Immár három éve működik sikeres magánszínházként az óbudai Atrium Eurocenter épületében a Vidám Színpad. Götz Anna színművésznővel és Böröndi Tamás színművésszel, a Vidám Színpad igazgatójával beszélgettünk az idáig vezető útról. A két művész nemcsak a színpadon játszik nagy összhangban, de sok éves ismeretség után, egy közös játék alkalmával szerelem szövődött közöttük és néhány hónapja hivatalosan is összekötötték életüket. Lead vég3e
Meséljenek egy kicsit arról, hogy a Vidám Színpad megszüntetése után hogy keltették életre ezt a műfajt, és a színházat…
Straub Dezső kollégámmal,aki a művészeti vezetője a színháznak azt szoktuk mondani, hogy a Vidám Színpad bezárásával nem egy színházat, hanem egy műfajt szüntettek meg. Ez a döntés óriási veszteségeket okozott. A műfaj kiválóságai, akik ma már a mennyei társulat táborát gazdagítják, gyakorlatilag belehaltak abba, ahogy a színházat kihúzták alóluk.
Egy darabig a budaörsi Játékszínben játszottunk, majd utazó társulatokkal jártuk az országot. Baráti és szakmai beszélgetések rendszeres témája volt a színház további sorsa, míg egyszer egy ilyen diskurzust követően gondoltam egyet, és levédettem a Szellemi Tulajdon nemzeti hivatalában a Vidám Színpad nevét. Akkor még nem volt határozott elképzelésem a sorsát illetően, hirtelen felindulásból döntöttem így. Abban, hogy végül mégis bele mertem vágni egy magánszínház létrehozásába, nagyban közrejátszott, hogy jól ismertem a vállalkozói életet. A színház mellett hosszú ideje foglalkoztam program- és rendezvényszervezéssel, és mivel a megrendelőim kézről kézre adták a névjegyemet, elég szép sikereket értem el. A Vidám Színpadot a mostani formájában végül három éve kezdtük el működtetni, és el kell mondanom, rengeteg munkával ugyan, de lassan beépül a köztudatba, hogy újra vagyunk, játszunk, új helyszínen. Megjegyzem – szól közbe Anna – óriási alázattal dolgozik itt Tamás és a színészek is, nagyon összetartó csapat alakult ki.
Az, hogy a színház egy bevásárlóközpontban a mozi mellett működik nem éppen szokványos környezet. Hogy sikerült elérni, hogy ilyen rövid idő alatt újra megtalálja a közönség a színházat, ahol ráadásul fiatalok is szép számmal ülnek a nézőtéren.
Az ideális helyszín kiválasztása sok fejtörést okozott, Straub Dezsővel rengeteg szempontot figyelembe véve ezt a lehetőséget választottuk. Kétségtelenül okoz nehézségeket az extrém környezet, de ez alatt a 3 év alatt sikerült bebizonyítanunk, hogy nem egy cipőbolt, hanem egy 65 éves múlttal rendelkező színház nyitotta meg kapuit a bevásárlóközpontban. Nem kis munkával elértük azt, hogy komolyan vegyenek minket, és a ház vezetői is látják, hogy a színház jelenléte komoly forgalmat generál a bevásárlóközpont számára is. Jó példa erre a Színházak éjszakája programsorozat, melyen először vettünk részt, és nagyon szép számmal volt ránk kíváncsi a közönség. A négy meztelen férfi című darabot adtuk elő interaktív formában, ahol a közönség is alakíthatta a darab menetét, óriási siker volt. Azt látjuk, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, mert újra megtalálnak minket, jönnek vidékről is, idősek-fiatalok egyaránt. A társulatban is sok fiatal tehetség játszik, Annával rengeteget járunk színházba és nézzük, kit hívhatunk meg magunkhoz is játszani. Technikailag is nagyon jól felszereltük a színházat, bármely más hazai teátrummal felvehetjük a versenyt, házon kívül pedig szívesen járjuk az országot előadásainkkal. Szeretném, ha egy kicsit változna a műfajhoz való hozzáállás is, mert ezt a könnyedebb szórakoztatást egy kicsit mindig fanyalogva kezelte a színházi világ. Talán azért is alakulhatott így, mert sok rendező nem a kellő ízléssel és igényességgel nyúlt ehhez a műfajhoz. Mi a bőrünkön tapasztaljuk, hogy nagy szükség van a vidám, szórakoztató előadásokra természetesen igényes kivitelezésben, és ebben a közönség is minket igazol. Mi egy mosolygó Magyarországért vagyunk.
Teljes életük a Vidám Színpad körül forog, Annával több darabban együtt játszanak, a színház ügyes-bajos dolgait is közösen intézik, néhány hónapja pedig az életüket hivatalosan is összekötötték…
Anna: Valóban, öt éve, a Kaktusz virága című előadás közben szövődött köztünk szerelem, ami azért is különös, mert hosszú évtizedek óta ismerjük egymást. Teljes mértékben részt veszek a színház életében, amiben tudok, segítek Tamásnak. Mindketten maximalisták vagyunk, rengeteget dolgozunk, de mivel szeretjük, amivel foglalkozunk, sosem munkaként éljük meg a feladatainkat. Megtisztelő, hogy a közönség szeretete nemcsak a színpadon, hanem a magánéletünkben is elkísér. Az esküvőnk kapcsán a médiában elterjedt, hogy mi vagyunk a példa arra, hogy többszöri újrakezdés után is lehet igaz szerelemben és boldogságban élni, mi pedig örömmel adunk reményt ezzel a meggyőződéssel másoknak is.
Francsics Annamária
