Hirdetés

Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz

Google Plus

Ha az antarktiszi Thwaites-gleccser elolvad, London és New York egyetlen nagy tenger öbleivé válnak. És bár korábban azt hitték, hogy biztonságban van, kiderült, hogy a mélyben gyorsabban olvad, mint a legrosszabb rémálmainkban feltételeztük. Most sürgős nemzetközi kutatóprogram indult, hogy legalább megértsük, mi történik vele. Talán még van esélyünk megmenteni.

Eddig kevesebb mint 50 ember járt a nyugat-antarktiszi Thwaites-gleccseren (amelyet az esetleges elolvadásának katasztrofális következményei miatt rendszerint ítéletnapi gleccsernek neveznek), ezzel szemben a világűrben már 565-en jártak. A körülményeket tekintve nem túl meglepő a turisták elmaradása, hiszen a legközelebbi állandó sarkkutató állomás is több mint 1600 kilométerre van innen.

Január végén azonban legalább száz kutató fog a helyszínre érkezni, mivel a Thwaites-gleccsernél most nincs fontosabb hely a Földön a közeljövőben fenyegető éghajlati vészhelyzet szempontjából. A gleccser ugyanis időzített bombaként összeomlással és a sokszorosára gyorsuló olvadással fenyeget.

A gleccser területe akkora, mint Nagy-Britannia, és évi két kilométeres sebességgel csúszik bele az óceánba. A kilencvenes években vették észre először, hogy a tömege fogyatkozik, és az olvadás sebessége az elmúlt két évtizedben a duplájára gyorsult. Jelenleg

ÉVENTE 35 MILLIÁRD TONNA JEGET VESZÍT.

Ha teljesen elolvadna, az önmagában 65 centiméterrel emelné meg a világtengerek szintjét, miközben az egész 20. században 19 centiméteres volt a tengerszint-emelkedés. De ez csak a kisebbik baj. A feltételezések szerint ugyanis a Thwaites-gleccser támasztja a teljes nyugat-antarktiszi jégmezőt. Ha a Thwaites elpusztul, beláthatatlan mértékben fog felgyorsulni a mögötte elterülő hatalmas jégtömeg összeomlása és olvadása is. Még csak becsülni sem lehet igazán, hogy ez milyen következményekkel járhat, de a mértéktartó előrejelzések szerint ez 3 méterrel is megemelheti a tengerszintet pár száz év alatt. Ezzel a világ tengerparti övezetei mindenhol lakhatatlanná válnának.

ÉLHETETLENNÉ FOG VÁLNI TÖBBEK KÖZÖTT HONGKONG, MIAMI, NEW YORK, SANGHAJ, OSZAKA, RIO DE JANEIRO, HÁGA ÉS LONDON.  A MALDÍV-SZIGETEK ÚGY, AHOGY VAN, ELTŰNIK.

A helyzetet még aggasztóbbá teszi, hogy a Thwaites-gleccser egyúttal a legkevésbé ismert része a Déli-sarkvidéknek. Ezt a partszakaszt térképezték fel legkésőbb, 1940-ben, az első ember pedig majd húsz évvel később lépett csak a jegére. Ezután harminc éves szünet következett, és a nyolcvanas-kilencvenes években is csak egy-két kutatóhajó merészkedett a közelébe. Végül 2004-ben tapogatták le repülőgépre szerelt radarok segítségével, ekkortól van egyáltalán fogalmunk arról, hogy milyen vastag a jege valóságban.

A Thwaites-gleccser végéből letöredező jégdarabok. A gleccser a nyolcvanas évek óta 540 milliárd tonna jeget veszített.

Fotó: NASA

Az első felszíni átfogó kutatóprogram két évvel ezelőtt indult, és mostanában kezdenek csordogálni az első eredmények. Persze a Földet megfigyelő műholdak adataiból már jó pár éve monitorozzák a gleccser állapotát a magasból, de ezek a mérések nem válthatják ki a felszíni és pláne a felszín alatti kutatásokat. Viszont az nyilvánvalóvá vált a szatellitfelvételek alapján is, hogy nagyon nagy a baj. Az azonban nem világos, hogy a gleccser elolvadása megállíthatatlan-e, és ha bekövetkezik, ez pontosan mit jelent a tengerszintre, illetve a bolygónk klímájára nézvést.

Az nyilvánvaló, hogy a tengerek szintje emelkedni fog az eljegesedett területek olvadása miatt. Az IPCC legutóbbi jelentése szerint ez a tengerszint-emelkedés 26-110 centiméter között változhat az évszázad végéig. Ez több mint négyszeres különbség, így nagyon nem mindegy, hogy a part menti térségek védelmére építendő gátrendszereket a tartomány alsó vagy felső határához kell-e méretezni. Vagyis nagyon fontos lenne tudni (és itt már dollárszázmilliárdok sorsáról kell dönteni), hogy pontosan mekkora emelkedésre számítunk. Ebben pedig a fent leírtak miatt a Thwaites-gleccsernek van kulcsszerepe.

Nem tudjuk azt sem, hogy a gleccser összeomlása mikorra várható. A mélyén növekvő üreg megközelíti Manhattan nagyságát, 300 méter magas, térfogata pedig 12 milliárd köbméter. Amint eléggé elvékonyodik a gleccser oldala és teteje, magába fog roskadni, töredékei pedig ijesztően hamar elolvadnak majd.

Instabil gleccserek a Nyugat-Antarktisz régióban, amik elegendő jéggel rendelkeznek ahhoz, hogy a globális tengerszintet 1,2 méterrel megemeljék

Fotó: NASA

A legújabb radarmérések hasonló üregeket tártak fel a környező gleccserek mélyén is. Az olvadást a beáramló melegebb tengervíz okozza. Bár ez a „melegebb” csupán +3-4 Celsius-fokot jelent, ez bőven elég arra, hogy a felette elterülő jeget megolvassza. A folyamat mára önfenntartóvá vált: a klímaváltozás miatt átalakuló tengeráramlatok több meleg vizet szállítanak a jég alá, emiatt az gyorsabban olvad, a fogyatkozó jég miatt nő a Föld hőfelvétele és a kör bezárult.

Fókaszenzorok, gleccserrobbantások

A nemzetközi kutatócsoport most több módszerrel is vizsgálni kezdi a gleccser mélyét. Ezek közül kétségtelenül az a kutatás a legérdekesebb, amelyben elefánt- és Weddel-fókákra erősítenek hő- és vízsótartalom-mérőket. A fókák a tengervíz minden szintjét jól tudják monitorozni, hiszen táplálkozásuk során a felszíni rétegektől egészen az aljzatig bejárják az egész víztömeget.

A fókákon kívül félautomata tengeralattjárókat is beküldenek a jég alá, amelyek méréseket végeznek, illetve felvételeket készítenek a gleccser aljáról. Az újonnan munkába állítandó robotszondákon még több műszer lesz, így mérni fogják a víz turbulens áramlatait, illetve mikrofonjaikkal a repedező jég hangját figyelik. Egy másik kutatócsoport több száz méter mélyen le fog fúrni a gleccserbe, megint mások robbantásokat hajtanak végre, hogy az ennek nyomán kialakuló szeizmikus hullámokat elemezve megtudjanak valamit a jég alatt fekvő kőzet állapotáról. A kőzet és a jég között fellépő súrlódás ugyanis alapvetően befolyásolja, hogy a gleccser milyen gyorsan fog a tengerbe csúszni a jövőben.

A gleccser tengerbe lógó részének metszeti képe. Az érintkezési vonal (grounding line) a jég és a szárazföld elválásánál van.

Fotó: AntarcticGlaciers.org

A Thwaites-gleccser földet érési (vagy érintkezési) vonala évi egy-két kilométert húzódik vissza a szárazföld belseje felé. Ez a vonal a sáv, ahol a jég alja elválik a szárazföldtől, és onnantól kezdve a vízen úszó selfjéggé változik. Ahogy alulról olvad a jég, és vízzel telt üreg képződik benne, úgy az érintkezési vonal is egyre beljebb tolódik. Ha az érintkezési vonal elér egy bizonyos küszöböt (vagyis már túl nagy jégtömeg fog kinyúlni a tengerbe szárazföldi alátámasztás nélkül), akkor menthetetlenné válik, és előbb-utóbb biztosan össze fog roskadni. Vannak, akik szerint

EZ AZ ÖSSZEOMLÁSI FOLYAMAT MÁR MEGKEZDŐDÖTT, ÉS VISSZAFORDÍTHATATLAN.

Ez azonban nem jelenti, hogy holnap fog apró darabokra hullani, és azonnal elolvadni a teljes tömege. A borúlátó modellek is 200-1000 éves időtávban várják az összeomlást. Ha azonban bármit is lehet tenni ennek megakadályozására, azt most kell megtenni. A legtöbb kutató egyelőre a jobb megértést és a folyamatos monitorozást szolgáló kutatóprogramok fejlesztése mellett van.

Vannak, akik ennél tovább mennének, és különféle geomérnöki vívmányokkal igyekeznének lassítani a gleccser pusztulását. Egy Nature-ben megjelent cikk rögtön három lehetőséget is felvet. Az egyik szerint vizet kéne fagyasztani a gleccser aljára, hogy ezzel toljuk kijjebb az érintkezési vonalat. Egy másik lehetőség az, hogy több száz méter magas szigetet építenének a gleccser útjába, a csúszását akadályozandó, megint más tervek szerint 100 méter magas falat húznának köré, hogy a meleg tengeráramlatok benyomulását megakadályozzák.

A nyugat-antarktiszi jégmező alatti szárazföld. A barna területek a tengerszint alatt fekszenek.

Fotó: NASA

Egy másik tudóscsoport szerint döbbenetes mennyiségű, 7400 gigatonna vizet kéne a gleccser felszínére locsolni tíz év alatt, ahol az megfagyna, és stabilizálná a gleccser szerkezetét. De azt maguk a kutatók is elismerik, hogy mindez az emberiség történetében példátlan összefogást és erőfeszítést igényelne – magyarul szinte kizárt, hogy megvalósuljon.

forrás: index.hu

Képek

Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odaleszHa az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odaleszHa az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odaleszHa az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odaleszHa az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz

Google Plus

Galéria

Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz
  • Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz
  • Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz
  • Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz
  • Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz
  • Ha az ítéletnapi gleccser odalesz, minden odalesz

Hirdetés