Hirdetés

A világ itt ér véget

Google Plus

Szibéria tengeri kapuja Tyikszi. A 4500 fős település a II. világháborúban és a 70-es években élte viszonylagos fénykorát. A peresztrojkával téli álomba merült, bár a jég visszahúzódásával megjelenő új tengeri kereskedelmi útvonalak és az eddig rejtett kőolajkincsek elérhetőségével ismét megnőhet a térség jelentősége. A globális felmelegedés azonban nem csak szép jövőt ígér: a környezet változása természeti veszélyeket is rejteget, de emellett a Jeges-tenger a jövő egyik geopolitikai konfliktuszónája is lehet az Egyesült Államok, Kanada és a tenger legjavára igényt tartó Oroszország között.

Evgenia Arbugaeva Tyiksziben született, de családjával még fiatal korában Jakutszkba – a világ leghidegebb városába – költöztek, miután a Szovjetunió összeomlásával hirtelen leálltak a környéken indult fejlesztések. Fotói az egyhangú valóság és gyerekkora álomvilága között egyensúlyoznak: szereplői és helyszínei valódiak, de az élénk színek és a végtelen hómezők hangulata a szibériai népmesék világára utal vissza. Evgeniát nemcsak saját emlékeinek újrafelfedezése foglalkoztatja, hanem a térség problémái is. A fotóin gyakran visszatérő piros sapkás helyi kislány, Tánya, és a fotós között mindössze 13 év különbség van, és Evgenia szerint nagyon hasonlítanak egymásra, városuk viszont már csak árnyéka önmagának. A virágzó kikötővárosból egy évtized alatt csak rozsdás roncsok és ígéretek maradtak.

Evgenia a Moszkvai Nemzetközi Egyetemen diplomázott, majd a New York-i ICP-ben tanult. Ma kizárólag hosszú távú fotós projekteken dolgozik. 2012-ben megnyerte a Magnum fiatal tehetségeket támogató ösztöndíját, 2013-ban pedig a Leica Oskar Barnack-díját. Munkája az idén 100 éves Leica oldalán elérhető.

Tyikszi kikötőtelepülésként jött létre 1933-ban a Laptyev-tenger partján, hogy így Szibéria a tenger felől is elérhető legyen. Erre a július közepétől szeptember végéig tartó jégmentes időszakban van mód. A II. világháború alatt fontos szerepe volt az amerikai kölcsönbérlet jegyében küldött hadieszközök fogadásában és továbbításában. A 70-es évektől ismét lendületet vett „Észak meghódítása", 1986-ban Tyikszi 850 ezer tonna árut fogadott. Ez a kétezres években századrészére csökkent, ám a globális felmelegedéssel a település jelentősége gyorsan megnőhet.

Tyikszi az ország negyedik legészakabbra fekvő települése. Az északi sarkkör innen messze délre fekszik, csaknem 600 kilométerre. A településen 4500 ember él – 1989-ben még 12 ezren lakták. A Laptyev-tenger vidékén először a jukagirok és csuvancok, majd a II. századól az evenek és evenkik jelentek meg. Később érkeztek a jakutok, majd a csukcsok és korjákok. Sokan a sok ezer kilométerrel délebbre fekvő Bajkál-tó felől érkeztek, a mongol hódítók elől menekülve. Természetesen rendkívül kis számú népekről van szó. Az India méretével azonos Jakutföldön összesen csupán egymillió ember él. Az oroszok először a XVII. század első felében jelentek meg, de csak 100 évvel később indultak a komolyabb expedíciók. A tenger is ekkor kapta nevét Hariton Laptyevről, aki 1736-ban kapta megbízatását II. Katalintól a terület feltárására.

A klimatikus viszonyokat aligha kell magyarázni. A januári középhőmérséklet mínusz 37 fok, az áprilisi is mínusz 27. legmelegebb az augusztus +4,5 fokkal. November közepén beköszönt a két hónapig tartó éjszaka – amit fél évvel később az ugyanilyen hosszú nappal ellensúlyoz. Mínusz 40 foknál hidegebb az év 9 hónapjában bármikor előfordulhat.

A legtöbb fiatal nem itt látja a saját jövőjét, bár Moszkvának egyre nagyobb tervei vannak a térséggel. A Jakutföld tengeri kapujának tekintett Tyikszi fontos ponttá válhat, ha a jég visszahúzódásával létrejön az északi átjáró a Jeges-tengeren, új kereskedelmi útvonalakat nyitva meg. Elvégre Normandiától Japánig itt vezet a legrövidebb vízi út. A Szuezi-csatornán át – ahol nem is tudnak a legnagyobb tankerek áthajózni, így kénytelenek Afrikát megkerülni – 23 800 kilométert kell megtenni, míg a Jeges-tengeren át csak 10 700 kilométer választaná el Japánt Nyugat-Európától.

Tyiksziben három iskola működik, van posta, egy kirendeltsége a Szberbanknak. Két nagyobb utcája van – legalábbis azóta, hogy a lakosság 20 év alatt alig harmadára csökkent. Az élet amilyen elszigetelten zajlik, olyan drága is. A legolcsóbb párizsi kilója háromezer forint körül van, egy kétliteres kóla 1300 forint. Ráadásul itt – ellentétben a gazdagabb gáztermelő településekkel, Szurguttal, Novij Urengojjal, Hanti-Manyszijszkkal – a fizetések sem magasak az országos nettó 170 ezer forinthoz képest.

Nyár a Laptyev-tengeren. Júliusban átlagosan 2,9 fok van, augusztusban már 7,7 fokos nyár tombol Tyiksziben. Igaz, a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 32 fok volt, de a hóesés nyáron sem ritka. A jégtömbök teljesen sosem tűnnek el. Télen a jégréteg két méternél is vastagabb a vizeken. A Laptyev-tenger hőmérséklete a jég alatt is enyhe mínusz fokos, nyáron 4-5, az öblökben esetleg 10 fokra is felmelegszik.

60 éve Tyikszi nem sokban különbözött bármelyik sarkvidéki lakatlan területtől. A kutatóállomások előbb jelentek meg, mint maga a település. Az elsőt 1957-ben nyitották. Feladata, hogy kövesse a Föld mágnesességének változásait, mérje a kozmikus sugárzás mértékét, vizsgálja az ionoszférát.

A leírásokban visszatérő motívum, hogy a hetvenes években virágzott a település, amely most Csipkerózsika-álmát alussza, de azért a kívülálló érzi, hogy bájos és barátságos sosem volt a szovjet éra lakóházaival telehintett Tyikszi.

 

Tyiksziben meteorológiai állomás működik, amelyet csak 2006-ban ért el az állandó internetkapcsolat, egy amerikai együttműködési program részeként. Az állomás két kanadai és egy alaszkai bázissal – ezek négyen a világ legészakibb állomásai – közösen figyeli a légmozgást, a felhőképződést és az északi sarkkör feletti légkör összetételének változását.

 

Itt tudták értékelni Vlagyimir Putyin viccét arról, hogy a globális felmelegedés Oroszországnak nem tragédia, legfeljebb kevesebbszer hordanak majd szőrmebundát. A valóság azért ennél árnyaltabb. A felmelegedéssel az évezredek óta fagyott talajból jelentős mennyiségű metángáz szabadulhat fel, és bajba kerülhet több mocsaras területre épült, de a fagy miatt stabil alapokon álló északi település is.

A halászat nem különösebben fejlett, inkább csak a hatalmas Léna folyótorkolatánál van jelen. A tengeri emlősökre a vadászat korlátozott, csak a bennszülött népek és a kutatóállomások személyzete számára engedélyezett.

A Szovjetunióval együtt a nagy vízi áruszállítás is eltűnt a térségből. A jég visszahúzódása azonban új lendületet adhat a következő évtizedekben, különösen, ha hozzáférhetőbbek lesznek a tengerben rejlő kőolaj- és földgázkincsek. Nem véletlen, hogy ismét tervben van a térségben a katonai infrastruktúra fejlesztése is. A Tyikszi közelében lévő repülőtér felújítását már két éve elhatározták. Az Északi Flotta tengeralattjárói pedig ismét rendszeresen járják Oroszország északi felségvizeit. A jövő időzített konfliktusa lesz, hogy mekkora terület illeti Oroszországot, Kanadát, Norvégiát és Grönland révén Dániát a Jeges-tengerből.

Képek

A világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér végetA világ itt ér véget

Google Plus

Galéria

A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget
  • A világ itt ér véget

Hirdetés