A világ leghíresebb repülője

Az amerikai elnöknek új repülő kell, de hogy pontosan milyen, azt még a szakértők és a gyártók is csak tippelgetni merik. Az elvárások magasak, a presztízsérték nem is kérdés, és egyelőre csak annyi biztos, hogy az elnök egy ultramodernre pimpelt Boeing 747-est kap majd. Mármint a következő elnök, mert azért a világ legismertebb gépéből hármat legyártani nem lehet csak úgy.

Még januárban jelentette be a Fehér Ház és a Boeing, hogy hosszú mérlegelés után valószínűleg a Boeing 747-8-as típusú utasszállítóját választják a jövő Air Force One-jainak alapjául, vagyis az Egyesült Államok tetszőleges, 2050-ig regnáló elnökei valami ilyesmin fognak utazni:

Fotó: Mark Ralston

És ennyi, nagyjából ennyi biztosat lehet tudni a dologról, még az sem nyilvánvaló, hogy akkor a 747-8I vagy a 747-8F lesz az alapmodell (sőt, az egész bejelentés inkább csak irányvonal, még az is lehet, hogy nem is ez a gép lesz a végső választás), vagyis az utasszállítónak szánt változatot alakítják át a különleges igényeknek megfelelően, vagy a teherszállítóként használt, még szélesebb törzsű gépet szerelik fel mindennel, amire az elnöknek és a kíséretének szüksége lehet. Az sem derült ki, hogy a légierő pontosan hány milliárd adódollárt akar elkölteni a projektre, csak az biztos, hogy egyelőre 1,7 milliárd dollárt tettek félre a projektre, és hogy egy alap 747-8-as listaára extrák nélkül 670 millió dollárnál áll meg. Más vélemények szerint most még csak százmilliókról beszélnek az emberek, de mire a három gépet legyártják, bőven lesz az hárommilliárd is.

Full extrás, alig használt

De egyáltalán miért kell új gép az elnöknek? Azért is érdekes kérdés ez, mert a jelenleg használt gépek a világ legrigorózusabban karbantartott gépei, amik ráadásul nem is repülnek vészesen sokat, mármint egy hagyományos utasszállítóhoz képest, ami naponta akár többször is a levegőbe emelkedhet. Ilyesmi az Air Force One-nal csak kampányszerűen történik, mármint vagy akkor, mikor tényleg épp országjáró körutat tart az aktuális elnök, vagy akkor, mikor több külföldi országot látogat végig pár nap alatt valamilyen külpolitikai esemény kapcsán.

Ettől függetlenül a most szolgáló, két darab VC-25-öst, vagyis speciálisan kialakított 747-200-ast már nem lehet sokáig használni. Élet- és gyártási ciklusa végén jár a típus, egyre nehezebb és drágább hozzá beszerezni az ilyen szinten elvárt minőségű alkatrészeket. Egy friss adat szerint az elnöki különgépek repült óránként nagyjából 206 ezer dollárba, vagyis 57 millió forintba kerülnek az amerikaiaknak, de ha ez még nem is sok, a korábban használt típusok is harminc évig szolgáltak.

Fotó: Jason Reed/Files

De vajon miért pont azt a Jumbo Jetet választják, ami maga sem mondható fiatal konstrukciónak? Erre több jó válasz is van. A legérdekesebb, de nyilván nem a legfontosabb, hogy a 747-8 bazi nagy gép, 20 méteres magasságával, 76,4 méteres hosszával és 68,5 méteres fesztávolságával szinte minden más polgári gépnél hatalmasabb. Ez erőt sugall, és hát a világ vezető hatalmának első emberét mégsem szállíthatja olyan gép, aminél van egy halom nagyobb. Így csak pár nagyobb van, például az Airbus A380-as óriásgép, de az más okból nem felel meg.

De ez csak színjáték, vannak fontosabb dolgok is. Egyrészt a technikai kívánalmaknak igazából csak az Airbus A380-as felelne meg, de hát az USA elnöke egészen nyilvánvaló okokból nem utazhat egy európai gyártó gépén – az Airbus pont ezért már a 2010-es évek elején kiszállt a pályázatból (legalábbis a konkrét géptípusok versenyéből, a kiegészítő rendszerek gyártásában nagyon szívesen részt vennének). Ráadásul ha egy pándimenzionális pillanatra el is képzeljük, hogy egy USA-n kívüli konszern nyeri a tendert, a három gépet akkor is az USA-ban kellene legyártani, márpedig olyan hülye a világon nincs, aki ennyi pénzért gyárkapacitást telepít az USA-ba. Na jó, a Beretta mondjuk pont telepített egy fegyvergyárat, mikor megnyerte a hadsereg pisztolytenderét, de hát ott több százezernyi pisztolyról volt szó, nem három repülőről. Ebből az irányból tehát marad a Boeing, viszont nekik is van frissebb gépük, mint a 747-esek.

747, 777, 787

Azonban pont ez a probléma: bár a 747-8-asokat ugyan 2011-ben mutatták be, maga a főtípus már évtizedek óta bizonyít, és ami komoly hiba volt vele, azt mind kijavították. Ezzel ellentétben például a Boeing 777-est 1994-ben mutatták be, de még bőven van mindenféle olyan probléma vele, hogy valószínűleg egyetlen utazás erejéig sem ültetnék fel rá az USA elnökét, nem hogy az elnöki különgépet alapozzák a típusra. Ugyanez igaz a 787-es Dreamlinerre, ami állítólag egy darabig komolyan versenyben volt a megtiszteltetésért, aztán kiesett, de hogy ennek köze volt-e a hírhedt akkumulátortüzeknek, az talán sosem fog kiderülni.

Szintén technikai jellegű az az igény, ami miatt a kéthajtóműves gépek, tehát például a 777-es vagy 787-es Boeing, és tulajdonképpen az A380-ast leszámítva minden Airbus is kiesik. Az Air Force One nemcsak az elnököt, illetve az őt kísérő személyzetet, testőröket és újságírókat viszi magával, hanem olyan szintű elektronikus hírközlési, felderítési és védelmi rendszereket, amelyek biztonságos működtetéséhez kevés az a mennyiségű energia, amit két hajtómű termel. Ezért aztán maradnak a négyhajtóműves óriások, márpedig ilyenből olyan nagy választék nincsen.

Fotó: Fredrik Von Erichsen

Viszont a 747-8-asokat finoman szólva sem viszik, mint a cukrot: az első években még párezres rendelések után a Boeing szinte a nullára csökkentette a típus éves gyártott darabszámát, 16-18 darabot szállítanak le összesen. Egyesek szerint az amerikai gyár csak azért nem vonta radírozta még ki a megrendelőlapról a típust, mert remélik, hogy a talán hamarosan fellendülő légi szállítmányozás visszahozza a vásárlókat, a 747-8F ugyanis kivételesen jó teherszállító gép. Elemzők szerint a típust 2017-ig gyártják, hacsak hirtelen csoda nem lesz, márpedig az elnöki megrendelés nem csoda, inkább szükség. A szokások szerint új gépet egy elnök csak a második ciklusban rendelhet (vagy nem, George W. Bush például szeretett volna, de nem jött össze a dolog, a Pentagonban állítólag azon vitatkoztak, hogy két vagy három gépet rendeljenek), vagyis ha Obama most nem rendel, a következő elnöknek csak évekkel azután lesz erre lehetősége, hogy a mostani flotta két 747-200B-jének 2017-ben, de legkésőbb 2020-ban elméletileg lejár a szavatossága. Szóval a választást inkább a szükség, semmint az ésszerűség szabja meg.

Fegyver nincs, védelem van

Ami nem jelenti, hogy a gép minden további részletét ne az ésszerűség döntené el. Az Air Force One hagyományosan fegyvertelen gép, viszont ez nem jelenti, hogy teljesen védtelen lenne: a lehető legfejlettebb felderítő- és elhárító elektronikát szerelik bele, még saját radarzavaró készüléke is van. A közelben tartózkodó gépeket és az adott sugarú körön belüli rakétaindásokat figyelő rendszerek mellett van jó pár olyan eszköz is a fedélzeten, ami a rakéták konkrét elhárítását szolgálja – az elnöki különgép radarcsapdák szórása mellett akár arra is képes lehet a jövőben, hogy lézersugárral égesse ki a rá kilőtt rakéta érzékelőit vagy az irányítást végző elektronikát. A mostani gépeken a BAe Systems AN/ALQ–204-ese van, ami elméletileg bármilyen infravörös rakétát el tud téríteni, és mindegy, hogy a levegőből vagy a földről akarják kilőni az elnököt. A szárnyakba rejtették az infracsapdákat, vagyis azokat a bevetésükkor felizzó eszközöket, amik jóval nagyobb hőt bocsátanak ki, mint a repülő, így a hőnyomot kereső rakéta célzórendszere szerencsés esetben letér az eredeti útról, és inkább a csapdába csapódik bele.

A védelem azonban csak egy dolog, a gép belsejét is a modern kor kívánalmainak megfelelően kell kialakítani. Érdekesség például, hogy 2001 előtt az elnök nem tudott beszédet intézni a néphez élő adásban, a gép híradástechnikai felszereltsége ezt egyszerűen nem tette lehetővé. Az 911-es támadások után amúgy is némi késedelemmel felszálló elnöki gépnek le kellett szállnia a Barksdale légi támaszponton csak azért, hogy Bush elnök beszédet mondhasson. Ez főleg akkor probléma, ha tudjuk, hogy az Air Force One-t elméletben arra készítik fel, hogy előre meg nem határozott ideig a levegőben maradhasson. Pont ezért lehet a gépet (utasszállítóknál meglehetősen szokatlan módon) a levegőben is tankolni, és ezért van nagy mennyiségű, száz ember napi háromszori ellátását két hétre lehetővé tevő ellátmány a raktérben. Tulajdonképpen a hajtóművek kenőolaj-felhasználása, illetve úgy általában élettartama szab határt a gép hatótávolságának, de az biztos, hogy ha kell, például egy atomháború esetén, akár hetekig is repkedhetnek, mire le kell szállniuk.

Fotó: Tobias Hase

A gép amúgy tényleg kibírna akár több atomrobbanást is, mármint a fedélzeti rendszerek elméletileg védettek az olyan elektromágneses impulzusok ellen, amelyek az atombombák robbanásakor söpörnek végig a környéken.

Amúgy meg szigorúan bizalmas

Azt, hogy az új gépen milyen eszközök lesznek, pontosan nem tudni, igazából arról sincsenek pontos információk, hogy a lassan 30 éve, négy elnök óta használt repülőkön mi van. A gép kialakításának pontos részletei titkosak, nincs például nyilvánosan elérhető alaprajz arról, hogy a gépen hol is helyezkedik el az elnök irodája és lakosztálya, bár a fényképek alapján azért nagyjából be lehet rajzolgatni, mi merre található. A repülőnek azt a részét, ahol az elnök lakik, nem véletlenül hívják Fehér Háznak, nagyjából minden megvan benne, ami a földi változatban. Van zuhanyzó, vécé, kétmosdós fürdőszobai tükör, sőt még egy kis edzőtermet is besuvasztottak a tervezők. Van olyan szituációs szoba is, ahonnan az elnök a legkomolyabb figyelmet igénylő helyzeteket szokta irányítani, de a gépen amúgy is 20 kisebb-nagyobb tévé és 85 telefon van. Ha valaki felkeveredne a fedélzetre, jó, ha tudja, hogy a fehér telefonok valamelyikét felvéve a sima, a bézsszínűekkel a titkosított vonalakhoz juthatunk hozzá.

Fotó: Stephen Brashear

A gépre csak egy igen szűk kör jut fel, sőt aki feljut, az sem járhatja be szabadon, az elnöki lakosztályba csak az elnök közvetlen környezetének van bejárása, illetve annak a néhány, magas rangú vendégnek, aki valamiért szintén a géppel utazik. Persze nem olyan nagy baj, ha valaki nem élvezheti a légi Fehér Ház kényelmét, az egy emelettel lejjebb lévő, átlagos utasoknak fenntartott területet is a hagyományos járatok első osztályainak kényelmével rendezik be. De hogy mi a különbség az elnöki körülmények és a sima első osztály között? Ken Walsh amerikai újságíró (aki olyan sokszor ült a gépen, hogy végül könyvet is írt a témáról) szerint erre a kérdésre egyszerű a válasz. „Ha a hivatali idejük végén megkérdezik őket, hogy mi hiányzik majd a legjobban, általában egyszerű a válasz: az Air Force One.”