Kinccsé változtak

Gyezsurnaja. Lefordíthatatlan szó, ami nélkül a Szovjetunió, de a posztszovjet Oroszország is elképzelhetetlen. A gyezsurnaja – így, nőnemben, mert a dolgokra vigyázás, múzeumi teremőrködés a szállodai, kollégiumi folyosókon emberekre figyelés úgy látszik, női szakma – kihalófélben lévő létforma. Nem mintha a megfigyelés tűnne el, csak hát arra ott vannak a világon mindenütt diszkréten és kevésbé diszkréten felszerelt kamerák, hogy aztán a kis szobában összegyűjtött monitorokat valaki – jellemzően férfi, tehát a gyezsurnij – figyelje.

A gyezsurnajákra mindig valami szükségtelen rosszként tekintettem, akik a kollégiumban arra vannak, hogy beszóljanak, ha bulizol, a múzeumokban meg, hogy fontoskodjanak, ha túl közel hajolsz a vitrinhez, vagy hogy erkölcsösségből kioktassanak, mert csókolózol a szerelmeddel egy képtárban, ahol egyébként húsz pár barokk csöcs csüng alá falakon.

A New York-i Andy Freeberg – aki a Village Voice, a Rolling Stone, a Time és a Fortune számára Michael Jacksont, Bill Gatest, Neil Youngot is fotózta – 2010-ben bemutatott Őrök (Guardians) sorozatában megmutatta, hogy a gyezsurnaja mégsem véres hússal etetett emberszerű lény. Ha akarjuk, ők a műalkotások részei. Akik kiegészítik vagy – hogy valami garbószagú műelemző kifejezést használjunk – ellenpontozzák a művet. Akár viccet is csinálhatnak a műből, mármint Andy képein, akaratlanul. Vagy úgy is nézhetjük, mint egy önkéntes száműzetést a változás elől egy mozdulatlan világba. Vagy mint menekülést a magány elől. Akáhogy is, aki Freeberg képeit látja, ezentúl máshogy fog sétálni a múzeumok kincsei között, már ott, ahol vannak még gyezsurnaják.

A szentpétervári Orosz Múzeum a Sztroganov-kastélyban. Ez volt az ország első állami képzőművészeti múzeuma. Andy Freeberg 2010-ben készítette orosz múzeumi sorozatát a művekről és az őket őrző asszonyokról. (Fotó: Andy Freeberg)

Az idén 56 éves Freeberg bevallása szerint New York-iként hamar megtanulta, hogy kritikusan nézze a világot és a benne élő embereket. A Michigani Egyetemen végzett fotós Ermitázsban készített képén Matisse csendélete a kék terítővel a teremőr nénit is beborítja. (Fotó: Andy Freeberg)

Gyezsurnaja Michelangelo Mózese és Haldokló rabszolgája között a moszkvai Puskin Múzeumban. „Ha leülök a művek elé, a gyerekkorom jut eszembe” – mesélte az egyik teremőr asszony a pályafutása alatt Michael Jacksont, Bill Gatest, Neil Youngot is fotózó Freebergnek. (Fotó: Andy Freeberg)

Francisco Infante-Arana: Jel a bokorban – amit nem veszünk észre, már ha Freebert gyezsurnajáját is hozzávesszük a spanyol apától született kortárs orosz művész kompozíciójához a moszkvai Tretyjakov Galériában. (Fotó: Andy Freeberg)

Múmiamaszkok a 2. századból – és a 21. századból. Puskin Múzeum. „Három órát utazom naponta ide, jobb, mint otthon ülni és a betegségeimre gondolni, ahogyan a legtöbb idős nő teszi.” (Fotó: Andy Freeberg)

Mihail Nyeszterov (1862–1942) Szergej Radonyezsszkije itt nem önmaga gyermekkori énjével találkozik, hanem Freeberg révén az őrködő asszonnyal. Orosz Múzeum, Szentpétervár. (Fotó: Andy Freeberg)

Petrov Vodkin (1878–1939) Vörös lováért oda volt a közönség már 1912-ben is. Malmőben a svéd király is kitüntette érte 1914-ben. Az I. világháború miatt aztán a kép ott is maradt. Hosszas tárgyalások után 1950-ben visszatért a kép a festő özvegyéhez, végül 1961-ben a Tretyjakov Galériába, ahol azóta örülnek neki. (Fotó: Andy Freeberg)

Ismeretlen szerzőtől Kamcsatka ismert földrajzi kutatója, Ivan Jevreinov és az ismert Andy Freebergtől az ismeretlen gyezsurnaja a Tretyjakov Galériában (Fotó: Andy Freeberg)

A képen látható egyik nőt Ilja Repin festette. (Fotó: Andy Freeberg)

Natalija Goncsarova (1881–1962) avantgárd papagája, pávája és Freeberg verebe a Tretyjakov Galériában (Fotó: Andy Freeberg)

A Paolo Veronese-féle (1528–1588) Pásztorok nemzedéke és az őrködők nem is olyan idős nemzedéke az Ermitázsban. A Village Voice, a Rolling Stone, a Time és a Fortune számára is dolgozó Freeberg nem csak ebben a sorozatban fordította gépét a művekről egy félfordulattal a művek környezetére. A fotóművész a művészeti ipar szarkasztikus megfigyelőjének is tartja magát, aki a képek helyett mellett szívesen mutatja meg a képkereskedőket, az alkotókat, így változtatva a művészeti alkotások kontextusán. (Fotó: Andy Freeberg)

A képen ókori római is látható. Freeberg Őrök (Guardians) című sorozata 2010-ben elnyerte a Photolucida Critical Mass díját. (Fotó: Andy Freeberg)

Alekszandr Geraszimov (1881–1963) monumentális, Sztálin és Vorosilov a Kremlben című képe festésekor talán nem is sejtette, mit sugall a kép az állam és az ember viszonyáról, ha egy apró asszony kerül a sarokba. (Fotó: Andy Freeberg)

Natan Altman (1889–1970) lefestette I. P. Degas színésznőt. Freeberg meg lefotózta őt a kép alatt húsz évvel később a Tretyjakov Galériában. (Fotó: Andy Freeberg)

1812 hőseinek terme az Ermitázsban. És a hálás utókoré. Freeberg képei több állandó kiállításon helyet kaptak, például a bostoni, a portlandi és a houstoni művészeti múzeumokban. (Fotó: Andy Freeberg)

Ikonikus gyezsurnaja az ikonfestészet ikonikus művésze, Andrej Rubljov (1360–1428) ikonjai előtt a Tretyjakov Galériában (Fotó: Andy Freeberg)

Pjotr Koncsalovszkij (1876–1946): Családi ebéd – és a magányos szegény rokon a Tretyjakov Galériában (Fotó: Andy Freeberg)

Az 1917-ben született Jurij Kugacs még megérte, hogy Andy Freeberg révén a Táncra várva című festménye egy asszonnyal gyarapodott. A háborús és hétköznapi zsánerképekkel, tájképekkel befutott Sztálin-díjas festő 2013-ban halt meg. (Fotó: Andy Freeberg)

Kazimir Malevics (1878–1935) nem csak négyzeteket festett – ez itt például egy önarckép –, és a gyezsurnaják nem csak ülni tudnak. (Fotó: Andy Freeberg)