek.
Tizenöt éve Balatonfüreden, egy több mint 120 éves villában alakította ki műteremgalériáját. A Dániel-villaként ismert épületet a Medgyessy-Kovács család először bérelte, majd sikerült megvásárolniuk. Azóta a ház falait teljesen ellepik a festmények, egyetlen üres falfelület sem maradt. A nyári időszakban folyamatosan itt dolgozik és egész évben kiállít, szezonon kívül pedig előzetes bejelentkezéssel fogad látogatókat.
Művei nemcsak magángyűjteményekben találhatók meg, hanem cégeknél is. A MABISZ székházában például több mint negyven festménye van kiállítva bérleti konstrukció keretében, ami jól mutatja, hogy a kortárs művészet hogyan találhat új utakat a közönséghez.
Az alkotói folyamatban családja biztos támaszt jelent számára. Felesége több mint harminc éve áll mellette, két lánya egyetemre jár. Feleségével, aki közgazdász 15 éve alapított céget, melynek keretében művészeti alkotásokat adnak bérbe, rendeznek be irodaházakat, cégeket (Babylon Zrt., Vantage Zrt.), villákat nemcsak kortárs festményekkel, hanem saját gyűjteményükből XX. századi bronz kisplasztikákkal és neves klasszikus festményekkel.
A zene továbbra is fontos szerepet játszik életében. Bár a zongorázás ma már inkább hobbi, a jazz iránti szeretete nem csökkent. Ahogyan fogalmaz: „Organikusan kapcsolódik a zene a festészetemhez – a ritmusok, a színek ritmusa, a gesztusvilágok.”
Képei egyszerre intenzívek, színesek és megosztóak, de mindig hatást gyakorolnak a nézőre.
Szaka József
