A sportolókért vagyunk
Moldvay Ildikó gyógytornász
Moldvay Ildikó hisz abban, hogy komplex csapatmunka a vendégek, sportolók egészségét visszaadni, a sérüléseket megelőzni, a teljesítményüket ezáltal hosszú ideig magas szinten lehet megtartani. Szokta volt mondani, hogy rengeteg minden hozzátartozik a sikeres végeredményhez, hiszen az éremnek két oldala és széle is van.
Otthonról hoztam nagyon sok pedagógiát. Édesanyám óvónő, így innentől kezdve az emberekkel való foglalkozás természetes volt. Édesapám mérnök volt, valószínűleg emiatt a szemléletmódomban nagyon sok a biomechanikai megközelítés, amelyet integráltam a tanulmányaimmal, tapasztalatommal. Orvosnak készültem. Néhány felvételi után rá kellett jönnöm, hogy úgy beszippantott az egészségügy, hogy mindig elfelejtettem tanulni. Egy-két pont híján nem vettek fel az orvosira. Egy más kérdés, hogy utólag ez egy nagyon jó módosítás volt.
Innentől kezdve inkább előnnyé változott, amit az elején hátránynak éreztem. Azok a készségek, hogy hogyan bánunk emberekkel, azok nekem mély tapasztalatokból és nem tanulásból jöttek. Jobban is illik hozzám, hogy végig tudom vezetni a gyógyulás folyamatát gyógytornászként. Igazából ez a pályamódosítás, azt gondolom, hogy jó döntés volt. Az orvosegyetem helyett elvégeztem az Egészségügyi Főiskola gyógytornász karát. Belülről azt érzem, hogy nagyon a helyemen vagyok. Ez így ad teljes életet számomra.
Gyorsan elmentek az iskolai évek. Könnyű volt elkezdeni dolgozni. Rögtön a Sportkórházban kezdtem. Nagyon hamar belecsöppentünk egy olyan követelményrendszerbe, hogy sokféle dolgot tudjunk egyszerre és elmélyülten csinálni. Innen egyenes volt az út. Egészségügyi intézményként viszonylag vegyes volt a vendégek összetétele. A gyógytorna a hivatásom, azon belül a sportolók, a szerelem része. 1994-ben kezdtem itt dolgozni és a 2000-es Sydney olimpiára már felkértek, hogy segítsek a férfi vízilabda válogatottnak.
Sorban jöttek a feladatok. Az élsportolóknál, jellemző módon alkalmazkodni kell, a legrövidebb időn belül megoldva a problémát, hogy mihamarabb vissza tudjon térni a versenyzésbe.
Akkor tudunk jók lenni, ha megvan a közösen írott nyelvünk. Mindenki egy más személyiség, minden élsportoló nagyon különleges, nekem ehhez kell a kulcsot megtalálni. Kell egy csatorna, amin át tudom vinni az akaratomat, mivel a mozgását, a teljesítményét én más szempontok alapján látom. Ezáltal nekem nem csak a gyógyítás a dolgom, jobban szeretem prevenciós szemlélettel is segíteni őket. Ezáltal tudnak sérülésmentesen, sokáig, jól sportolni.
Sokféle sportág képviselőjével találkoztam és eleve a sportmúltamból is vannak tapasztalataim. Saját sérüléseim is sokat tanítottak. Tornával kezdtem, majd „logikusan” következett a kézilabda, innen egyenesen vezetett az út a hosszútávfutásig. Elvégeztem a Testnevelési Egyetemen egy aerobic sportedzőit, majd a humánkineziológia szakon szereztem egyetemi diplomát. A Táncművészeti Egyetemen tettem egy kis kitérőt, mint képességfejlesztő tanár, emiatt kicsit a klasszikus balettet is műveltem.
Megint visszatérek a prevencióhoz, hiszen egy-egy sportágra jellemző mozgásanyag előre jelezhet sportártalmak kialakulását. A feladat, hogyan tudok hatékony mozgást, harmóniát tanítani, ergonómiás munkavégzéssel. A sérülés kockázatát csökkenteni igazán csodálatos feladat.
Rengeteg sportágból vannak vendégeim, de a vízilabda, úszás, RG, jégkorong, torna, dzsúdó, birkózás, amikben igazán otthon vagyok.
Az egyik legfontosabb és szerintem az életemet meghatározó momentum a férfi vízilabda válogatott aranyérme volt Sydneyben, miután hatalmas virágcsokorral megjelentek nálam és megköszönték a munkámat. A legmagasabb hivatalos elismerésem a Magyar Bronz Érdemkereszt, melyet a tokiói olimpia után kaptam.
Az ezredfordulón megszületett a Sportkórházban az igény, hogy legyenek olyan gyógytornászok, akik kifejezetten a válogatottakkal foglalkoznak. Ezt követően 2004-ben Athén volt az első olimpiám, amin segíthettem a versenyzőket, tavaly Párizs volt a hatodik.
2008-tól magánpraxist nyitottam. Célom, hogy természetessé váljon, hogy a gyógytorna szerves része legyen az élsportnak. A mi tudásunk szolgálja a sportolót, hiszen a sportolókért vagyunk.
Szaka József
