Hirdetés

Fabergé aranytojásai

Google Plus

Száz esztendeje hunyt el a miniatűr ékszercsodák készítője

Az örök és máig megválaszol(hat)atlan kérdésre, hogy mi volt előbb: a tyúk avagy a tojás, egy kimagasló képességű – szeptemberben éppen száz esztendeje elhunyt – francia aranyműves mester egy harmadik megoldási lehetőséggel felelt. Az Oroszországban, Szentpétervárott született Peter Carl Fabergé tudniillik mindkettőt, a tyúkot és a tojást is térben és időben egyszerre teremtette meg. Igaz, mindkettőt aranyból, ráadásul munkája révén - hogy teremtéstani megközelítésben még furább legyen a dolog: - nem a tyúkba került a tojás, hanem éppen megfordítva...

A szárnyas és a hozzá kötődő termék abban a műalkotásban lelt sajátos megoldásban egymásra, amely az 1846-ban német apától és dán anyától született, francia hugenotta őseire büszke Fabergé legelső örök remekének számít, csakúgy, mint a minden idők egyik legkiválóbb ékszerészmesterének keze alól kikerülő sorozat valamivel több mint félszáz további hasonló darabja.

A Fabergé-tojások említett „tyúkos” példánya az aranykezű és ötletdús ékszerészen kívül tulajdonképpen a megrendelőnek köszönhető: III. Sándor cár volt az ugyanis, aki 1885-ben egyedi ajándékkal szerette volna meglepni a feleségét, s Fabergét bízta meg a különlegesnek szánt húsvéti ajándék kitalálásának és elkészítésének nem szokványos feladatával. A végeredmény telitalálatnak bizonyult: az orosz nyúl helyett Fabergé vitte el a cárhoz a tömör aranyból készült, fehér zománcréteggel borított tojást. Színarany sárgájának belsejébe egy aprócska, gyémántszemű tyúkot rejtett, amely szintén szétnyitható volt, s „feltöréskor” a cári korona miniatűr gyémántmása és egy rajta függő apró rubintojás bukkant elő. A Kurocska - vagyis Tyúkocska – néven elhíresült alkotás alsó része ékszertárolásra szolgált.

A mű azonnal elnyerte az uralkodó tetszését, és - alighanem ez a lényegesebb szempont: - valósággal elbűvölte a cárnét, Marija Fjodorovnát, innentől kezdve pedig nem volt kérdés, kitől kell megrendelni a csak méretre apró, hatását tekintve annál hatalmasabb meglepetéseket rejtő húsvéti tojáskülönlegességeket.

Fabergé, az egyedi – az elvárásoknak megfelelően tényleg megismételhetetlen - dísztojások atyja hivatalos cári ékszerésszé neveztetett ki, s innentől már főállásban törhette a fejét az újabb és újabb ötleteken, s azok immár teljes mértékben állami pénzekből történő megvalósításán. Nem pusztán a cári udvar igényeit elégítette ki a parányi műremekekkel, a hasonló, de sohasem egyforma ékszerdobozkákkal, hanem jutott e készítményekből az orosz uralkodóházat felkereső magas rangú, külföldi vendégeknek is. Na, nem mindegyiknek, csakis a legkedvesebb látogatóknak járt ki egy-egy Fabergé-tojás, amelyek felcicomázásához idővel már nemcsak aranyat, ezüstöt és gyémántot, hanem a legkülönbözőbb drágaköveket, gyöngyöt és más nemes matériát is felhasznált a főékszerész és kiváló képességű szakemberek alkotta csapata.

Az üzlet beindult, majd rendületlenül virágzott az új cár idején is: a III. Sándort követő II. Miklós tudniillik hasonlóképpen igényt tartott a mester szolgálataira, akinek műhelye – majd az idővel már félezer embert foglalkoztató műhelyláncolata - valósággal ontotta a Romanov-ház uralkodóinak megrendelésére a külcsín és belbecs dolgában egyként páratlan műalkotásokat. Na, nem naponta szállítottak persze, mert bizony az aprólékos kimunkáláshoz nagyon is sok idő kellett, egy-egy tojás elkészítése hónapokig, néha egy évig, ritkán pedig még tovább is tartott. A míves tojásgyártásnak (is) Leninék bolsevik forradalma vetett véget: 1917-ben II. Miklóst lemondatták, majd a cárt hozzátartozóival együtt kivégezték, Fabergé vállalkozását államosították, s a mesterember családjával együtt elmenekült Pétervárról. 1920-ban Svájcban hunyt el, örökül összesen 71 általa készített egyedi ötvösművészeti ritkaságot hagyva, melyek közül 62 maradt fent, szétszórva a világban. 

A példának okáért hajómodellt, svájci órát, miniatűr festményeket, neves építmények makettjeit, aztán mechanikus hattyút, cári kocsi pontos másolatát és még sok minden mást rejtő apró ékszerdobozok egyik – időben utolsók között készült - példányát néhány esztendeje a Christie aukciós ház értékesítette, mihez tartás végett: magyar pénzben 3,3 milliárd forintnak megfelelő összegért. Az utolsó, hivatalosan is megerősített ár, amelyet egy Fabergé-tojásért a Christie's egy 2007-es londoni aukcióján fizettek ki, 18 és fél millió dollár volt.

Aki manapság szeretne hozzájutni egy-egy igazi Fabergé-remekhez, annak mélyen a zsebébe, de még inkább bankszámlájához kell nyúlnia, merthogy sok tízmillió dollárt kérnek el a világ legdrágább húsvéti tojásainak egy-egy egyedéért. Szélsőséges példáról is tudunk: egy parádés kollekció 2004-ben 100 millió dollárért kelt el aukciós árverésen.

A tulajdonosok ugyanakkor nem szívesen válnak meg a ritka becsben tartott különlegességektől, még ha hatalmas vagyont ajánlanak is érte. Majdhogynem elképzelhetetlen, hogy mostanság a szabadpiacon „csak úgy” felbukkanjon a kis remekművek bármelyike, már pusztán azért sem, mert féltve őrzik őket jelenlegi gazdáik. Így azt a 29-et, amely Oroszországban maradt, vagy sikerült visszavásárolni; ezek zömmel a szentpétervári Ermitázsban, a Fabergé Múzeumban és a moszkvai Kreml fegyvertárában vannak. Néhányat az Egyesült Államokban, illetve Svájcban őriznek, de a csodaszámba menő ékszerész- és ötvösmunkák közül ugyanakkor többnek a sorsa is máig ismeretlen.  Soknak örökre nyoma veszett, akadt, amelyiknek lába kelt, hogy aztán valamelyik magángyűjteményben landoljon, s csak évtizedekkel Fabergé halála után bukkanjon fel itt-ott, különleges árveréseken, vagy éppen királyi tárlaton.

Utóbbira a Buckingham Palota szolgáltatott példát: 2011 nyarán tették közszemlére Londonban azt a gyűjteményt, amelyhez a brit királyi család bő egy évszázad alatt jutott hozzá – írjuk ide gyorsan: legális úton.  A kincseket még Edward édesanyja, Viktória királynő kezdte el gyűjteni, s gyarapítani még a 19. század vége felé.  A szakmai leltár felsorolása szerint kiállították többek között azt a miniatűr teáskészletet, amely száznál is több részből áll, s az egy centis darabok VII. Edward feleségének, Alexandra királynénak a kollekcióját gazdagították. A látogatók megtekinthették azt a különleges tojást is, amelynek arany képkerete VI. György király és felesége – a mai is trónon levő II. Erzsébet királynő édesanyja – portréját rejti. Ha már Györgyök: V. György volt az, aki 1935-ben megvette a Fabergé-tojások egyik legkülönlegesebbikét. Az 1892-ben jádekőből készült alkotásról van szó, amelyen a tojást lugast formázó gyémántrácsozat borítja, a bele rejtett meglepetés pedig egy kicsi, felhúzható, lépegető, fejét mozgató elefánt volt, hajcsárral a fején. Ami igazán különlegessé tette: ez volt az első mozgó Fabergé-alkotás. Az 1920-as években amerikai gyűjteménybe került, de már az elefánt nélkül. Az elefántcsontból készült aprócska ormányos 2015-ben megkerült: a londoni Királyi Gyűjteményben találtak rá épségben.

Több tojás is valamely jeles eseményhez kapcsolódóan született meg: így 1897-ben az, amelyik III. Sándor halála után fia, II. Miklós megkoronázását örökítette meg. Fabergé-miniatúra köszöntötte 1900-ban a transzszibériai vasút építését, 1912-ben a Napóleonnal vívott csata 100. évfordulóját, s a históriai vonatkozású különlegességek egyikeként említhető az első világháború kitörése után, 1915-ben acélból készült haditojás. És ha már hadászat: az említetteket is megelőzve 1891-ben látott napvilágot a szakmai leírás szerint rokokó stílusú, zöld bársonnyal bélelt Azov tojás is. Az akkor még csak leendő cár, II. Miklós ázsiai körútját örökítette meg oly módon, hogy a tojásba a cári orosz haditengerészet páncélos cirkálója, az Azov aprócska, de tökéletesen precíz mását helyezték el.

Kevésbé a történelmi, sokkal inkább az elképesztő jelzőt érdemli ki Fabergének a kristály és arany társulásán alapuló remeke, a zománcozott páva. Amikor eltávolították az aranyágból, megemelte a farkát, s mint egy igazi madár - ha repülni nem is, de - még járni is tudott. 

Tudomásunk szerint idehaza senkinek sincs birtokában Fabergé-tojás, vagy ha mégis, mélyen és eddig sikeresen titkolta el ország-világ elől. Viszont eredeti Fabergét aukción lehetett már látni Budapesten is. Egy 2014-es hír szerint „áron alul” árvereztek el a fővárosban egy jubileumi példányt: a Romanov dinasztia hatalomra kerülésének háromszázadik évfordulójára - 1913-ban – megalkotott, s egy nyugat-európai gyűjtőtől származó darabot tízmillió forintért vitte el az ismeretlen licitáló.

Jancsó Kornél

Képek

Fabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásaiFabergé aranytojásai

Google Plus

Galéria

Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai
  • Fabergé aranytojásai

Hirdetés