A világ itt ér véget

Szibéria tengeri kapuja Tyikszi. A 4500 fős település a II. világháborúban és a 70-es években élte viszonylagos fénykorát. A peresztrojkával téli álomba merült, bár a jég visszahúzódásával megjelenő új tengeri kereskedelmi útvonalak és az eddig rejtett kőolajkincsek elérhetőségével ismét megnőhet a térség jelentősége. A globális felmelegedés azonban nem csak szép jövőt ígér: a környezet változása természeti veszélyeket is rejteget, de emellett a Jeges-tenger a jövő egyik geopolitikai konfliktuszónája is lehet az Egyesült Államok, Kanada és a tenger legjavára igényt tartó Oroszország között.

Evgenia Arbugaeva Tyiksziben született, de családjával még fiatal korában Jakutszkba – a világ leghidegebb városába – költöztek, miután a Szovjetunió összeomlásával hirtelen leálltak a környéken indult fejlesztések. Fotói az egyhangú valóság és gyerekkora álomvilága között egyensúlyoznak: szereplői és helyszínei valódiak, de az élénk színek és a végtelen hómezők hangulata a szibériai népmesék világára utal vissza. Evgeniát nemcsak saját emlékeinek újrafelfedezése foglalkoztatja, hanem a térség problémái is. A fotóin gyakran visszatérő piros sapkás helyi kislány, Tánya, és a fotós között mindössze 13 év különbség van, és Evgenia szerint nagyon hasonlítanak egymásra, városuk viszont már csak árnyéka önmagának. A virágzó kikötővárosból egy évtized alatt csak rozsdás roncsok és ígéretek maradtak.

Evgenia a Moszkvai Nemzetközi Egyetemen diplomázott, majd a New York-i ICP-ben tanult. Ma kizárólag hosszú távú fotós projekteken dolgozik. 2012-ben megnyerte a Magnum fiatal tehetségeket támogató ösztöndíját, 2013-ban pedig a Leica Oskar Barnack-díját. Munkája az idén 100 éves Leica oldalán elérhető.

Tyikszi kikötőtelepülésként jött létre 1933-ban a Laptyev-tenger partján, hogy így Szibéria a tenger felől is elérhető legyen. Erre a július közepétől szeptember végéig tartó jégmentes időszakban van mód. A II. világháború alatt fontos szerepe volt az amerikai kölcsönbérlet jegyében küldött hadieszközök fogadásában és továbbításában. A 70-es évektől ismét lendületet vett „Észak meghódítása”, 1986-ban Tyikszi 850 ezer tonna árut fogadott. Ez a kétezres években századrészére csökkent, ám a globális felmelegedéssel a település jelentősége gyorsan megnőhet.

Tyikszi az ország negyedik legészakabbra fekvő települése. Az északi sarkkör innen messze délre fekszik, csaknem 600 kilométerre. A településen 4500 ember él – 1989-ben még 12 ezren lakták. A Laptyev-tenger vidékén először a jukagirok és csuvancok, majd a II. századól az evenek és evenkik jelentek meg. Később érkeztek a jakutok, majd a csukcsok és korjákok. Sokan a sok ezer kilométerrel délebbre fekvő Bajkál-tó felől érkeztek, a mongol hódítók elől menekülve. Természetesen rendkívül kis számú népekről van szó. Az India méretével azonos Jakutföldön összesen csupán egymillió ember él. Az oroszok először a XVII. század első felében jelentek meg, de csak 100 évvel később indultak a komolyabb expedíciók. A tenger is ekkor kapta nevét Hariton Laptyevről, aki 1736-ban kapta megbízatását II. Katalintól a terület feltárására.

A klimatikus viszonyokat aligha kell magyarázni. A januári középhőmérséklet mínusz 37 fok, az áprilisi is mínusz 27. legmelegebb az augusztus +4,5 fokkal. November közepén beköszönt a két hónapig tartó éjszaka – amit fél évvel később az ugyanilyen hosszú nappal ellensúlyoz. Mínusz 40 foknál hidegebb az év 9 hónapjában bármikor előfordulhat.

A legtöbb fiatal nem itt látja a saját jövőjét, bár Moszkvának egyre nagyobb tervei vannak a térséggel. A Jakutföld tengeri kapujának tekintett Tyikszi fontos ponttá válhat, ha a jég visszahúzódásával létrejön az északi átjáró a Jeges-tengeren, új kereskedelmi útvonalakat nyitva meg. Elvégre Normandiától Japánig itt vezet a legrövidebb vízi út. A Szuezi-csatornán át – ahol nem is tudnak a legnagyobb tankerek áthajózni, így kénytelenek Afrikát megkerülni – 23 800 kilométert kell megtenni, míg a Jeges-tengeren át csak 10 700 kilométer választaná el Japánt Nyugat-Európától.

Tyiksziben három iskola működik, van posta, egy kirendeltsége a Szberbanknak. Két nagyobb utcája van – legalábbis azóta, hogy a lakosság 20 év alatt alig harmadára csökkent. Az élet amilyen elszigetelten zajlik, olyan drága is. A legolcsóbb párizsi kilója háromezer forint körül van, egy kétliteres kóla 1300 forint. Ráadásul itt – ellentétben a gazdagabb gáztermelő településekkel, Szurguttal, Novij Urengojjal, Hanti-Manyszijszkkal – a fizetések sem magasak az országos nettó 170 ezer forinthoz képest.

Nyár a Laptyev-tengeren. Júliusban átlagosan 2,9 fok van, augusztusban már 7,7 fokos nyár tombol Tyiksziben. Igaz, a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 32 fok volt, de a hóesés nyáron sem ritka. A jégtömbök teljesen sosem tűnnek el. Télen a jégréteg két méternél is vastagabb a vizeken. A Laptyev-tenger hőmérséklete a jég alatt is enyhe mínusz fokos, nyáron 4-5, az öblökben esetleg 10 fokra is felmelegszik.

60 éve Tyikszi nem sokban különbözött bármelyik sarkvidéki lakatlan területtől. A kutatóállomások előbb jelentek meg, mint maga a település. Az elsőt 1957-ben nyitották. Feladata, hogy kövesse a Föld mágnesességének változásait, mérje a kozmikus sugárzás mértékét, vizsgálja az ionoszférát.

A leírásokban visszatérő motívum, hogy a hetvenes években virágzott a település, amely most Csipkerózsika-álmát alussza, de azért a kívülálló érzi, hogy bájos és barátságos sosem volt a szovjet éra lakóházaival telehintett Tyikszi.

Tyiksziben meteorológiai állomás működik, amelyet csak 2006-ban ért el az állandó internetkapcsolat, egy amerikai együttműködési program részeként. Az állomás két kanadai és egy alaszkai bázissal – ezek négyen a világ legészakibb állomásai – közösen figyeli a légmozgást, a felhőképződést és az északi sarkkör feletti légkör összetételének változását.

Itt tudták értékelni Vlagyimir Putyin viccét arról, hogy a globális felmelegedés Oroszországnak nem tragédia, legfeljebb kevesebbszer hordanak majd szőrmebundát. A valóság azért ennél árnyaltabb. A felmelegedéssel az évezredek óta fagyott talajból jelentős mennyiségű metángáz szabadulhat fel, és bajba kerülhet több mocsaras területre épült, de a fagy miatt stabil alapokon álló északi település is.

A halászat nem különösebben fejlett, inkább csak a hatalmas Léna folyótorkolatánál van jelen. A tengeri emlősökre a vadászat korlátozott, csak a bennszülött népek és a kutatóállomások személyzete számára engedélyezett.

A Szovjetunióval együtt a nagy vízi áruszállítás is eltűnt a térségből. A jég visszahúzódása azonban új lendületet adhat a következő évtizedekben, különösen, ha hozzáférhetőbbek lesznek a tengerben rejlő kőolaj- és földgázkincsek. Nem véletlen, hogy ismét tervben van a térségben a katonai infrastruktúra fejlesztése is. A Tyikszi közelében lévő repülőtér felújítását már két éve elhatározták. Az Északi Flotta tengeralattjárói pedig ismét rendszeresen járják Oroszország északi felségvizeit. A jövő időzített konfliktusa lesz, hogy mekkora terület illeti Oroszországot, Kanadát, Norvégiát és Grönland révén Dániát a Jeges-tengerből.