Az Eiffel-torony testvére
Bár a sajtó és az építészszakma részéről sok kritikát kapott, a turisták imádják a 2019-ben átadott The Vesselt. Az óriásgíroszra emlékeztető, 200 millió dolláros manhattani építmény máris majdnem olyan népszerű, mint a Central Park vagy a Times Square. Felkerestük, megnéztük.
Ami Párizsnak az Eiffel-torony, az lesz New Yorknak a Vessel
– ezzel a gondolattal adták át az építtetők Manhattan legújabb látványosságát, az előző tavasszal megnyitott The Vesselt, ami nem csupán New York új, Hudson Yards nevű luxusnegyedének jelképe, hanem egyúttal a városba érkező turisták egyik legkedveltebb látványossága lett – a filmekből ismert Central Park, a fényárban úszó Times Square, a World Trade Center helyén található emlékpark és a többi már bejáratott látnivaló mellett. Az előző év végén tíz napot töltöttem New Yorkban, ahol én magam is felkerestem a még egyévesnél is fiatalabb látnivalót, amelyben aztán néha úgy éreztem magam, mintha egy Alien-film kivilágított díszletébe csöppentem volna.
A Hudson Yards az Egyesült Államok történetének legnagyobb volumenű és legdrágább magán ingatlanfejlesztése, egyben a legnagyobb városfejlesztési projekt New Yorkban a harmincas években felhúzott Rockefeller Center óta. A West Side Yards nevű 11 hektáros vasúti depó fölé az 1950-es évek óta szeretnének valamit építeni. Fölé, mert magára a területre a vasútközlekedésnek továbbra is szüksége van, de Manhattanben ma már minden falatnyi terület olyan sokat ér, hogy évtizedek óta napirenden volt, hogy le kellene fedni a vasúti kocsik parkoltatására használt területet egy hatalmas, oszlopokon álló platformmal, és ennek tetejére építkezni is lehetne (valami hasonlót javasolt egyébként Lázár János kancelláriaminiszter néhány éve a Nyugati pályaudvarba vezető sínek fölötti területre.)
Amikor New York megpályázta a 2012-es olimpia megrendezését, erre a területre szánták az olimpiai stadiont, de a pályázat nem nyert, és 2006-ban az önkormányzat úgy döntött, inkább átengedi a terepet a magántőkének. Irodák, lakóépületek, közterületek, egy művészeti központ – a Hudson Yards-nak elkeresztelt projekt
VÁROST HOZ LÉTRE A VÁROSBAN.
A világgazdasági válság okozott némi csúszást, de 2010-ben a közlekedési vállalat aláírta a 99 évre szóló bérleti szerződést a terület fölötti beépíthető légtérre a fejlesztőkkel, és 2012 végén elkezdődött a gigászi építkezés, aminek az első üteme zárult le tavaly.
A második ütem építése a tervek szerint 2024-ig tart. Amikor azt olvassák, hogy város a városban, azt értsék úgy: egy luxusváros a világ egyébként is egyik legdrágább városában. A New Yorker magazin egy márciusi cikkében egyenesen úgy fogalmazott, hogy egy átlagos New York-i lakosnak semmi oka ide, “New York Hotel Californiájába” látogatnia – párhuzamot vonva az Eagles-sláger dalszövegében megjelenő szálloda és a Hudson Yards között. Mindez részben az ellenérzéseket is megmagyarázza. Mert hiába ajánlott fel a közforgalom számára egy jelentős részt a területből a fejlesztő, a Hudson Yards sokak szemében megtestesít egy aggasztó trendet: a városfejlődést már nem az önkormányzatok irányítják, hanem a magántőke a saját szempontjai szerint, kisajátítva a nagy cégek, valamint a gazdagok és sikeresek számára a legértékesebb területeket. A Hudson Yards a 21. század privatizált városa.
A Hudson Yards látképe a vasúti depó fölé épített felhőkarcolókkal
Fotó: Bruce Bennett / Getty Images Hungary
A lakó- és irodaépületekkel, a legdrágább luxusmárkák üzletei által belakott, hétszintes plázával, egy szállodával és egy kulturális létesítménnyel (The Shed) felszerelt Hudson Yards egyszerre lesz a főhadiszállása többek között a Facebooknak, a CNN-nek, az egész Warnernek és a L’Oreal USA-nek is.
MANHATTAN ÚJ, 25 MILLIÁRD DOLLÁROS(!) LUXUSNEGYEDÉNEK JELKÉPE PEDIG EGY ZAVARBAEJTŐ ÉPÍTMÉNY, A MÁRCIUSBAN ÁTADOTT THE VESSEL LETT.
Hogy mi ez? Egy 16 szintes építmény a Hudson Yards kellős közepén, amely 46 méterrel magasodik a neki otthont adó, kéthektáros tér fölé, és amelynek mintegy 2500 lépcsőfoka 154 különböző lépcsősoron osztozik el. Bár a nevét (vessel = tál, edény) a felfelé szélesedő szerkezete után kapta, az alakján elmerengőknek a leggyakrabban egy túl nagyra nőtt toboz, egy gigantikus méhkas, szemeteskosár, váza, vagy a nyársra húzott gíroszhús látványa, esetleg egy óriásra méretezett buttplug szokott beugrani róla. A Vessel elnevezés egyébként nem végleges, a befektetők továbbra is várják a névjavaslatokat a Hudson Yards honlapján.
A bronzacélból és üvegből készült építményt az a Thomas Heatherwick terveze, akinek a nevéhez olyan munkák kötődnek, mint a londoni Rolling Bridge, a manchesteri B of the Bang, a 2012-es londoni olimpia tűztartó üstje vagy a horribilis ára miatt végül meghiúsult Garden Bridge a Temze fölött. Csupa furcsa, különleges, öncélú építmény, amelyek feszegetik annak határait, mit nevezzünk egyáltalán építészetnek és mit szobrászatnak – nagyon gazdag városok igen költséges játékai. A Vessel esetében a brit tervezőt India lépcsős kútjai ihlették, elsősorban a nyolcadik századi Chand Baori-kút, ami ma India egyik legkülönlegesebb látványossága. A 13 emelet mély, 3500 lépcsőfokból álló kút még a 2012-es Batman-filmben (A sötét lovag – Felemelkedés) is felbukkant.
Bár még nagyon fiatal attrakció, már a Vesselnek is jutott egy falatnyi popkultúra, hiszen itt, a város hivatalosan is legdrágább környékén forgott a Chainsmokers, Illenium és Lennon Stella közös, Takeaway című számának több mint 55 milliós nézettségű klipje. (Személyes adalék: még soha életemben nem ettem olyan drágán annyira pocsék, kispórolt hot-dogot, mint itt.) A Vessel sikeréhez jelentősen hozzájárul, hogy New York egyik legnépszerűbb látványához kapcsolódik, a felhagyott magasvasútból parkká alakított High Line-hoz.
A High Line utolsó, csak 2014-ben megnyitott szakasza konkrétan körülöleli a Hudson Yards területét, a platform tetején kialakított köztér, ahol a Vessel áll, szintben is a High Line folytatása. A Hudson Yards pajtának (The Shed) elkeresztelt előadóművészeti központját ugyanaz a Diller Scofidio + Renfro iroda tervezte, mint a High Line-t (és egyébként a tervezett új budapesti Közlekedési Múzeumot).
És hogy miért jönnek ide az emberek, mit lehet itt csinálni egy klipforgatáson túl? Fogós kérdés, a fotózáson kívül leginkább semmit. A Vessel ugyanis csupán egymásba kapaszkodó lépcsősorok láncolata. “Lépcsők sehova” – szerepel visszatérően a fordulat a Vessellel kapcsolatban megjelenő cikkekben. A különös építmény egyedüli értelme a fentről nyíló kilátás lenne, ám hiába folyik el előttünk a Hudson-folyó, a látvány nem különösebben érdekes, össze sem hasonlítható mondjuk az Empire State Building vagy a Rockefeller Plaza tetejéről nyíló kilátással. A Vessel jelenleg a platform szélén áll, vagyis rálátni a tetejéről a depó egyelőre még beépítetlen nyugati felére, de hogy milyen lesz a látvány akkor, ha majd ott is felhőkarcolók állnak, azt nehéz elképzelni.
Amikor belépünk a Vesselbe, akkor válik igazán érdekessé: hirtelen ott találjuk magunkat egy óriási lépcsőház legalsó szintjén, körülötte közel ötven méter magasan kizárólag lépcsők és korlátok, majd amikor hátraszegjük a fejünket, felbukkannak a szomszédos felhőkarcolók. Közben a legalsó szint közepén kisebb tömeg tobzódik. Az ember először nem érti, miért, hajlamos azt feltételezni, hogy épp erőt gyűjtenek az előttük álló lépcsőzéshez, a valódi ok azonban sokkal komikusabb ennél: a látogatók valójában azért állnak sorba, hogy a Vessel padlójára helyezve a mobiltelefonjaikat, majd az időzített készülék fölé hajolva elkészítsék a tipikus Vessel-szelfit.
Fotó: Drew Angerer / Getty Images Hungary
Amikor nekivágunk a Vessel tetejének, hirtelen úgy érezzük magunkat, mintha egy különös álom lépcsőlabirintusában caflatnánk felfelé. Eltévedni persze nem lehet, nincs helyes vagy helytelen útvonal, úgy mászhatjuk meg az építményt, ahogy nekünk tetszik. Aztán amikor felérünk, és lepillantunk a Vessel belsejébe, meghökkenünk: a sci-fiket (űrhajókat, Star Wars- és Alien-filmeket) és a holland M. C. Escher lépcsős litográfiáit egyszerre megidéző, végtelennek tetsző lépcsőház látványa még fényképen is megbabonázza az embert, nemhogy élőben.
Belépőt ugyan kell váltani rá, a Vessel látogatása azonban ingyenes: a nulla dolláros jegy lényege valójában az időpontokra való jelentkezés, a szerkezetre ugyanis hétszáznál több embert nem engednek fel egyszerre. A New Yorkba látogató turisták ráadásul élnek is az ingyen látványosság lehetőségével, a Vessel szinte azonnal a város egyik legfelkapottabb látnivalója lett: a turisták kívül-belül szétfotózzák a színével ágyi poloskára emlékeztető építményt. Az Instagram tényleg tele van az itt készült képekkel, Heatherwick műve pedig állandó szereplője a New York “leginstagramolhatóbb”, azaz leginkább Instagram-kompatibilis látványosságait felsorakoztató listáknak.
Az egészben az a legkomikusabb, hogy a Vessel úgy vált valódi Instagrammer-paradicsommá, hogy a fotó- és videószabályzata már rögtön a megnyitása után komoly ellenérzéseket váltott ki. Bár a belépőért nem kellett fizetni, a látogatásnak ára volt: az ingyenes jegy megváltásával ugyanis a látogató tudomásul vette, hogy a Vesselről készült álló- és mozgóképeit a Vessel tulajdonosa, azaz a Hudson Yards ingatlanfejlesztő vállalat, szabadon felhasználhatja.
Vagyis ha egy látogató lőtt mondjuk egy szelfit a Vessellel a háttérben, majd megosztotta a közösségi médiában, azt a Hudson Yards később ott használhatta fel, ahol csak akarta. Még akkor is, ha ezen a fotón esetleges a látogató arca is szerepelt. És az esetleges kereskedelmi célú felhasználásokért a látogató semmiféle kompenzációra nem volt jogosult.
A Hudson Yards ezzel kapcsolatban azzal védekezett a Bloombergnek, hogy a kifogásolt gyakorlat az Egyesült Államok legtöbb nagy látnivalójára igaz, ők csupán transzparensek szerettek volna lenni, ám a felzúdulás miatt végül finomítottak a szabályzat nyelvezetén. Az új szöveg már egyértelműen rögzíti, hogy a közösségi médiában közzétett posztok a látogató tulajdonában maradnak, a cég “csak” az újramegosztás jogára tart igényt, arra viszont örökre.
Bár a különböző közösségi platformok adatkezelési szabályzatának elfogadásával a felhasználók már eleve lemondanak a jogaik egy igen jelentős részéről, amerikai jogászok szerint a Vessel fotókra vonatkozó szabályzata még a módosítások után sem éppen látogatóbarát. A látottak alapján ez viszont a turistákat a legkevésbé sem zavarja.
Ám ami bejött a turistáknak, attól több építész és építészettel foglalkozó szakíró zsebében is kinyílt a bicska. Tim Waterman, a Fundamentals of Landscape Architecture című könyv szerzője például azt emelte ki, hogy amíg a Vesselt ihlető Chand Baori-kút egy valóban gyönyörű és funkcióval rendelkező építmény (hiszen összegyűjtötte az esővizet), addig Heatherwick alkotásáról ezek egyike sem mondható el.
A Chand Baori-kút
Fotó: FrÃdÃric Soltan / Getty Images Hungary
A Vessel funkciótlansága és értelmetlensége egyébként gyakran visszatérő kritika a róla megfogalmazott véleményekben. Kate Wagner a Baffler Fuck The Vessel című cikkében többek között arról ír, hogy a látogató a csúcsra érve legfeljebb egy szelfivel tudja magát vigasztalni a mászással elvesztegetett idő miatt. A ChicagoNow pedig már a Vesselről szóló cikke címében szemétkupacként hivatkozott az új attrakcióra (“Chicago has the Bean. New York has a new piece of junk called the Vessel”).
A Heatherwick Studio kommunikációjában lényegében egy függőleges/emeletes közösségi térnek vagy parknak nevezte a Vesselt, ehhez képest nemhogy semmi zöldet, de még egy istenverte padot sem találni rajta. Szóval tényleg nem marad más, csak a fényképezés, szelfizgetés. Ez a funkciótlanság pedig sokak számára különösen bosszantó egy csaknem 200 millió dolláros építménytől. (A Vesselt eredetileg 75 millió dollárból építettek volna meg, ám a költségek végül majdnem megháromszorozódtak.)
Az egyik legidegtépőbb kérdés azonban számomra mégis az, hogy a Vessel valójában micsoda. Épület? Kilátó? Szobor? Gigászi gírosznak álcázott modern művészeti műalkotás? Egy kicsit mindegyik, és valójában egyik sem. A felhasználási feltételek szerint a Vessel egy ún. “interaktív és magával ragadó építészeti élmény” (ettől a definíciótól még idegesebb leszek), de a céltalan lépcsőzésben szerintem valójában nem sok élmény van. És ha már lépcsőzés: a Vesselbe építettek ugyan liftet, de ez az én látogatásomkor például üzemen kívül volt, és a negatív tripadvisorös vélemények közt is többen panaszkodnak erre – vagyis ilyen esetekben, aki mondjuk kerekesszékkel érkezik, az legfeljebb odalentről nézelődhet.
Fotó: Gary Hershorn / Getty Images Hungary
Megéri akkor felkeresni a Vesselt? Végülis egyetlen centünkbe vagy dollárunkba sem kerül, úgyhogy ha nem zavar bennünket, hogy egy kicsit eladjuk a lelkünket az ördögnek, akkor megéri erre kanyarodni a High Line-ról, amit valószínűleg egyébként is felkeresnénk, amikor New Yorkban járunk.
TÉNYLEG EZ LESZ NEW YORK ÚJ JELKÉPE?
KÉTLEM.
A Vessel túlságosan megosztó és semmitmondó ahhoz, hogy leváltsa a pontosan ugyanakkora (szintén 46 méter magas), ám jóval ikonikusabb Szabadság-szobrot, amit ráadásul az Egyesült Államok ajándékba kapott Franciaországtól, az amerikaiaknak “csupán” a talapzatra valót kellett összedobniuk. A szobor mondanivalója még több mint 130 évvel később is első látásra érvényes és egyértelmű – a Vesselről ez a legkevésbé sem mondható el.
És bár New York Eiffel-tornyának szánták, a Vessel a nyomába sem ér Párizs jelképének, ami egy ténylegesen merész alkotás, megváltoztatta a párizsi városképet és új perspektívával ismertette meg az ott élőket. A Vessel semmi ilyet nem tud, semmit sem üzen, csupán a 21. századi, már-már korlátlan erőforrásokkal rendelkező globális kapitalizmus üres szimbóluma.
