Az év természetfotói

2019-re a klímaváltozás olyan témává vált, amiről nem lehet nem beszélni, egyszerűen megkerülhetetlen. Hogy pontosan mi vár ránk a jövőben, azt nem tudhatjuk biztosan, de számtalan előrejelzés sejteti, mire lehet majd számítani. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint Magyarország is jelentős változásokon mehet át ökológiai szempontból az elkövetkezendő évtizedekben, és ezek a változások nem igazán lesznek kedvezőek. Persze néha könnyű megfeledkezni ezekről a dolgokról , főleg amikor a természtefilmekben vagy -fotókon azt látjuk, hogy milyen csodás élővilág is vesz minket körül, de talán ezek felvételek azok is, amik sokakat tettekre sarkallnak vagy legalábbis elgondolkotatnak. 

A mai magyar természetfotók dokumentaristák, informatívak, esztétikailag meglepően izgalmasak és tudatformálóak is egyben. És ez utóbbi kiemelten fontos akkor, amikor az emberiség minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll. A természetes élőhelyek és a biológiai sokféleség kétségbeejtően gyors csökkenésének idején, a közelgő klímakatasztrófa előszobájában állva, egyre inkább felértékelődik mindaz, ami valamelyest elősegíti ezen pusztító folyamatok lassulását. És ebben a munkában a természetfotóknak is lehet szerepe, hiszen segítségükkel ráébreszthetők az emberek, és remélhetőleg a politikai és gazdasági döntéshozók, hogy csak egyetlen Földünk van, amely sokféleségében és működőképességében ma még maga a csoda!

– nyilatkozta erről dr. Kalotás Zsolt, a Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 pályázat zsűrijének elnöke. A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége már 27. alkalommal hirdette ki éves pályázatát. Erre idén több mint 3300 fénykép érkezett, és ezek közül 103 fotót választott be a szakmai zsűri az utolsó fordulóba. Kalotás kiemelte, a pályamunkák egy részén már nemcsak a túlélésért folyó harc került a középpontba, hanem megjelentek a természeti léthez is hozzátartozó kedves, lírai elemek és a humor is.

A díjnyertes fotókat, illetve a pályázat utolsó fordulójába jutott fényképeket idén is a Magyar Természettudományi Múzeumban lehet megtekinteni. A kiállítás 2019. november 6. és 2019. december 31. között látogatható.

Az Év Természetfotója 2019-ben – Máté Bence: Békacomb – Ha látnánk, pontosan mivel etetnek meg bennünket, teljesen átalakulna az étrendünk. Legyen az állati vagy növényi eredetű táplálék, a 21. századi ember nem sokat tud annak keletkezéséről, a gyártók pedig értelemszerűen igyekeznek a kényes részeket minél apróbb betűk közé rejteni. Ez a felvétel erre a problémára hívja fel a figyelmet. Furcsa jelenség, hogy míg a békák combjának levágását elkövető embereket a legtöbben elítélik, addig étlapról békacombot rendelni nem kelt felháborodást.(Fotó: Máté Bence / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Kezünkben a Föld – 2. díj – Dr. Simán László: Tornádó a Dolomitokban – Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a szokatlan katasztrófahelyzetek. Két éve ősszel az olasz Dolomitok lombhullató fenyveseit tarolta le széles sávban egy vihar, óriási anyagi kárt okozva. A helyszínre érkezve elnémult az addig vidám fotós csapatunk.(Fotó: Dr. Simán László / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

A madarak viselkedése – 3. díj – Hargitai László: Tavi tánc – Tavasszal, a hajnali órákban a nagy kócsagok tömegesen jelennek meg a halaktól hemzsegő vizeken. A hímek gyakran kakaskodnak egymással, amit ez a jellegzetes póz és fejtartás kísér.(Fotó: Hargitai László / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

A madarak viselkedése – Dícséretre méltó – Tóth László: Segítség! – Egy nagy gyár felhagyott mésziszap-derítőjében az évek alatt szikes-tavi körülmények alakultak ki. Itt fedeztem fel ezt az élőhelyet, ahol viszonylag kis területen több partimadárfaj is megtelepedett. A fotón, az az – általam eddig még nem látott – ösztönös, talán rivalizáló magatartás látszik, amint egy felnőtt gólyatöcs “móresre tanít” egy gulipánfiókát. Néha a víz alá nyomta, néha pedig egyszerűen elkapta és eldobta. A fiókát látszólag nem nagyon viselte meg ez a tortúra. Később megfigyeltem, hogy egyes madarak a saját fajuk fiókájával is hasonlóan viselkedtek.(Fotó: Tóth László / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Az emlősök viselkedése – 1. díj – Daróczi Csaba: Háború és béke – 2018-ban a szomszéd falu mellett találtam véletlenül egy üreginyúl-kolóniát. Sosem fotóztam még azelőtt őket, így nagyon megörültem a lehetőségnek. Néhány napig csak figyeltem a viselkedésüket, és az a jelenet tetszett a legjobban, amikor a homokos talajon a nyulak egymásnak ugrottak, amit szerencsére elég sűrűn műveltek. A fényviszonyok és a háttér csak a reggeli órákban, nagyjából másfél órán keresztül voltak ideálisak. Pontosan hetvenkét alkalommal voltam kinn fotózni, és összesen csak három-négy alkalommal készült olyan kép, amivel elégedett vagyok.(Fotó: Daróczi Csaba / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Az emlősök viselkedése – Dícséretre méltó – Máté Bence: Lehelet – A közhiedelemmel ellentétben a barnamedve nem hibernálja magát, csak téli álmot alszik. Nem táplálkozik, nem iszik, és nem ürít, energiaszükségletét a felhalmozott zsír rendkívül hatékony lebontása biztosítja. A természet egyik leghihetetlenebb energiafelhasználása az, amikor élelem és víz nélkül, két hónapon át szoptatja bocsait a barlangjában, mielőtt a tél végén előbújnak, és kitárul számukra a világ. A domb mögé helyezett lámpák fényének segítségével vált láthatóvá az állatok lehelete.(Fotó: Máté Bence / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Az állatok viselkedése – Dícséretre méltó – Kis Szilveszter: Az ollóbűvölő – A gyergyói Csíky-kert erdejében találtam egy helyet, ahol az erdei vöröshangyák gyönyörű mohaszőnyegen közlekednek. Többször is visszalátogattam ide, megvárva a megfelelő pillanatot, hogy sikerüljön lefényképeznem, ahogyan zsákmánnyal térnek vissza a boly irányába. Egyik alkalommal megláttam, ahogyan az egyik példány egy fülbemászó potrohát cipeli. A meleg nem könnyítette meg a fotózást, mert ilyenkor még gyorsabban mozognak a hangyák, ezért alig néhány másodperc állt a rendelkezésemre, hogy sikerüljön a felvétel. A fotót fordított objektívvel készítettem. A belső villanó használatához, házilag gyártottam vakudiffúzort, a rekesz manuális irányításához pedig egy fésű fogát használtam fel. A felvétel kézből készült.(Fotó: Kis Szilveszter / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Állatok és környezetük – 2. díj – Daróczi Csaba: Téli szállás – Egy téli reggelen láttam, hogy nagyon szép zúzmara keletkezett a növényeken. Régóta terveztem, hogy egy láperdőt ilyen viszonyok között fotózzak le. Mivel a munkahelyemre csak 9 órára kellett beérnem, így gyorsan autóba ültem, és átmentem ehhez a kiskőrösi erdőhöz. A tervezett kép hamar el is készült, és mivel volt még időm, így egy kicsit berepültem a szomszéd nádas fölé is. Ekkor vettem észre, hogy a nádasban egy vaddisznócsalád alszik. Nagyon óvatosan ereszkedtem föléjük, és szerencsére nem riadtak meg a drón zajára, pedig alig néhány méterre lebegett fölöttük. Az év egyik legnagyobb élménye volt számomra ez a pillanat.(Fotó: Daróczi Csaba / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Állatok szemtől szemben – 1. díj – Tökölyi Csaba: Szégyenlős lunda – Szégyenlősen rejti szárnyvége mögé arcát a tollászkodó lunda. Persze ebbe a mozdulatba csak mi, emberek látunk bele érzelemmel teli gesztust, valójában a madár az egyik legfontosabb tevékenységét végzi: rendezgeti és megtisztítja tollait a portól-piszoktól, illetve eltávolítja belőle az élősködőket. Fontos, hogy tollazata tiszta és rendezett legyen, hiszen ez nyújt számára védelmet és hőszigetelést a szárazföldön, és kint a hideg tengeren. A kép a Waleshez tartozó Skomer-szigeten készült, abban az időszakban, amikor a sziget már nem zsibong a napközben odalátogató turistáktól. Ilyenkor a madarak sokkal nyugodtabban és bátrabban viselkednek, így tanúi lehetnünk életük rejtettebb mozzanatainak is, mint például az önfeledt tollászkodásnak a nap végén.(Fotó: Tökölyi Csaba / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Ifjúsági kategória – 1. díj – Koncz-Bisztricz Tamás: Köd – Egy késő délután Ópusztaszerre látogattunk, dámszarvasfotózás reményében. Az erdőre hirtelenjében átláthatatlan köd és sötétség szállt. Kimentünk az erdő melletti mezőre, ahol van egy öreg tölgy. A fényképet a gép beépített vakujával készítettem. A karikák a vaku fénye által kirajzolt ködcseppek.(Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Kompozíció, forma és kísérletezés – 3. díj – Kaszás Norbert: Bújócska – Március végi kökörcsinfotózásom közben véletlenül találtam rá erre a kis pávaszem lepkére az Esztergom melletti Strázsa-hegyen. A virágok fényképezését gyorsan fel is függesztettem; gondoltam, azt tudok fotózni máskor is. Ettől kezdve csak a lepkére koncentráltam, mert most láttam először ezt a fajt. Ami a leginkább megfogott benne, az a fésűs csápja volt, ezért azt próbáltam érdekes formában megörökíteni. Annyira belemerültem a csáp fotózásába, hogy csak otthon tudatosult bennem: nem is készítettem olyan képet, amin az egész lepke látható.(Fotó: Kaszás Norbert / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Napnyugtától napkeltéig – Dícséretre méltó – Mesterházi József: Az öreg – Különös téli fényeknél sikerült találkoznom a beváltó bikával. A cserkelés végén vettem észre, hogy ez bizony nem egy szokványos naplemente, és bizakodva siettem a horizonton lévő váltóhoz. Vártam. A fény fogyott, de a remény megmaradt. Nemsokára szép komótosan átsétált előttem a várva várt bika. Szerencsém volt.(Fotó: Mesterházi József / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Kompozíció, forma és kísérletezés – Dícséretre méltó – Daróczi Csaba: Jégcsillagok – Ezeket a formákat már régóta figyelem, de sosem sikerült még jó képet készítenem róluk. A jégcsillagok akkor keletkeznek, amikor a jégre vékony hóréteg esik. 2018 utolsó napjaiban szerencsésen meg is történt ez, és gyönyörű formák keletkeztek. Így egyik nap munka után ki is mentem a városunk mellett fekvő tóhoz, és gyönyörű jégcsillagokat találtam rajta. Ezt a formát még sikerült lefotózni, de sajnos hamar besötétedett, így elhatároztam, hogy másnap reggel is itt kezdem a napot. Így is történt, de reggelre már teljesen máshogy festett a tó. A következő napokban a környék tavait jártam, és hihetetlenül érdekes formákat sikerült még fotózni ezekről a képződményekről.(Fotó: Daróczi Csaba / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Kompozíció, forma és kísérletezés – Dícséretre méltó – Máté Bence: Ormányok – Elefántormányok és lábak kompozíciója a naplementében. Több héten át tartó utánajárással, kísérletezéssel és érdekes kompozíciók keresésével készült ez a felvétel. Korábban távolabbról készítettem a fotókat, amelyeken az állatok teljes egésze látszott, de később arra gondoltam, hogy teszek pár kísérletet, és csemegézek a különböző testrészeik és az egyedi fényviszonyok által kreált kompozíciókból is.(Fotó: Máté Bence / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Élet a vízfelszín alatt – Dícséretre méltó – Pohl András: Csőlakó – A kép Indonéziában, Balin, Tulamben Coral Garden merülőhelyén készült, 20 méteres mélységben. Az itt elhelyezett mesterséges zátonyok sokféle élőlénynek nyújtanak menedéket, kavarog rajtuk az élet. Ez a kis hal egy rozsdásodó fémcsőben találta meg otthonát, ahonnan csak kisebb távolságokra merészkedett, és újra és újra visszatért, néha percekig teljesen eltűnve benne.(Fotó: Pohl András / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

Állatok szemtől szemben – Dícséretre méltó – Vadász Anna: Szem-füles – Bölcs tekintettel őrzik a folyton rohanó városi ember mindennapjait az urbanizáció hatására egyre inkább a közelünkbe kerülő tollfüles szomszédaink (erdei fülesbagoly). Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön heverik ki fárasztó éjszakai vadászatukat. Ha figyelmesek és óvatosak vagyunk, s úgy teszünk, mintha nem vettük volna észre őket, nem repülnek el, csak tágra nyílt szemekkel, kíváncsian kísérik minden mozdulatunkat.(Fotó: Vadász Anna / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)

A fenntartható energiatermelés és a természet kapcsolata – 1. díj – Lakatos János: Felvillanyozva – Csongrád melletti elhúzódó magasfeszültségű áramvezeték alatt legelészett ez a pár őz. Első ránézésre nem volt valami nagyon érdekes, de mivel sétáltam tovább, egyre jobbnak tűntek az arányok.(Fotó: Lakatos János / Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019 / naturArt)