Itt repül a kismadár

Kőműves, nyílászáró-beszerelő, honvédségnél védelmi tartalékos, művelődésszervező, majd a Délmagyarnál fotóriporter. Török János egy OKJ-s képzésen sajátította el a fotózás alapjait 2012-ben, idén pedig már öt díjat hozott el a Magyar Sajtófotó Pályázat indulójaként.

Kedvelt témája a társadalomábrázolás, de madarat lehet fogatni vele egy jól elkapott természetfotóval is. Az első ilyen kockát akkor kattintotta el, amikor Marsó Vilmossal fotózni indult Máté Bence madárles-fedezékéből.

A megfigyeléses vagy kivárásos fotózás annyira megbabonázta, hogy maga is odúkat kezdett barkácsolni, ezekkel mesterséges lakókörnyezetet teremt ugyanis a madarak számára, ezáltal könnyebben fotózhatók. A célra a valaha volt élő fák a legideálisabbak, amelyek lehetnek akár tüzelőnek szánt odvas darabok is.

A jó madárfotó trükkje azért nem csupán ennyi. Tudni kell, mely madárnak milyen odúra van szüksége, a rejtekben élelmet kell elhelyezni, a baglyok például különösen hálásak a házhoz szállított egerekért.

Madarat akkor érdemes fotózni, ha megszülettek a fiókák, ekkor a szülők sűrűn járnak etetni, ezért számíthatunk rá, hogy lesz mozgás az odúnál a tavaszi-nyári időszakban, de nem most, a költöző madarak ugyanis már a melegebb éghajlat felé vették az irányt.

Beszélgetésünk idején Török János épp verebekre állt lesben. A madárvilág szürke eminenciásairól nem nagyon van jó minőségű felvétel az interneten. Ezt a helyzetet akarta menteni, amikor kialakította verébstúdióját Szeged környékén. Egy fekete vásznat feszített ki 10 méterre a madaraktól, vakuval megvilágította őket, amitől kaptak egy sziluettes hatást, ettől pedig máris fotogénebbé váltak.

Jó tisztában lenni azzal is, mely madarat zavarja a vakuzás, melyik nem jön izgalmi állapotba, ha drón köröz felette. A darvak nem hálásak a villanófényért.

Egyszer tanúja voltam, amikor egy természetfotós vakuja elvillant az alkonyatban, mire 20 000 daru szállt fel egy időben 2–5 méter magasan, fülsiketítő rikoltozások közepette.

Török János, ha nem kézből fotóz, „gépen száll fölébe”, de ilyenkor csak a kamerát repteti. Az első fényképezőjét úgy vette, hogy eladta a robbanómotoros távirányítós repülőjét, azóta pedig, hogy fotózásból él, drónt is sikerült vásárolnia.

A magasból készített képekről azt mondja, a földről szemlélve az árnyékokat azok hosszúságát, a fényszöget kell lesni, mert némi számítás után az jelzi, hol és mikor érdemes felküldeni a kamerát, ami szemet gyönyörködtetőbb anyaggal tér vissza, de egyedi képet készíteni drónnal azért sokkal nehezebb.

Az átvonuló madarakat a legnehezebb fotózni, mert hamar észlelik az embert és gyorsan tovább szállnak. Ez a kép 30 nap várakozás után készült.(Fotó: Török János)

Ritka meghitt pillanat: a hím búbos banka a párzási időszakot követően rovarral ajándékozza meg a tojót.(Fotó: Török János)

Darvak vacsorája a dóci kukoricaföldeken.(Fotó: Török János)

A Dóc közelében található erdősávra hajnali ködfátyol borul.(Fotó: Török János)

Búbos bankáról készült ellenfényes felvétel, melyen a napfény becsillanása teszi még sejtelmesebbé a képkockát.(Fotó: Török János)

A mórahalmi lápföldön lessátorból készített felvételen a kifeszített szárnyú gyurgyalag megkezdi röptét.(Fotó: Török János)

Madártávlatból a Szeged-környéki táj. Az első drónos felvételek egyike.(Fotó: Török János)

Jégmadár zsákmányával.(Fotó: Török János)

Egy kuvikról hosszú expozíciós idővel készített felvétel. A madár éppen élelmet visz fiókájának.(Fotó: Török János)

A verebek, mint kecsesen szálló modellek a verébstúdióban.(Fotó: Török János)

Török János a 37. Magyar Sajtófotó Pályázatán ezért a felvételért a Természet és tudomány kategória különdíját kapta 2019-ben.(Fotó: Török János)

A hattyúkat annyira nem zavarja a drón, hogy akár a hátukra is lehetne szállni vele, ezért is készülhetett ennyire közelről ez a felvétel a hódmezővásárhelyi Hármas tavon.(Fotó: Török János)